PK BH 1980/19
PK BH 1980/19
1980.12.01.
Az öröklési szerződés tartalmánál fogva visszterhes, ezért a vele lekötött vagyontárgy a kötelesrész alapjának kiszámításánál nem vehető figyelembe [PPtk. 666. § (1) bek. PK. 109. sz.]
A felperes az 1978. július 28-án meghalt M. K. örökhagyónak a gyermeke. Az alperes az örökhagyó testvére.
Az örökhagyó 1976. október 7-én közjegyzői okiratban foglalt öröklési szerződést kötött az alperessel. Ebben úgy rendelkezett, hogy halála esetén a házingatlanát az alperes örökölje. Ezzel szemben az alperes vállalta, hogy az örökhagyó tartásáról holtáig gondoskodik.
A felperes keresetében az alperest arra kérte kötelezni, hogy részére – kötelesrész címén – 116 000 forintot fizessen meg.
Az elsőfokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy a felperes részére – kötelesrész kiadása címén – 69 900 forintot és ennek 1977. július 28-tól járó évi 5% kamatát fizesse meg. Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság abból indul ki, hogy öröklési szerződés esetében a kötelesrész kiszámításának az alapja az az érték, amely a ténylegesen teljesített szolgáltatás ellenértékének a hagyaték tiszta értékből való levonása után mutatkozik. Az alperes szolgáltatásainak értékét 34 500 forintban, az általa viselt temetési költséget 8000 forintban és a síremlék állítási költséget 6700 forintban állapította meg. Ekként az alperes javára 49 200 forintot talált elszámolhatónak. Figyelemmel az öröklési szerződéssel lekötött ingatlan 189 000 forint értékére, a felperes kötelesrészét 69 900 forintban találta megállapíthatónak.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes által a felperesnek fizetendő marasztalás tökeösszegét 55 883 forintra leszállította.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes nem vonta kétségbe, hogy az öröklési szerződés érvényesen létrejött. Érvényes öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgy viszont a kötelesrész alapjának kiszámításánál nem vehető figyelembe. A kötelesrész sérelme elleni védelem alapgondolata ugyanis az, hogy az örökhagyó a kötelesrészre jogosult igényének az érvényesülését ne hiúsíthassa meg olyan egyoldalú vagy kétoldalú jogügylettel (szerződéssel), amely bárki részére élők között vagy halál esetére szóló ingyenes juttatást (adományt) tartalmaz. Ez következik a Ptk. 666. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésből.
Azt tehát, hogy valamely jogügylet (szerződés) sérti-e kötelesrészre jogosult igényét, az dönti el, hogy a jogügylet jellegében ingyenes vagy visszterhes-e. Az öröklési szerződés jellegében visszterhes, mert szolgáltatással ellenszolgáltatás áll szemben. Az ingyenes jelleget nem érinti az, hogy a hagyaték megnyíltakor a tartás és a lekötött vagyontárgy értéke hogyan viszonyul egymáshoz. Ez lényegében annyit jelent, hogy az eredetileg visszterhes szerződés utólagosan nem válik ingyenessé. Minthogy tehát az öröklési szerződés tartalmánál fogva visszterhes, a vele lekötött vagyontárgy a kötelesrész alapjának kiszámításánál nem vehető figyelembe.
Ezt a jogi álláspontot tette magáévá a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának a PK 412. és 414. számú állásfoglalásokkal módosított 109. számú állásfoglalása is.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a felperes kötelesrész iránti keresetét alaptalannak találta és ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig részben megváltoztatta és a felperes keresetét egészében elutasította, egyben a pervesztes felperest a Pp. 78. §-a alapján az alperes perköltségének a megtérítésére, a 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 18. §-a értelmében a feljegyzett illetéknek az állam részére történő megfizetésére kötelezte. (P. törv. II. 20. 669/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás