BK BH 1980/236
BK BH 1980/236
1980.12.01.
Ha a bírósági határozatnak a külföldön tartózkodó érdekelt részére történő kézbesítésére nincs mód: a kirendelt védőt megilleti az jog, hogy a határozattal kapcsolatban a tárgyalás tartását kérhesse, illetőleg fellebbezést jelenthessen be [Be. 58. § (2) bek. a) pont, 45. § (1) bek. a) pont., 49. § (2) bek., 375. § (3) és (4) bek.].
A járásbíróság ügyészi indítványra a tárgyalás mellőzésével hozott végzésével az NSZK állampolgárságú érdekelt elleni eljárás során lefoglalt egyes tárgyakat elkobozni, másokat – a lefoglalás megszüntetése mellett – a nevezett részére kiadni rendelte. A bíróság figyelmeztette az ügyészt és az érdekeltet, hogy a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, de a kézbesítéstől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérhetik.
A megállapított tényállás szerint a müncheni lakos érdekelt a Btk. 247. §-ának (1) bekezdésébe ütköző devizagazdálkodást sértő bűntett kísérletét valósította meg azáltal, hogy különböző ingóságokat kísérelt meg a devizahatóság engedélyének hiányában az ország területéről kivinni. Az ügyész az érdekelttel szemben indított büntető eljárást megszüntette, és az ügyész a bűntett elkövetési tárgyául szolgált ingóságok részben elkobzását, illetőleg részben az érdekeltnek való kiadását indítványozta.
Az érdekelt az ingóságok lefoglalását követően elhagyta az ország területét és jelenleg az NSZK-ban tartózkodik.
Ez üggyel kapcsolatban az Igazságügyi Minisztérium arról tájékoztatta a járásbíróságot, hogy a Magyar Népköztársaság és az NSZK között nincs bűnügyi jogsegélyszerződés, ezért a büntető ügyben hozott határozatok kézbesítésére nincs lehetőség. A járásbíróság ezután az érdekelt részére az ügyvédi munkaközösség tagját képviselőként kirendelte és felhívta a munkaközösség vezetőjét, 3 napon belül írásban jelentse a bíróságnak, hogy a képviselet ellátására kit jelölt ki. A kirendelő határozat szerint a bíróság ezt követően az ügyben meghozott határozatot a képviselőnek kézbesítette, aki azt tájékoztatásul postán megküldi a külföldi érdekeltnek [201/1974. (IM. 12.) IM számú tájékoztató 24. pontja.].
Az ügyvédi munkaközösség vezetője által kijelölt ügyvéd törvényes határidőn belül tárgyalás kitűzését kérte.
A járásbíróság ezután végzésével az ügyvédi – mint jogi képviselő – tárgyalás tartása iránti kérelmét elutasította, mely végzés ellen az ügyvéd fellebbezést jelentett be.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke az elkobzásra irányuló tárgyi eljárás miatt folyó ügyet a Be. 26. §-ának (3) bekezdése alapján másodfokú eljárásra a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta.
A Legfelsőbb Bíróság a tárgyalás tartására irányuló fellebbezést alaposnak találta.
A járásbíróság álláspontja szerint az említett IM sz. tájékoztató 24. pontja alapján a képviselő kirendelése csupán azzal a céllal történt, hogy a képviselő küldje meg postán a határozatot az érdekelt részére. A Be. 375. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően ezért a képviselő tárgyalás tartását nem kérheti, ugyanis az érdekelt senkit nem hatalmazott meg a képviseletével, a járásbíróság által történt kirendelés pedig az ügyvédet kizárólag a határozat megküldésére jogosítja fel.
Kifejtette továbbá a járásbíróság, hogy a Be. 58. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében az érdekeltet az eljárásban ügyvéd képviselheti meghatalmazás alapján. Ez a rendelkezés nem ad módot arra, hogy a bíróság az érdekelt részére hivatalból rendeljen ki általános jogosultsággal rendelkező képviselőt. A Be. 45. §-a (1) bekezdésének a) pontja a terhelt részére lehetővé teszi ugyan a védő kirendelését, de a külföldi állampolgár ebben az ügyben nem terhelt, az ellene indított büntető eljárást megszüntették, képviseletéről tehát a Be. 58. §-ának rendelkezései alapján kell dönteni.
Ez utóbbi általános szabály alól a Be. 375. §-ának (4) bekezdése az elkobzásra irányuló eljárásban kivételt tesz. Lehetővé teszi, hogy a tárgyalásra a bíróság képviselőt rendeljen ki az ismeretlen kilétű vagy ismeretlen helyen tartózkodó személy részére. Az érdekelt azonban ismert kilétű és ismert helyen tartózkodik, azonkívül még nem tárgyalási képviselőről, van szó, hanem a tárgyalás megtartásának kéréséről. Ez utóbbira pedig az ügyészen kívül az jogosult, akivel szemben a végzés rendelkezést tartalmaz, illetőleg az utóbbinak a Be. 58. §-a (2) bekezdés szerinti képviselője. Az említett IM tájékoztató 24. pontja értelmében a képviselő kirendelése egyetlen cselekmény: a határozatnak tájékoztatás céljából az érdekelt részére történő megküldése végett történt. A kirendelés tehát általános képviseleti jogosultságot nem hozott létre.
A járásbíróság által kifejtett álláspont téves.
A büntető eljárásban a terhelt védelmét elláthatja ügyvéd, aki meghatalmazás vagy kirendelés alapján jár el [Be. 45. § (1) bekezdés a) pont]. Védő kirendelésére akkor kerülhet sor, ha a terheltnek nincs meghatalmazott védője. A terhelt védelméhez való jogának érvényesítése érdekében a bíróság a kötelező védelem esetén kívül is hivatalból védőt rendel ki, ha a terhelt érdekében szükségesnek tartja [Be. 49. § (2) bekezdés]. A kirendelt védő részére a meghatalmazást a kirendelés pótolja, a kirendelt védő jogköre pedig semmiben sem különbözik a meghatalmazott védő jogaitól és kötelezettségeitől.
Az ítélkezési gyakorlat szerint az elkobzás kimondására irányuló tárgyi eljárásban az érdekeltet a terhelttel azonos jogok illetik meg. Ebből is következik, hogy az ilyen eljárás keretében a bíróság által kirendelt jogi képviselő lényegében a kirendelt védő jogi helyzetében van, mivel terhelti jogokat gyakorló személyt képvisel. Ezért az ilyen képviselő jogköre az előzőekre figyelemmel azonos a meghatalmazott képviselő jogkörével és e joghelyzetből adódóan önállóan jogosult kérni a tárgyalás tartását.
Az elkobzásra irányuló eljárás jogorvoslati rendszere eltér az általánostól, a bíróságnak az iratok alapján hozott határozata ellen nem fellebbezésnek, hanem a végzés kézbesítésétől számított nyolc napon belül tárgyalás tartása iránti kérelemnek van helye [Be. 375. § (3) bekezdés].
Eljárási jogunk szerint a határozat kézbesítésének alapvető szabálya az, hogy a határozatot azzal kell közölni, akire nézve rendelkezést tartalmaz, a határozatot a jelenlevőkkel szóban, egyébként kézbesítés útján kell közölni [Be. 116. § (3) bekezdés]. A külföldi kézbesítés az Igazságügyi Minisztérium közbejöttével történik, az adott esetben azonban erre nincsen lehetőség.
Azokban az államokban, amelyek területén az ott jogszerűen tartózkodó nem magyar állampolgár részére jogsegély egyezmény hiányában nem kerülhet sor a büntető ügyben hozott határozat kézbesítésére; a bíróság a határozatot az Igazságügyi Minisztériumnak a nemzetközi vonatkozású ügyek intézéséről szóló 201/1974. (IK. 12.) IM számú tájékoztatója 24. pontja értelmében az e célra kirendelt képviselőnek kézbesíti, aki a határozatot postán tájékoztatásul megküldi a külföldi érdekeltnek.
Mivel kézbesítés a külföldi érdekelt részére nem történik, a külföldi érdekelt nincs abban a helyzetben, hogy a kézbesítéstől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérje. Az ilyen személy részére kirendelt képviselő részére történő kézbesítéshez fűződik tehát a joghatály. Ettől számított nyolc napon belül nyílik ugyanis lehetőség a tárgyalás kérésére. Ez záros, jogvesztő határidő, amelyen a bíróság nem teheti túl magát, és nincs arra lehetőség, hogy a határozatról tájékoztatott érdekelt később kérhesse a tárgyalás tartását.
A járásbíróság azáltal, hogy a kirendelt ügyvéd – mint képviselő – tárgyalás tartása iránti kérelmét elutasította, az érdekelt jogainak gyakorlását oly módon korlátozta, amely az ügy helyes elbírálását akadályozta, ezért ez az eljárási szabálysértés lényeges.
Minthogy a járásbíróság eljárási szabályt sértett, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 269. §-ának (1) bekezdésére utalással a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alapján a járásbíróság végzését hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra utasította. (Legf. Bír. Bf. II. III/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás