GK BH 1980/220
GK BH 1980/220
1980.12.01.
A kötelezettnek a hiba közös szemléjéről, illetve az ennek alapján végzett minősítéstől való távolmaradása nem jelenti a hiba (a minősítés) elismerését, ezért az egyoldalú osztályozással megállapított minőségi hiba fennállását vita esetén a jogosultnak bizonyítania kell [14/1978. (III. 1.) MT sz. r. 10. § (1), (3) bek., 12. §].
A felperes 1290 db pecsenyekacsát szállított az alperesnek, amelyet mennyiségileg az alperes telepén adott át. Az alperes közölte vele, hogy a minőségi átvételt a következő napon végzi el. A felperes megbízottat nem küldött a minőségi átvételhez, és a távollétében készült jegyzőkönyv szerint 650 db-ot I. osztályú, 616 db-ot pedig II. osztályú minőségű pecsenyekacsaként vettek át, 21 db-ot elkoboztak, 3 db-ot útielhullásként számoltak el. Az alperes az ennek megfelelő 23 397 Ft levonással fizette ki az ellenértéket. A felperes a keresetében ennek az összegnek és kamatainak a megfizetésére kérte az alperest kötelezni, mert állítása szerint I. osztályú árut szállított.
Az alperes a védekezésében előadta, hogy a kacsák koruknál fogva sem minősülhettek pecsenyekacsáknak, ettől függetlenül egy részük erősen tokos volt. Ezért részben II. osztályú áruként lehetett átvenni. Arra is hivatkozott, hogy a felperes megbízottjával közölte a minőségi átvétel időpontját, ennek ellenére azon nem jelent meg, ezért az átvétel eredményét részéről elfogadottnak kell tekinteni.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le, majd a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a kihallgatott tanú és a szakvélemény egyaránt igazolta, hogy az alperes a túlkoros, erősen tokos árut helyesen minősítette részben II. osztályúnak. Az ellenszolgáltatás ennek megfelelő meghatározása tehát jogszerűen történt, ezért a kereset alaptalan.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatásával az alperest a keresete szerint kérte marasztalni. Sérelmezte, hogy az alperes egyoldalúan „leminősítette” az árut, holott a 14/1978. (III. 1.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) 10. §-ának (1) bekezdése szerint a megrendelő átvételkor köteles megvizsgálni az áru mennyiségét és minőségét. A (3) bekezdés kimondja, hogy a terméket közös minősítés alapján is át lehet venni. Hivatkozott a minőségi kifogás esetén a megrendelőt az R. 12. §-a szerint terhelő, és az alperes által elmulasztott rendelkezésekre is. Azt állította, hogy betegségmentes árut szállított az alperesnek annak ellenére, hogy az állomány másik fele elhullott. Az alkalmazott egyoldalú árcsökkentés folytán kifizetett érték nem felel meg az áru tényleges ellenértékének. Véleménye szerint az alperes az áru átvételénél tanúsított magatartásával visszaélt monopolhelyzetével.
A fellebbezés nem alapos.
A felperesnek az elsőfokú bíróság által tanúként kihallgatott dolgozója úgy nyilatkozott, hogy a kacsaszállítmány baromfikolerában részben elpusztult állományból származott, és az állatorvos nem engedélyezte a feldolgozott állapotban való szállítást. A feldolgozás ugyanis csak ott lehetséges, ahol a belsőséget megvizsgálják és szükség esetén kiselejtezik. Az alperes részéről tehát indokoltan történt a minőségi átvételnek az állatok bontása utáni elvégzése. A közös minősítésre [R. 10. §. (3) bek.] az alperes lehetőséget adott, amikor a minőségi vizsgálat másnapi időpontját közölte a felperessel. Az a körülmény pedig, hogy a felperes ezen nem jelent meg, nem eredményezhette a bontott állatok minőségi vizsgálatának felfüggesztését, illetve egy esetleges szakértői vizsgálat miatt a feldolgozás elhalasztását. Az alperes tehát a minőségi átvételt közös minősítés helyett kénytelen volt az R. 10. §-a (1) bekezdésének rendelkezései szerint maga elvégezni. Az egyoldalú minőségi átvételre tehát éppen a felperes magatartása miatt került sor. Ezért téves és megalapozatlan az a fellebbezési érvelés, hogy az alperes a minőségi átvétel terén rosszhiszeműen, monopolhelyzetével visszaélve járt el.
A felperesnek a minőségi átvételtől való távolmaradása nem jelenti a távollétében alacsonyabb minőségi osztályba történt besorolás elismerését. Ebből következik, hogy az egyoldalú vizsgálattal történt osztályozás helyességének a bizonyítása az alperest terheli. Az R. 12. §-ában a mennyiségi és minőségi kifogásolás rendjére előírt jogcselekmények elmulasztásának – a bizonyítás egyéb lehetőségei folytán – a per elbírálása szempontjából nincs döntő jelentősége. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor az alperes indítványa alapján a minősítéssel kapcsolatos szakkérdések tisztázására igazságügyi mezőgazdasági szakértőt rendelt ki.
A per további adatai – így különösen az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi mezőgazdasági szakértő véleménye – szerint a kacsa 56 napos életkoráig tekinthető pecsenyekacsának. Ezt követően ugyanis rohamosan tokosodni kezd, ami miatt abból I. osztályú árut kitermelni nem lehet. A 70 napos életkorú állománynak a rendkívüli tokosság miatt részben II. osztályú áruként való minősítése tehát elfogadható. Az elsőfokú bíróság a kellően indokolt szakvélemény alapján ezért helytállóan állapította meg, hogy a felperes az állatokat részben II. osztályú minőségben szállította, így csupán az ennek megfelelő ellenérték illeti meg. Az árkülömbözet megfizetése iránt indított keresetet elutasító ítélet tehát megalapozott, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 750/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás