BK BH 1980/233
BK BH 1980/233
1980.12.01.
Különös visszaesés csak akkor állapítható meg, ha az elkövetőnek az elbírálás alatt álló cselekménye ugyanolyan avagy a Legfelsőbb Bíróság 14. sz. Irányelvében [IV. fejezet 4. pont A)–F) alpont] felsorolt hasonló jellegű szándékos bűncselekmény, mint amelyért korábban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték [Btk. 137. § 13. pont, 97. §, 14. sz. Irányelv].
A városi bíróság a vádlott bűnösségét garázdaság vétségében állapította meg és ezért – mint különös visszaesőt – 8 hónapi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 30 éves, rokkant nyugdíjas vádlottat korábban az eljárt bíróságok az alábbi büntetésekkel sújtották:
1. A járásbíróság 1976. július 19. napján jogerőre emelkedett ítéletével garázdaság bűntette miatt 5 hónapi szabadságvesztésre ítélte, a büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
2. A járásbíróság 1978. január hó 11. napján a vádlottat lopás miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte és elrendelte a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását.
3. Legutóbb a vádlottat a járásbíróság 1978. február 15. napján kelt ítéletével 2 rb. könnyű testi sértés vétsége miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az elítélés alapjául szolgált bűncselekményt a vádlott a 2. ügyben hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követte el.
A felsorolt szabadságvesztéseket a járásbíróság összbüntetésbe foglalta, melynek mértékét 10 hónapi szabadságvesztésben állapította meg. A vádlott a büntetését 1978. december 3. napján töltötte ki.
A kóros lelkialkatú, epilepsziás vádlott a cselekmény elkövetésekor közepes fokú alkoholos befolyásoltság hatása alatt állott, amely csökevényesen kóros részegséget idézett elő, s ez közepes fokban korlátozta őt abban, hogy felismerje a cselekménye társadalomra veszélyességét, valamint, hogy e felismerésnek megfelelő módon cselekedjék.
A vádlott pathológiás részegség és pszichopátia miatt a kórház ideg- és elmeosztályán állott ápolás alatt, és elbocsátása napján felhívták a figyelmét arra, hogy a legkisebb alkoholmennyiség elfogyasztása komoly következményekkel járhat.
Mindezek ellenére a vádlott a vádbeli napon szeszes italt fogyasztott, amelynek következtében 2,33 ezreléknek megfelelő közepes fokú alkoholos befolyásoltság hatása alá került. Ilyen ittas állapotban a vádlott a vendéglőben hangoskodott, ordítozott az általa ismeretlen személyekkel, az egyik asztalról lesöpörte a poharakat, majd a közelében levő egyik asztalnál ülő vendéggel vitatkozott, akit a nyakánál fogva elhúzott az asztaltól. Amikor emiatt figyelmeztették, durva, drasztikus megjegyzéseket tett. A vádlott több asztalhoz is odament, az ott levő söröskorsókat az asztalról felkapva a földre dobta, majd amikor ezt követően K. I. őt figyelmeztette, vele kezdett el dulakodni.
Dulakodás során a vádlott és K. I. is a földre kerültek, az étterem közepén ütötték egymást, verekedtek. A következő vádlottat a csapos is figyelmeztette, mire a vádlott őt támadta meg, de ez esetben a tettlegességet a vendégek megakadályozták.
Végül az értesített rendőrök akadályozták meg a vádlott további botrányos viselkedését.
A városi bíróság a Btk. 137. §-ának 13. pontja szerinti különös visszaesés megállapítását nem arra alapította, hogy az 1. alatt jelzett ügyben korábban garázdaság bűncselekménye miatt elítélte – ez ugyanis felfüggesztett szabadságvesztés volt –, hanem arra, hogy a vádlottnak a jelen ügyben elbírált cselekménye hasonló a 3. alatti ügyben elbírált cselekményhez, amely ügyben megállapítottak szerint a vádlott két sértettet bántalmazva okozott 8 napon belül gyógyuló sérüléseket. Az ott megjelölt cselekmények elkövetése a vádlott agresszivitásra hajlamos egyéniségével magyarázható, amely a jelen ügyben is megállapítható. Annak ellenére, hogy az említett ügyben könnyű testi sértés vétségeként, az adott esetben pedig garázdaság vétségeként minősítette a bíróság a cselekményt, az elkövetési magatartások jelleghasonlósága folytán a különös visszaesés megállapításának és a büntetés kiszabása során a Btk. 97. § (1) és (3) bekezdése alkalmazásának volt helye.
A megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, ennek alapján pedig nem sértett anyagi büntető jogszabályt, amikor megállapította a vádlott bűnösségét és a cselekmény minősítése is törvényszerű.
Tévedett azonban, amikor a vádlottat különös visszaesőként tekintette.
Az első bíróság álláspontja szerint a vádlott azért különös visszaeső, mert korábban testi sértés miatt volt elítélve és ez a cselekmény hasonló a garázdasághoz, mert mindkét cselekmény elkövetése a vádlott agresszivitásra hajlamos egyéniségét bizonyítja.
Ezzel a megállapítással a megyei bíróság nem értett egyet.
Az erőszakos jellegű elkövetés önmagában nem teszi hasonló jellegűvé a két cselekményt, mert ebben az esetben ide lenne sorolható pl. a dolog elleni erőszak útján elkövetett lopás is, mert az is erőszakos jellegű bűncselekmény.
A Legfelsőbb Bíróság 14. sz. Irányelvének IV. pontja felsorolja és csoportosítja azokat a bűncselekményeket, melyek hasonló jellegűeknek tekinthetők és megalapozzák a különös visszaesés megállapítását. Ebben a felsorolásban a garázdaság nem szerepel. Ebből pedig azt a következtetést kell levonni, hogy a garázdaság esetében a különös visszaesés akkor állapítható meg, ha a korábbi cselekmény is garázdaság volt vagy legalábbis olyan összetett bűncselekmény, melyet az 1961. évi V. törvény tartalmazott, s amely a garázdaságot is magába foglalta.
A vádlottat korábban három ízben ítélték el. Az első esetben történt elítélés alapja garázdaság volt, ezért a cselekményért azonban a vádlottat próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte el a bíróság, így a Btk. 137. §-ának 12. pontja értelmében a vádlott nem tekinthető visszaesőnek, mivel nem végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. Ugyanezen ok miatt nem lehet a vádlott e cselekmény miatt a 13. pont szerinti különös visszaeső sem.
A második alkalommal történt elítélés alapja lopás volt, a harmadiké pedig 2 rb. könnyű testi sértés. Ezekben az esetekben a kiszabott büntetés végrehajtandó szabadságvesztés volt, e két büntetés azonban ún. quasi halmazatban áll egymással, ekként e két büntetés egy elítélésnek számít, erre tekintettel a vádlott a Btk. 137. §-ának 12. pontja szerinti visszaeső, s ezt kell terhére megállapítani.
Az elsőfokú bíróság a vádlott terhére értékelte azt a tényt, hogy a kezelőorvosa figyelmeztetése, tilalma ellenére fogyasztott szeszes italt, de terhére vette figyelembe azt is, hogy a vád tárgyává tett cselekményét ittas állapotban követte el.
Ez mindenképpen kétszeres értékelést jelent. Az orvosszakértő szerint a vádlott kóros lelkialkatú személy és a cselekmény elkövetésekor közepes fokú alkoholos befolyásoltsága hatása alatt állt, melynek folytán korlátozva volt abban, hogy cselekménye társadalomveszélyességét felismerje.
Az elsőfokú bíróság rámutatott ítéletében arra; a vádlott tudott arról, hogy a betegsége miatt neki a legcsekélyebb mennyiségű szeszes italt sem szabad fogyasztania, mert nála ez súlyos következményekkel járhat. Nyilvánvalóan ez az oka annak, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte a vádlott javára a korlátozott beszámítási képességet, hanem ezt a körülményt éppen terhére vette figyelembe.
Ezért nem lehet a vádlott terhére értékelni külön még azt a tényt, hogy a cselekményt ittas állapotban követte el, így a bűnösségi körülmények köréből ezt ki kell rekeszteni.
Miután a súlyosbító körülmény a vádlott terhére meg nem állapítható, s a vádlott nem különös visszaeső, a megyei bíróság eltúlzottnak találta a fő- és mellékbüntetés tartalmát is, s ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a szabadságvesztést 5 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 1 évre mérsékelte. (Pécsi Megyei Bíróság 2. Bf. 6/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás