GK BH 1980/217
GK BH 1980/217
1980.12.01.
A kötelezett a teljesítési késedelme miatti felelősségét részben sem mentheti ki azzal, hogy a késedelmet a megrendelőnek a gyártással kapcsolatosan utólag támasztott újabb igénye okozta, ha annak teljesítését a határidő módosítása nélkül vállalta [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 18. § (1) bek., 20. §, Ptk. 247. §].
Az I. r. alperes a felperessel kötött megállapodás alapján 15 millió Ft/db egységáron 10 db mozdony szállítását vállalta, 6 db mozdonyt azonban késedelmesen szállított, ezért a felperes keresetet indított ellene, amelyben 1 061 250 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kérte kötelezni.
Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a teljesítési késedelme részben a felperesnek a mozdonyok gyártása során vele szemben támasztott új követelményei miatt következett be, másrészt hogy azt a II. r. alperes közreműködő okozta, amely a gyártáshoz szükséges villamos berendezéseket késedelmesen szállította. Előadta, hogy a felperes már gyártásközi ellenőrzése során a szerződés kikötésével ellentétben nem járult hozzá több alkatrésznek a mozdonyba való beépítéséhez és vele szemben a KPM I. Főosztálya által jóváhagyott tervdokumentációk tartalmától eltérő számos új követelményt támasztott.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 451 875 Ft kötbér megfizetésére kötelezte. A felperesnek a marasztalást meghaladó és az I. r. alperesnek a II. r. alperessel szembeni keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a késedelmet részben objektív körülmények okozták. A felperes az I. r. alperessel szemben új műszaki követelményekkel lépett fel, amelyeket az utóbbi teljesített. Ez a munka elvégzésénél a felperes által elismert 36 napot meghaladó időtartamot igényelt. Az I. r. alperes azonban nem biztosította a vétlenségét, minthogy a mozdonyok szállítását a szakértő szerint is irreálisan vállalta. A teljesítési határidő csak egy negyed évvel későbbi időpontban lett volna megalapozott. Mivel az I. r. alperes az általa vállalt határidőre nem teljesített, ezért a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 20. §-a alapján a Ptk. 247. §-ának (1) bekezdése értelmében 50%-ra mérsékelt késedelmi kötbér megfizetésére köteles.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett. Ebben a felperes keresetének elutasítását és a kötbérkülönbözet erejéig kártérítésként történő megfizetésére a II. r. alperes kötelezését kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az I. r. alperes sem az első fokú, sem a fellebbezési eljárás során nem vitatta a felperesnek azt a kereseti állítását, hogy a vele 10 db mozdonyra kötött szállítási szerződésben vállalt kötelezettségét a megállapodás szerinti határidőre csak részben teljesítette. Eszerint tény az, hogy az I. r. alperes 6 db mozdonyt a felperesnek a teljesítési határidő lejárta után, a keresetlevélben felsorolt későbbi időpontokban szállított, vagyis a teljesítési késedelmével megszegte a szerződést. Ezért az I. r. alperes az 1978. évi 2. sz. tvr. 9. §-ában előírtak szerint a felek jogviszonyára alkalmazandó 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 18. §-ának (1) bekezdése értelmében kötbérfelelősséggel tartozik. Az ez alóli kimentéséhez bizonyítania kellett volna, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az a gazdálkodó szervezettől az adott helyzetben általában elvárható. E tekintetben az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy a késedelmét részben az okozta, hogy a felperes a gyártás során, közvetlenül a határidő lejárta előtt, illetve már a késedelemnek a fennállása idején közölt – részben a mozdonyok szerkezeteinek módosításával, így többletmunkával járó – újabb követelményeket támasztott. Emellett – állítása szerint – a késedelem közreműködőjének, a II. r. alperesnek a szerződésszegésére vezethető vissza, mivel a mozdonyok előállításához szükséges 10 készlet villamos vonatfűtési és segédüzemi áramfejlesztő berendezésből az 5-5 készletet a közöttük létrejött megállapodásban kikötött határidőre nem szállította le. A védekezésében felhozott körülmények azonban felelősségének kimentésére nem alkalmasak. Az I. r. alperesnek ugyanis a felelősség alóli mentesüléséhez mindenekelőtt a saját vétlenségét kellett volna bizonyítania.
Az I. r. alperes – vállalva a közreműködői szerződés hiányának kockázatát – a felperes megrendelése alapján megkezdte a 10 db mozdony gyártását. Ebből következik, hogy a mozdonyok gyártási feltételeit – a II. r. alperes által gyártott villamos berendezéseket is beleértve – az I. r. alperes ismerte és az erre vonatkozó lehetőségeit, vagyis azt minden tekintetben felmérhette, hogy a közben már megindult gyártására és annak készültségi fokára tekintettel a szerződés megkötésétől számított egy hónapon belül képes-e teljesíteni. Az I. r. alperes a 10 db mozdony szállítását az említett határidőre vállalta, holott utóbb bebizonyosodott, hogy annak előfeltételei nem állottak fenn. Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában helytállóan mutatott rá arra, hogy az I. r. alperesnek a felperessel való szerződéskötéskor tudomása volt arról, hogy a II. r. alperes a mozdonyok előállításához szükséges villamos berendezéseket az általa nyilvántartott határidőre nem szállította. A II. r. alperes által gyártott villamos berendezések átvételét tanúsító jegyzőkönyv tartalma szerint az említett szerződés létrejöttének napján az I. r. alperes csupán 5 db mozdony gyártására elégséges berendezéssel rendelkezett. Ezért mielőtt a mozdonyok szállítására szerződött volna, a II. r. alperessel tisztáznia kellett volna a további 5 készlet berendezés teljesítési határidejét, mivel e nélkül a felperessel szemben vállalt határidőnek nem volt reális alapja. Ezt a megállapítást mindenben alátámasztja az első fokú eljárás során beszerzett, az I. r. alperes által is elfogadott szakértői vélemény, amely szerint az I. r. alperes a teljesítésre csupán egy negyedévvel későbbi határidővel vállalkozhatott volna. Megalapozatlan az I. r. alperesnek az az érvelése, hogy a felperes őt a megtarthatatlan határidőt tartalmazó megállapodásnak az aláírására kényszerítette. Ezzel kapcsolatban ugyanis arra hivatkozott, hogy a felperes a szerződésnek eltérő tartalommal való létrehozásától elzárkózott. A kényszerhelyzetének indokolására a 3. számú előzetes szakvéleményre vonatkozó észrevételében tett nyilatkozata szerint „vállalatunknak is szüksége volt az év végén az elkészülő mozdonyok árára”, amelyet részére a bank csupán a megállapított határidővel létrejött szerződés csatolása esetén egyenlített ki. Az I. r. alperes tehát – állítása szerint is – a 10 db mozdony szállítását a reálisan teljesíthető határidőtől függetlenül egyéb – az ő érdekkörében felmerült – megfontolások alapján vállalta. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy az I. r. alperes a mozdonyok szállítására gondatlanul szerződött, amely a kötbérfizetési felelősségét önmagában megalapozza.
Eltekintve az I. r. alperesnek a szerződéskötés során tanúsított gondatlanságától, a vétlenségét egyébként sem bizonyította, figyelmen kívül hagyva a felperes újabb műszaki igényeit, a MEO-ja mozdonyonként több száz tételből álló hibajegyzéket állított össze. (Pl. az M41 hiány 2125 psz. mozdonyról készült jegyzék 241 hibát tartalmaz.) Ami viszont a felperesnek a gyártás során jelentkező újabb követelményeit illeti, a nevezett – a mozdonyok szállítására létrejött szerződés 2.4 pontjában foglaltakra is tekintettel – egyoldalú módosításra nem volt jogosult, ezért ha az I. r. alperes a határidő módosítása nélkül az igényelt módosítások teljesítését is vállalta, a kötbérfelelősségének kimentése érdekében kellő alappal nem hivatkozhat arra, hogy késedelmét akár csak részben is a felperes okozta. Nem is szólva arról, hogy emiatt a felperes kötbérigénye egy részének érvényesítésétől méltányosságból eltekintett és 36 napra járó késedelmi kötbér összegével leszállította a keresetét. E tekintetben az előbbiek miatt közömbös, hogy a felperes által megjelölt időtartam alatt az utólag felmerült igény teljesíthető volt-e vagy sem.
A fenti okok miatt a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31 464/1978. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás