PK BH 1980/21
PK BH 1980/21
1980.12.01.
A gyermektartásra köteles szülő egészségi állapotának és munkaképességének orvos szakértői vizsgálata szükséges annak eldöntésére, hogy a tartásdíj-fizetési kötelezettségének csupán saját szükséges tartásának rovására tud-e eleget tenni [Csjt. 67. § (1) bek., 12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 1. § (3) bek.].
A peres felek házastársak voltak. Házasságukat a bíróság 1977. március 18-án jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta, a házasságból 1973-ban született Miklós és az 1974-ben született Andrea nevű gyermekeket a felperesi apánál helyezte el és a felek közös tulajdonú öröklakásának használatát megosztotta. A bontóperben a felperes gyermektartásdíj iránti igényt nem terjesztett elő.
A felperes 1977. szeptember 29-én fordult keresettel a bírósághoz, amelyben az alperest havi jövedelme 40%-ának megfelelő gyermektartásdíj fizetésére kérte kötelezni. Keresete indokául előadta, hogy az alperes a gyermekekkel egyáltalán nem törődik, láthatási jogát nem gyakorolja, életvitele pedig felelőtlen.
Az alperes védekezésül azt hozta fel, hogy a felperes tőle gyermektartásdíjat korábban nem igényelt. Előadta továbbá, hogy jövedelme rendkívül alacsony, betegsége (epilepszia) miatt pedig gyakran van betegállományban és ez további keresetcsökkenést eredményez, így még a saját megélhetését is csak szűkösen tudja biztosítani. Erre tekintettel a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes védekezését nem fogadta el, hanem a kereset értelmében kötelezte őt a törvényes mértékű – gyermekenként 280 forint alapösszegű – gyermektartásdíj megfizetésére s a tartásdíjhátralék megfizetése felöl is rendelkezett. Az ítélet indokolása szerint a manikűrös foglalkozású alperes jövedelme – a borravalóra is tekintettel – legalább havi 1400 forintra tehető.
Az alperes az első fokú ítélet elleni fellebbezésében a gyermektartásdíj fizetése alóli mentesítését kérte. Arra hivatkozott, hogy havi jövedelme átlagosan csak mintegy 1000 forint, betegsége miatt azonban vannak olyan hónapok, amikor egyáltalán nem tud dolgozni. A felperes ezzel szemben megfelelő jövedelemmel rendelkezik, a gyermekek hét közben intézetben vannak, így a tartásdíj iránti igénye nem megalapozott.
A felperes a másodfokú eljárásban bejelentette, hogy a gyermekek úgynevezett hetes óvodában vannak, havi 600 Ft térítést fizet értük, de a hétvégéket – rendszerint már csütörtöki naptól kezdődően – nála, illetőleg anyja lakásán töltik és betegségük alatt is itt tartózkodnak. Az alperes jogi képviselője igazolta, hogy az alperes utolsó munkabérátlaga havi 739 Ft volt, munkaviszonya megszűnt és átmenetileg nem is tartózkodik Magyarországon, hanem a Német Demokratikus Köztársaságban dolgozó öccsénél van, aki gondoskodik róla. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárás során feltárt adatokra figyelemmel az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint az alperes betegsége miatt olyan csekély jövedelemmel rendelkezik, amely a saját szükséges létfenntartását sem biztosítja. Ugyanakkor a felperes havi tiszta jövedelme 4200 forint, a gyermekek hetes óvodában vannak, az értük fizetett térítési díj havi 600 forint, a felperes tehát a gyermekek eltartását a saját jövedelméből is biztosítani tudja, így nincs szükség arra, hogy a kiskeresetű, beteges alperes a saját létfenntartásának veszélyeztetésével tartásdíjat fizessen a felperesnek.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Jogszabályt sértettek a perben eljárt bíróságok, amikor a per elbírálása szempontjából lényeges körülményeket nem tisztázták kellően, ítéletük ezért megalapozatlan.
A rendelkezésre álló adatokból megállapítható az alperesnek egy éven belül őt különböző munkahelye volt, többször volt betegállományban is, de előfordult, hogy fizetés nélküli szabadságot vett igénybe vagy a munkahelyéről igazolatlanul mulasztott. Nincs adat arra, hogy a gyakori munkahelyváltoztatások, illetőleg munkamulasztások a perben hivatkozott epilepsziás megbetegedésével volnának összefüggésben, s az sem nyert megállapítást, hogy az alperes – képzettségére és egészségi állapotára tekintettel – milyen munka végzésére alkalmas, s megfelelő munkavégzése mellett milyen jövedelmet érhetne el. Megalapozatlan tehát a másodfokú bíróságnak az az ítéleti ténymegállapítása, hogy az alperes a gyermekei eltartásához nem, illetőleg csak a saját szükséges tartásának veszélyeztetésével képes hozzájárulni.
Az alperes egészségi állapotának és esetleges munkaképesség-csökkenésének, illetőleg munkára való alkalmasságának a tisztázása érdekében nem mellőzhette volna tehát a bíróság a nevezett igazságügyi orvos szakértővel való megvizsgáltatását. De nem megalapozott a jogerős ítéletnek az a megállapítása sem, hogy a felperes – jövedelmére tekintettel – a gyermekek eltartását egyedül is megfelelően képes biztosítani. A bíróság ugyanis elmulasztotta annak tisztázását, hogy a felperes havi 4200 forintos jövedelmét – házastársa jövedelmére is tekintettel – milyen kiadások terhelik. Csak a felperes és az alperes összes körülményeinek tisztázása és egybevetése után, a gyermekek szükségleteinek figyelembevétele alapján lehet dönteni az alperes tartási kötelezettségeinek a terjedelme felöl. [12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet 1. § (3) bekezdése]. (P. törv. II. 20 980 (1978) 3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás