PK BH 1980/209
PK BH 1980/209
1980.12.01.
A kisajátítást kérő csak a kisajátítással okozati összefüggésben felmerült, gazdaságilag és jogilag indokolt költségeket köteles megtéríteni. A tulajdonos nem támaszthat jogszerű igényt a kisajátítást kérővel szemben azon a címen, hogy lakás-használatbavételi díjat kellett fizetnie, ha erre azért került sor, mert a kisajátított ingatlanban levő lakásánál nagyobb cserelakást kapott [Ptk. 178. §, 1976. évi 24. sz. tvr. 16. §, 33/1976. (IX. 5) MT sz. r. 20. § (2) bek., 26. § d) pont].
A városi tanács vb igazgatási osztálya az 1977. május 6-án kelt határozatával az alperes kérelmére kisajátított az 1/2 részben a felperes tulajdonában volt, összesen 154 n.-öl területű házasingatlant. A felperes a kisajátított ingatlanban egy szobából és mellékhelyiségekből álló komfort nélküli lakásban lakott. A kérésére a lakásügyi hatóság cserelakásként egy és fél szobás összkomfortos lakást utalt ki a részére. A kérelem előterjesztésével egyidejűleg a felperes vállalta, hogy a két lakás használatbavételi díja közötti 13 500 Ft különbözetet megfizeti.
A felperes keresetében az általa kifizetett fenti összeg térítésére kérte az alperes kötelezését. Álláspontja szerint ez a kisajátítással kapcsolatban felmerült olyan költség, amelyet jogszabály értelmében a kisajátítást kérő köteles a volt tulajdonos részére megtéríteni.
A járásbíróság a keresetnek helyt adott. Az ítélet indoklása szerint az 1976. évi 24. számú tvr. (Tvr.) 16. §-a értelmében a kisajátítással kapcsolatos költségeket meg kell téríteni. A 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet (R.) 26. §-ának d) pontja szerint a kisajátítással kapcsolatban kifizetett lakás-használatbavételi díjkülönbözet is ilyen költségnek tekintendő. Minthogy a felperesnek a cserelakás kiutalásával kapcsolatban ez a költsége felmerült, ezt az alperes köteles a részére megtéríteni.
Az ítélet fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.
A jogerős ítélet ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Tvr. 16. §-a értelmében a kisajátítással kapcsolatos költséget meg kell téríteni. Kisajátítással kapcsolatos költségeken a kisajátítás következtében, azzal okozati összefüggésben felmerült olyan kiadásokat kell érteni, amelyeket a kártalanításra jogosult a kisajátítás okozta hátrányok kiküszöbölése végett indokoltan, kellő jogalappal teljesített. A felperes által érvényesített lakás-használatbavételi díj általában nem tekinthető ilyennek, mert a 2/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 2. §-a (3) bekezdésének d) pontja értelmében nem kell a kisajátított ingatlanban lakó volt tulajdonos részére cserelakásként utalja ki. Ha a lakásügyi hatóság ennek ellenére lakás-használatbavételi díjat állapít meg, a volt tulajdonos nem tarthat igényt arra, hogy ezt a kisajátítást kérő térítse meg a részére. A kisajátítást kérő ugyanis csak a kisajátítással okozati összefüggésben felmerült, gazdaságilag és jogilag indokolt költségeket köteles megtéríteni. Téves hatósági intézkedésért nem tartozik helytállni.
Előfordulhat azonban, hogy a volt tulajdonost a lakásügyi hatóság az említett általános szabály ellenére indokoltan kötelezi lakás-használatbavételi díj fizetésére. Az R. 20. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a kisajátított lakás használója olyan szoba számú cserelakásra tarthat igényt, mint az általa használt lakás. Ha azonban ez a lakás meghaladja a tanácsi bérlakásra megállapított lakásigényének felső határát, a használó csak e mértéknek megfelelő szoba számú lakásra tarthat igényt.
A gyakorlatban többször megtörténik, hogy a kisajátított lakásban élő lakáshasználó a kisajátítás kapcsán azzal a kérelemmel fordul a lakásügyi hatósághoz, hogy részére cserelakásként a meglevő lakásnál nagyobb, olyan tanácsi bérlakást utaljon ki, amely a saját és családja lakásigényét kielégíti. A lakásügyi hatóságok a kialakult országos gyakorlatnak megfelelően – mint a jelen esetben is – az ilyen kérelmeket általában a kisajátítással egyidejűleg elbírálják és ha indokoltnak tartják – feltéve hogy a kérelmező lakásigényét kielégítő lakással rendelkeznek –, a kisajátítással kapcsolatban teljesítik. Az ilyen esetben azonban a nagyobb szobaszámú cserelakás juttatását nem a kisajátítás által előmozdítani kívánt közérdek indokolja, a szobatöbblet juttatás a használó indokolt kérelmének (lakásigénylésének) teljesítéseképpen történik. Minthogy pedig a lakásigénylés eredményeként történt lakáskiutalás esetén a kijelölt bérlő a jogszabály általános rendelkezése szerint lakás-használatbavételi díjat köteles fizetni, a szóban levő esetben a lakásügyi hatóságok a volt tulajdonost – a számára biztosított szobatöbblet ellenében – a kisajátított, valamint a részére kiutalt lakásra megállapított lakás-használatbavételi díj közötti különbözet megfizetésére kötelezik. Ennek azonban az is feltétele, hogy a volt tulajdonos a nagyobb szobaszámú cserelakás kiutalását kifejezetten kérje a lakásügyi hatóságtól és ennek kapcsán – az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 30. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint – úgy nyilatkozzék, hogy a lakás-használatbavételi díjkülönbözet megfizetését vállalja.
Bár ilyen esetben a lakás-használatbavételi díj fizetésének – a fentebb említett első esettől eltérően – kellő jogalapja van, a volt tulajdonos az ilyen körülmények között fizetett összeget sem háríthatja át a kisajátítást kérőre. Ilyen esetben sincs ugyanis szó a kisajátítással okozati összefüggésben felmerült, a kisajátítás okozta hátrányok kiküszöbölése végett teljesített fizetésről. Azt a helyzetet ugyanis, hogy a volt tulajdonos a kisajátítás előtt a lakásigényének nem megfelelő lakásban lakott, nem a kisajátítás okozta. A nagyobb szobaszámú cserelakás kiutalását pedig nem a kisajátítás által előmozdítani kívánt közérdek, hanem a volt tulajdonos egyéni érdekének a lakásügyi hatóság által történt méltánylása indokolta. A volt tulajdonos az általa fizetett lakás-használatbavételi díj ellenértékét megkapta azzal, hogy nagyobb cserelakáshoz jutott, mint amekkorára a kisajátítási jogszabály értelmében jogos igénye lehetett. A lakás-használatbavételi díjkülönbözetet akkor is meg kellett volna fizetnie, ha a kisajátítási eljárás során csak a korábbi lakásnak megfelelő nagyságú cserelakást kap, és később utal ki részére a lakásügyi hatóság ennél nagyobbat. Ez a körülmény is kizárja, hogy a szóban levő igényt a kisajátítást kérővel szemben sikerrel lehessen érvényesíteni.
Tévedett tehát a járásbíróság, amidőn a felperes keresetének helyt adott.
A kifejtett okoknál fogva a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a felperes keresetét elutasította és határozott az illeték és perköltség (Pp. 78. §) megfizetéséről is. (P. törv. I. 20 757/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás