GK BH 1980/224
GK BH 1980/224
1980.12.01.
A külkereskedelmi bizományosnak a külkereskedelmi szerződést úgy kell megkötnie, hogy az – az eset körülményeihez képest – a jótállásra és az ennek teljesítéséhez szükséges alkatrészellátásra is kiterjedjen [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 13. § (1) bek., 21. § (1) bek., Ptk. 233. §, 509. (2) bek.].
A felperes mint bizományos és a megbízója között bizományi szerződés jött létre, amelynek alapján a felperes egy külföldi céggel külkereskedelmi szerződést kötött traktorok és kultivátorok szállítására. Az importált gépekből a megbízó egy mezőgazdasági termelőszövetkezet részére egy darabot értékesített. Az 1975. augusztus 27-i átadás után a traktor üzemképtelenné vált, és a megbízót terhelő jótállási kötelezettség késedelmes teljesítése miatt a termelőszövetkezet kárt szenvedett. Ezért a termelőszövetkezet a megbízó ellen pert indított. A megyei bíróság ítéletében kötelezte a megbízót, hogy a termelőszövetkezetnek a jótállási javítások elhúzódása miatt keletkezett kárát fizesse meg. Az ítélet alapján a megbízó a Magyar Kereskedelmi Kamara mellett szervezett választottbíróságnál keresetet nyújtott be a jelen perbeli felperes ellen, amelyben az utóbbit 250 685 Ft megfizetésére kérte kötelezni. A választottbíróság a felperest ezen összeg és kamata, továbbá 6314 Ft választottbírósági eljárási költség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indoklása szerint a megbízót ért kárért a felperes a felelős, felelősségével kapcsolatban a választottbíróság a Ptk. 509. §-ának (2) bekezdésére utalt.
A felperes a keresetében 280 689 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Arra hivatkozott, hogy közte és az alperesek között szerződéses jogviszony nem állt fenn, de a külföldi szállító a II. r. alperes megbízása folytán alkatrész-ellátási szerződést kötött az I. r. alperessel. Ez az alkatrész-ellátási szerződés pedig a szóban levő külföldi cég valamennyi magyarországi vevője részére biztosított az alkatrészellátást és ezért az alperesekkel a Ptk. 233. §-a alapján áll fenn a jogviszony.
Az I. r. alperes a védekezésben arra hivatkozott, hogy ha az alkatrész hiánya miatt a megbízó javítása késett, azért a II. r. alperes a felelős, mert a szükséges alkatrészt közvetlenül rendelte meg a külföldi félnél, és a megrendelés feladása késedelmesen, illetőleg téves cikkszám megjelölésével történt.
A II. r. előadta, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetnek eladott traktornak új típusú sebességváltója volt, a termelési rendszer keretében beérkezett típusok között ez nem fordult elő, a külföldi szállító pótalkatrészről nem gondoskodott. Minthogy a javítás maga is több hónapot igényelt, tehát a termelőszövetkezetet megfelelő alkatrészellátás mellett is kár érte volna.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indoklása szerint az I. r. alperes – bizományosként – a II. r. alperes megbízása folytán kötötte meg az alkatrészek szállítására vonatkozó külkereskedelmi szerződést a külföldi szállítóval. A jótálláson alapuló kötelezettség a külföldi szállítót terhelte, ez a felelőssége abban az esetben is fennállt, ha belföldön teljesítési segédet vett igénybe. A felperesnek az az álláspontja helytelen, hogy a külföldi fél és a II. r. alperes között az I. r. alperes közvetítésével létrejött külkereskedelmi szerződés harmadik személy, tehát a felperes javára szólt. Jogviszony hiányában a felperes keresetét el kellett utasítani.
A felperes az ítélet ellen fellebbezett. Kérte annak megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerint való marasztalását. Arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes és a külföldi szállító között létrejött ún. „konszignációs raktári szerződés” jogviszonyt hozott létre az I. r. alperes és a szóban forgó külföldi gyártású traktorok minden magyarországi vevője részére. A Ptk. 233. §-ának (2) bekezdése szerinti értesítési kötelezettség a külkereskedelmi szerződés megkötésével teljesítettnek tekintendő. A traktorok valamennyi magyarországi felhasználója mint harmadik személy érvényesítheti az I. r. alperessel szemben a szerződésből származó jogait. Ellenkező esetben ugyanis az volna a helyzet, hogy a külföldi szállító ellen kellene kártérítési pert folyamatba tenni, a külföldi szállító magyarországi közreműködőinek mulasztása miatt. A mulasztásokért a II. r. alperes felelős, az ő magatartásáért azonban az I. r. alperes tartozik felelősséggel, mert ő áll jogviszonyban a külföldi szállítóval.
A fellebbezés nem alapos.
A választottbírósági ítéletből megállapítható, hogy az adott esetben a megbízó volt köteles a jótállással kapcsolatos feladatok ellátására. Erre nézve a választottbírósági ítélet indokolása csupán azt tartalmazza, hogy a felperes 1975. május 28-án kelt levelében tájékoztatta a megbízót arról, hogy a jótállás szolgáltatására az köteles, és a megbízó a közlést „ellenészrevétel tétele nélkül” tudomásul vette, ami a választottbíróság álláspontja szerint egyértelmű azzal, hogy a jótállási kötelezettség teljesítését magára vállalta. A megbízó eleget tett jótállási kötelezettségének, annak fennállását nem tette vitassa és a javítást késedelmesen ugyan, de eredményesen befejezte. A megbízó a javítás érdekében a konszignációs raktárral rendelkező II. r. alpereshez fordult, ez azonban a meghibásodott alkatrészt, az előtéttengelyt raktárból nem tudta kiszolgáltatni, azt közvetlenül a külföldi szállítónál rendelte meg. Megrendelésében azonban a cikkszámot tévesen jelezte, és ennek következtében a hiányzó alkatrész csak 1976. február végén jutott a megbízóhoz, amely a javítást csak 1976. április 5-én tudta befejezni. Nincs adat arra, hogy az utóbbi az alkatrészellátás biztosítása érdekében bármilyen megállapodást létesített volna akár az I. r., akár a II. r. alperessel. A II. r. alperes megbízására az I. r. alperes által kötött külkereskedelmi alkatrész-ellátási szerződés biztosította a traktorok és kultivátorok minden hazai vásárlóját, hogy a konszignációs raktár alkatrészigény céljából rendelkezésre áll. Ez azonban nem jelenti azt, hogy harmadik személy javára, a jelen esetben a felperes javára jött volna létre szerződéses jogviszony, annál kevésbé, mert a felperes vevőnek nem tekinthető, mint bizományosnak a feladata a külkereskedelmi szerződés létrehozása volt. Ennek keretében a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 13. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a felperesnek kellett gondoskodnia a jótállási kötelezettség teljesítésének pontos megszervezéséről is.
A felperes lett volna köteles a kapott megbízás alapján a külkereskedelmi szerződést olyan tartalommal megkötni, amely kiterjed a jótállás teljesítésének módozatára is. Ebben az esetben járt volna el úgy , ahogyan az az adott esetben egy gazdálkodó szervezettől elvárható. Kellő gondosság mellett a megbízójával is meg kellett volna állapodnia az alkatrészellátásra, mint a jótállás teljesítésének egyik feltételére. Az a tény, hogy a II. r. alperes megbízása alapján az I. r. alperes – teljesen függetlenül a felperes és a megbízó között a késztermék szállítására vonatkozó jogviszonytól – az alkatrészek szállítására külkereskedelmi szerződést kötött, egymagában nem minősíti az I. r. alperes által kötött külkereskedelmi szerződést harmadik személy javára kötött szerződésnek. Ennek a Ptk. 233. §-ában előírt előfeltételei az adott esetben hiányoznak. A perben adat van arra is, hogy az I. r. alperes nem is szerzett tudomást arról, hogy az importált traktor új típusú sebességváltóval rendelkezik, e típushoz sem a külföldi szállító, sem pedig az I. r. alperes pótalkatrész-ellátásra kellő időben nem rendezkedett be.
Mindezek a körülmények kizárják azt, hogy a felperes a választottbírósági ítéletből reá származó hátrányt a vele jogviszonyban nem álló alperesekre háríthassa át.
Ezért az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperes keresete jogviszony hiányában mind az I. r., mind a II. r. alperessel szemben alaptalan, és a Ptk. 233. §-ára való hivatkozása sem megalapozott.
A megbízó és az alperesek között az alkatrészellátás biztosítására semmiféle szerződéses kapcsolat nem jött létre, az I. r., illetőleg a II. r. alperes mint a konszignációs raktár kezelője tehát nem is szeghette meg a szerződést sem a felperessel, sem a megbízóval szemben. Az a körülmény, hogy a konszignációs raktár nem tudott előtéttengelyt kiszolgáltatni, a jótállást vállaló kockázata volt. Ellenkező szemlélet ugyanis arra vezetne, hogy a nyílt árusítási üzlet kártérítési felelősséggel tartozna a mindenkori vevővel szemben, abban az esetben, ha az nem jut hozzá valamely cikkhez (alkatrészhez) és emiatt kárt szenved. A Ptk. 233. §-ának rendelkezése nem ilyen esetekre vonatkozik.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint – az indokolásnak szükségessé vált kiegészítésével – helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31 738/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás