BK BH 1980/226
BK BH 1980/226
1980.12.01.
I. A hamis tanúzásra felhívás megállapítását nem zárja ki, hogy az ügy amelyben az elkövető mást hamis vallomástételre rábírni törekszik – még nincs folyamatban. II. A hamis tanúzásra felhívás bűncselekménye kizárólag tanúként kihallgatandó személy viszonylatában követhető el [Btk. 242. §].
A katonai bíróság a rendőr törzsőrmester terheltet hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntette és büntető ügyben hamis tanúzásra felhívás vétsége miatt halmazati büntetésként 8 hónapi – 2 évi próbaidőre felfüggesztett, a végrehajtás esetén börtönben letöltendő – szabadságvesztésre, továbbá lefokozásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a vádbeli napon mint útelzáró őrszem teljesített szolgálatot az egyik főútvonal városból kivezető szakaszán. Ezen a napon 21 óra tájban B. J. a tulajdonában levő személygépkocsit szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette és utasként N. P-t szállította. B. J. ittassága miatt egy élesen balra ívelő útkanyarnál lehaladt a menetirány szerinti jobb oldalra, majd a vasúti őrház udvarára, ahol a talaj szintje az úttestnél lényegesen mélyebben fekszik és ennek folytán a személygépkocsi felborult. A közlekedési baleset során N. P. bal karjának orsócsontja eltört.
A közlekedési balesetet észlelte az egyik autóbuszvezető és a közelben szolgálatot teljesítő terheltet értesítette, aki a helyszínre ment. A gépkocsi vezetője és utasa a jármű mellett tartózkodtak és a terhelt, valamint a balesetet szenvedettek mint régi ismerősök kölcsönösen felismerték egymást.
Az ittas állapotban levő B. J. arra kérte a terheltet, hogy nyújtson segítséget a gépjármű elvontatásához. A terhelt észlelte, hogy B. J. és N. P. szeszes italtól befolyásolt állapotban van, ezért közölte B. J-vel, hogy ne a gépkocsival törődjön, hanem a helyszínről gyorsan menjen el, mielőtt oda más rendőr megérkezne. Ezzel az volt a terhelt célja, hogy a vele ismeretségi viszonyban levő B. J. büntetőjogi felelősségre vonását meghiúsítsa. B. J. és N. P. ezek után a helyszínről eltávoztak.
Röviddel később a terhelthez érkezett ellenőrzés céljából egy rendőrszázados, s a terhelt elöljárójának a közlekedési baleset tényéről említést tett, de elhallgatta, hogy a személygépkocsi ittas állapotban levő vezetőjével és utasával találkozott.
A terhelt a fentiek után a szolgálatának leteltével hazament és 23 óra tájban a lakásán felkereste B. J-t, majd a baleset helyszínén megtalált személyi igazolványát átadta neki. Ezzel egyidejűleg felhívta a figyelmét, hogy a gépkocsit még az éjszaka folyamán vontassa el a helyszínről és a történtekről senkinek ne szóljon. Megkérte a terhelt arra is B. J-t, hogy ha esetleg a baleset miatt eljárás indulna, az ő jelenlétéről és közreműködéséről senkinek ne tegyem említést, mert – mint mondotta – az ilyen jellegű közlése esetleg az állásába kerülhet.
B. J. ellen súlyos testi sértést okozó, ittas járművezetés bűntette miatt büntető eljárás nem indult.
Mintegy fél évvel később a rendőr-főkapitányság kiterjedt vizsgálatot folytatott egy rendőr ellen elkövetett súlyos bűncselekmény felderítése érdekében. Ennek során a község lakóit a tanácsházán és az általános iskolában hallgatták ki. Idézést kapott ide B. J. és N. P. is. A terhelt ekkor találkozott N. P.-vel és arra kérte öt, hogy kihallgatása során a baleset helyszínén a vele történt találkozásról és közreműködésről ne tegyen említést. B. J. és N. P. felesége azonban a kihallgatásuk során említést tettek a közlekedési baleset tényéről és a terhelt magatartásáról, s ezek után férjeik is a valóságnak megfelelően adták elő a történteket, valamint a terhelt azzal összefüggő magatartását.
A másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a terheltet a büntető ügyben hamis tanúzásra felhívás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
A Legfelsőbb Bíróság a felmentő ítéleti rendelkezés indokolása során rámutatott, hogy a terhelt a hamis vallomás megtételére történő felhívás során csupán a saját kötelességszegő mulasztását kívánta leplezni. Utalt arra is, hogy a Be. 32. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a bűncselekmény valamennyi elkövetőjét, továbbá a bűnpártolót rendszerint ugyanabban az eljárásban kell felelősségre vonni. A vádlott-társak összebeszélése pedig a büntető ügyben hamis tanúzásra felhívás vétségét nem valósítja meg. Ezért a bűncselekmény elkövetőinek a nyomozati szakban történt összebeszélését a törvény nem vonja a Btk. 242. §-ának a hatálya alá. Ennek az elvnek kell érvényesülni akkor is, ha az elkövetőket és a bűnpártolót nem egy eljárásban vonják felelősségre.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen a büntető ügyben hamis tanúzásra felhívás vétségének vádja alóli felmentés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 242. §-ának I. tételében foglalt bűncselekményt megvalósítja, aki mást büntető- vagy polgári ügyben hamis tanúzásra rábírni törekszik. A bűncselekmény megállapításának nem feltétele, hogy az az ügy – amelyben az elkövető mást hamis tanúzásra rábírni törekedett – már folyamatban legyen. Az egyéb feltételek fennállása esetén a bűncselekmény elkövethető akkor is, ha az eljárás még nincs folyamatban, de annak megindításával reálisan számolni lehet (BJD 3953.). Az a körülmény tehát, hogy a terhelt ellen a büntető eljárás csak a hamis nyilatkozat megtételére történt felhívás után indult meg, nem zárja ki a bűnösség megállapítását.
A terheltnek az a magatartása, hogy a tényállásban írt körülmények között N. P.-t – eredménytelenül – arra hívta fel, hogy a tanúkénti kihallgatása során ne tegyen említést a gépjárműbalesetnél tanúsított bűnpártoló tevékenységéről: megvalósítja a Btk. 242. §-ának 1. tétele szerinti bűncselekményt.
A bűncselekmény megállapítását az a – másodfokú ítéletben írt – körülmény sem zárja ki, hogy a terhelt ezzel a felhívással a maga által megvalósított és a hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntetteként minősülő magatartását kívánta leplezni, mely mint a büntető ügyben hamis tanúzásra felhívás vétségének indítóoka értékelhető. A Btk. 242. §-ába ütköző bűncselekménynek azok az elkövetői, akik ellen büntető eljárás folyik – a tapasztalatok szerint –, éppen a saját felelősségre vonásuk meghiúsítása érdekében igyekeznek a tanúkat a vallomástételben befolyásolni. A törvény egyébként nem tesz különbséget abból a szempontból, hogy büntető eljárás alá vont személy törekszik-e a tanút hamis vallomásra bírni, avagy olyan személy, aki ellen eljárás nincs folyamatban.
A terhelt felmentésének azon a címen sem lehet helye, hogy a hamis vallomástételre vonatkozó felhívás mint terhelttárshoz intézett felszólítás tekintendő, márpedig az elkövetők összebeszélése a büntetőjogi felelősségre vonást nem alapozza meg.
Az irányadó tényállás szerint N. P. az ittas állapotban gépkocsit vezető B. J. mellett a gépkocsiban utasként tartózkodott. A közlekedési bűncselekmény során sérülést szenvedett, de törvénybe ütköző magatartást sem ekkor, sem a későbbiek során nem tanúsított. N. P. személyével kapcsolatban tehát fel sem merülhet, hogy a közúti baleset előidézésével kapcsolatban akár mint tettes, akár mint részes, valamely bűncselekmény tényállását megvalósította volna.
Ugyanakkor N. P. a rendőr terhelt által megvalósított hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntettének sem volt az elkövetője: tettesként, illetőleg társtettesként nem is lehet a kívülálló személy a speciális hivatali bűntett elkövetője, de az adott esetben N. P. a hivatali bűncselekmény felbújtója vagy bűnsegéde sem volt. Erre figyelemmel az a továbbra is irányadó jogelv, hogy a hamis tanúzásra felhívás vétsége nem valósul meg az alapbűncselekmény egyik elkövetőjének a másik elkövetőhöz intézett felhívásával: az adott esetre nem vonatkoztatható. Ebből következően törvénysértő a Legfelsőbb Bíróságnak az az ítéleti rendelkezése, amellyel a terheltet a Btk. 242. §-ába ütköző vétség miatt ellene emelt vád alól felmentette.
A kifejtettekre figyelemmel az Elnökségi Tanács megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletének felmentő rendelkezése törvénysértő, ezért az ítéletet e részében hatályon kívül helyezte és a terheltet bűnösnek mondotta ki büntető ügyben hamis tanúzásra felhívás vétségében is. (Eln. Tan. Kat. törv. 87/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás