MK BH 1980/192
MK BH 1980/192
1980.12.01.
I. Ha a hiány egy részének oka ismertté vált, az erre eső összeggel a leltárhiányt csökkenteni kell [2/1968. (I. 16.) Korm. sz. r.1. § (2) bek.].
II. Leltárhiánynál az egységvezetőnek és a helyettesének munkabérük arányában való felelőssége esetén munkabérként az átlagkeresetüket kell figyelembe venni. Ha a leltáridőszak harminc napnál hosszabb ideig tartott, az átlagkeresetet az ezt megelőző négy naptári negyedévre kifizetett díjazások alapulvételével kell megállapítani az átlagkereset kiszámítására vonatkozó szabályok szerint, és a megtérítést ennek arányában kell meghatározni [2/1968. (I. 16.) Korm. sz. r. 3. § (1) bek., 4/1968. (III. 11.) BkM sz. r. 5. § e) pont, 7. § (1) bek., 7/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 8. § (1) bek.].
A felperes az alperes élelmiszerboltjának volt a vezetőhelyettese. Az egységben az 1977. április 14-től szeptember 13-ig terjedő leltáridőszakban – a normalizált hiány figyelembevételével – 22 462 forint leltárhiány keletkezett. A bolt többszemélyes, szabadkasszás egység, ezért az alperes igazgatósági elnöke a határozatával T. J.-né boltvezetőt 11 905 forint, a felperest pedig 10 557 forint leltárhiány megfizetésére kötelezte a 4/1968. (III. 11.) BkM számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdése alapján. Ezt a határozatot 1977. november 9-én módosította és T. J.-né fizetési kötelezettségét 9906 forintban, a felperesét pedig 12 556 forintban állapította meg. A határozat indokolása szerint T. J-né a leltáridőszak jelentős részében beteg volt, és az egységet a felperes egyedül vezette. Ezért a megtérítésnél a leltáridőszakban kifizetett munkabéreket kell figyelembe venni, és így a felperest 55,9%-os arányban terheli felelősség.
A határozat ellen a felperes munkaügyi vitát indított. Az alperesnél működő munkaügyi döntőbizottság a megtérítés összegét 12 080 forintra mérsékelte.
A határozat ellen a felperes indított keresetet, melyben teljes mentesítését kérte. Hivatkozott arra, hogy a boltvezető 5000 forint értékű romlott húst megsemmisített, ittasan dolgozott és a bevételből kölcsön adott.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a hiány oka ismertté vált. Anyagilag felelős személyként meg kellett volna akadályoznia a kb. 5000 forint értékű hús megsemmisítését, amíg azt arra jogosult személy le nem írja. A felperesnek nem sikerült bizonyítania a vezető szabálytalan pénzkezelését sem.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A módosított 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 1. §-ának (2) bekezdése értelmében a kezelésre átadott és átvett, társadalmi tulajdont képező anyagokban keletkezett – a normalizált hiány mértékét meghaladó – az a hiány minősül leltárhiánynak, amelynek okait megállapítani nem lehet.
T. J.-né bejelentésére az alperes igazgatósági elnöke elrendelte a perbeli leltárhiány kivizsgálását. Az alperes ellenőrzési osztálya által készített jelentés pedig azt tartalmazza, hogy az egységben 1977. július hónapban 4-5000 forint értékű megromlott húst – T. J.-né utasítására – okmányolás nélkül megsemmisítette. A jelentés szerint – középarányosan számolva – 4500 forint értékű hiány oka vált ismertté, ezért ezzel az összeggel a leltárhiányt csökkenteni kell.
A kifejtettekhez képest tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a felperesnek az alperes ellenőrzési osztálya által lefolytatott vizsgálat adataival is alátámasztott védekezését nem vette figyelembe és a hiányt az említett középarányos összeggel nem csökkentette. A leltárfelelősség objektív jellegű, így ha az ismert okból keletkezett hiányt a felelős személy nem akadályozta meg, bár erre módja lett volna, a munkáltató ezt a magatartást csak a felelősség általános szabályai alapján megállapítható kártérítés kiszabásánál értékelheti, de leltárfelelősség tárgya nem lehet.
Továbbmenően a szabadkasszás egységekben a leltárhiányért a 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 3. §-ának (1) bekezdése és a 4/1968. (III. 11.) BkM számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdése értelmében az egységvezető és a helyettes munkabérük arányában felelnek.
A BkM rendelet 5. §-ának e) pontja ezzel kapcsolatban azt írja elő, hogy munkabéren a dolgozó átlagkeresetét [7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 8. §-a ] kell érteni.
Az említett MüM rendelet az átlagkereset megállapítása szempontjából aszerint tesz különbséget, hogy azt milyen időszakra kell kiszámítani. Tekintettel arra, hogy az átlagkereset számítására leltárhiánnyal kapcsolatban van szükség, amely meghatározott időszakon belül merült fel, az átlagkereset számításánál is a leltáridőszak tartamából kell kiindulni.
A 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 8. §-ának (1) bekezdése szerint 30 napot meghaladó időre történő átlagkereset számítás esetén az utolsó négy negyedévben kifizetett és az átlagkeresetbe beszámítandó díjazásokat kell figyelembe venni. A perbeli leltáridőszak 1977. április 14-én kezdődött és öt hónapon át tartott. Ezért az átlagkeresetet az 1976. április 1-től 1977. március 31-ig kifizetett díjazások alapján kellett volna megállapítani és a felperes valamint T. J.-né között a megtérítést ennek arányában meghatározni.
Ennélfogva tévedett mind a munkaügyi döntőbizottság, mind pedig a munkaügyi bíróság, amikor a felperes felelőssége mértékének meghatározásánál az ismertetettől eltérő számítási módot fogadott el. A munkaügyi bíróság téves jogi álláspontja miatt a felperes és T. J.-né átlagkeresetére vonatkozó adatokat be sem szerezte, s ítélete emiatt megalapozatlan is. (M. törv. II. 10 187/1979/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás