BK BH 1980/232
BK BH 1980/232
1980.12.01.
Ha a terhelt a vagyon elleni bűncselekmény miatt reá kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt újabb hasonló jellegű szándékos bűncselekményt követ el, kivételes körülmények hiányában általában nincs helye az enyhítő szakasz felhívásával a szabadságvesztésnél enyhébb büntetés kiszabásának [Btk. 83. §, 87. (1) bek., (2). e) pont, 91. § (1) bek. b) pont, 316. § (3) bek.].
A kerületi bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint büntetendő kisebb értékre elkövetett lopás vétségében és ezért 3 hónapi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a korábban sikkasztás bűntette miatt kiszabott, de 3 évi próbaidőre felfüggesztett 6 hónapi szabadságvesztés végrehajtását is.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltet korábban a kerületi bíróság folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette miatt 6 hónapi szabadságvesztésre és 1000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte a munkáltatója sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
A terhelt a próbaidő tartama alatt munkahelyének építési területéről egy tekercs üvegszövetet eltulajdonított és azt a lakására vitte. Ezzel a társadalmi tulajdonban 2140 forint kárt okozott, amely a lefoglalással megtérült.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletnek a büntetés kiszabására vonatkozó részét megváltoztatta, a terheltet a terhére megállapított bűncselekmény miatt 1 évi 20%-os bércsökkentéssel járó javító-nevelő munkára ítélte, amely büntetést a jelenlegi munkahelyén, művezetői munkakörben köteles letölteni.
Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy bár a terhelt a próbaidő alatt követte el a bűncselekményt és ez hatékonyabb büntetés kiszabását igényli, nyomatékos enyhítő körülményként értékelendő azonban, hogy a hosszabb ideje azonos munkahelyen dolgozó, két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodó terhelt beismerte és megbánta cselekményét, továbbá hogy az okozott és az értékhatár szempontjából csekélyebb összegű kár megtérült, ezért a törvény által előírt büntetési nem, a szabadságvesztés túlzott hátrányt jelent a terheltre nézve és a büntetést a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával szabta ki.
A másodfokú bíróság ítélete az enyhítő szakasz alkalmazása és a büntetés neme miatt törvénysértő. A terheltet korábban ugyan nem végrehajtandó, hanem próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, így a különös visszaesőkre vonatkozó szigorúbb törvényi rendelkezések nem alkalmazhatók, azt a tényt azonban, hogy az újabb bűncselekményt a próbaidő hatálya alatt követte el, továbbá hogy korábbi elítélése is a munkáltatója sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmény miatt történt, nyomatékos súlyosító körülményként kell figyelembe venni [a Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelve I/1. pontjának utolsó bekezdése]. Ezen túlmenően az adott körülmények között nincs alap annak a feltételezésére, hogy a terhelt esetében a korábbi büntetésnél enyhébb büntetési nem alkalmazása elegendő a büntetési cél megvalósulásához.
A másodfokú bíróság ítélete sérti a Btk. 87. §-ának (1) bekezdésében írt azt a rendelkezést, hogy a büntetési tételnél enyhébb főbüntetés csak kivételesen szabható ki.
A már kifejtettek miatt – a másodfokú bíróság ítéletében felsorolt enyhítő körülmények ellenére – ilyen kivételes helyzet az elkövető javára nem értékelhető. Ezért az enyhítő szakasz alkalmazásának törvényi feltételei hiányoznak.
A fenti indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítéletének az enyhítő szakasz alkalmazására és a büntetés nemére vonatkozó rendelkezései törvénysértőek, ezért a határozat vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte.
A fentiekben kifejtett bűnösségi körülményekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a terhelttel szemben szabadságvesztést szabott ki, melynek mértékét – elsősorban az okozott kár nagyságára és a terhelt két kiskorú gyermekes családos állapotára figyelemmel – a törvényi minimumban, 3 hónapban állapította meg.
Végül a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a másodfokú bíróság ítélete a Be. 241. §-ában írt súlyosítási tilalmat is sértette. A javító-nevelő munka időtartama ugyanis az első fokon kiszabott szabadságvesztés tartamának – súlyosításra irányuló fellebbezés hiányában – legfeljebb kétszerese lehetett volna. (B. törv. III. 54/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás