PK BH 1980/241
PK BH 1980/241
1980.12.01.
I. Csak a kisajátítással kapcsolatban hozott államigazgatási határozat jogerőre emelkedését követő harminc napon belül benyújtott keresettel megindított többletkártalanítási perben és csak a Pp. 146. és 247. §-a szerinti keresetváltoztatás keretei között van lehetőség arra, hogy a kisajátított ingatlan olyan tulajdonosai, akik a kisajátítási eljárásban félként vettek részt, olyan igényt is érvényesítsenek, amelyről az államigazgatási szerv nem rendelkezett [Ptk. 178. §, 1976. évi 24. sz. tvr. 19. § (2) bek., PK 28. sz.].
II. A kisajátított ingatlan helyett vásárolt ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés elkészítésének ügyvédi munkadíja és az ingatlan megszerzéséhez szükséges egyéb kiadások nem tartoznak a kisajátítással kapcsolatos azok közé a költségek közé, amelyeknek a megtérítését a tulajdonos a kisajátítási kártalanítás körében igényelheti [Ptk. 178. §, 33/1976. (IX. 5.) MT sz. r. 26. §].
Az alperes kérelmére az igazgatási osztály beköltözhető állapotban kisajátította a felperesek tulajdonában volt 715 m2 területű beépített ingatlant. A felek között az államigazgatási eljárásban egyezség jött létre, melyben az alperes 500 000 Ft kártalanítás megfizetését vállalta. Így a kisajátítási ügy – a kártalanításra vonatkozó részében is – az államigazgatási eljárásban jogerősen befejeződött.
A kisajátítási eljárást követően a felperesek megvásároltak egy 869m2 területű beépített ingatlant. Az ingatlan vételára 310 000 Ft volt. Az adásvételi szerződés elkészítéséért ügyvédi munkadíj címén 2600 Ft-ot, valamint 100 Ft költségátalányt fizettek, ezen kívül a szerződésben leróttak 30 FT okirati illetéket és kifizettek 600 Ft becslési díjat. Így az ingatlan vásárlásával kapcsolatban 3330 Ft kiadásuk merült fel.
A felperesek az 1979 február 15. napján benyújtott – fizetési meghagyás kibocsátásra irányuló – kérelmükben 3330 Ft megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Követelésük jogalapjaként a kisajátításról szóló 1976. évi 24. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) végrehajtása tárgyában kiadott 33/1976 (IX. 5.) MT számú rendelet (R.) 26. §-ának d) pontját jelölték meg azzal, hogy véleményük szerint az említett kiadások a kisajátítással kapcsolatos költségek körébe tartoznak.
A járásbíróság által kibocsátott fizetési meghagyás ellen az alperes ellentmondást terjesztett elő. Ebben egyrészt azzal védekezett, hogy az említett költségek nem sorolhatók a kisajátítással kapcsolatos költségek közé, másrészt hivatkozott arra is, hogy a felperesek az igényük érvényesítésével elkéstek.
A járásbíróság a felperesek keresetének helyt adott és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek 3330 Ft-ot, ennek 1979. február 15-től járó évi 5%-os kamatát és 300 Ft perköltséget, valamint az állam részére 198 Ft feljegyzett illetéket.
A járásbíróság az ítéletének indokolásában utalt arra, hogy a kártalanítási összegből vásárolt ingatlan megvételével felmerült költségek az R. 26. §-ának d) pontja szerinti egyéb költségeknek tekintendők és érvényesítésükre a Tvr. 19. §-ának (2) bekezdésében megjelölt 30 napos határidő sem vonatkozik.
Az ítélet megváltoztatása és a felperesek keresetének elutasítása végett az alperes és a megyei főügyész jelentett be fellebbezést.
A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét helyben hagyta, és az alperest 50 Ft fellebbezési eljárási költség, valamint 120 Ft feljegyzett illeték megfizetésére kötelezte.
A mindkét bíróság ítélete ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az eljárás során – bár a bíróság elmulasztotta az államigazgatási eljárásban keletkezett iratok beszerzését – a peres felek nem tették vitássá, hogy a felperesek a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmüket az egyezséget jóváhagyó államigazgatási határozat jogerőre emelkedését követő 30 nap elteltével nyújtották be a bírósághoz.
A Tvr. 19. §-ának (2) bekezdésében megjelölt 30 napos perindítási határidő elmulasztásának jogkövetkezményét figyelmen kívül hagyó döntések jogszabálysértők. Ugyanis a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 405. sz. állásfoglalásával módosított PK. 28. sz. állásfoglalása csak az államigazgatási határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül benyújtott keresettel megindított többletkártalanítási perben és csak a Pp. 146. és 247. §-a szerinti keresetváltoztatás keretei között teszi lehetővé, hogy a kisajátított ingatlan olyan tulajdonosai, akik a kisajátítási eljárásban félként vettek részt, olyan igényt is érvényesítsenek, amelyről az államigazgatási szerv nem rendelkezett.
A felperesek a perbeli igényüket a perindítási határidő lejárta után önálló igényként és nem a keresetváltoztatás keretei között érvényesítették. Ezért a bíróságnak a pert a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontjában meghatározott okból a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján meg kellett volna szüntetnie.
A perben hozott ítéletek azonban érdemben is jogszabálysértők.
Az R. 26. §-a szerint ugyanis a kisajátítással kapcsolatos költségként kell megtéríteni
a) mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlan esetében a folyó gazdasági évben elvégzett mezőgazdasági munkák költségét s az egyéb ráfordítások költségét, ha a költségek az ingatlanért járó kártalanításban, illetőleg a 25. § (4) bekezdésének a) pontja alapján térülnek meg;
b) a kisajátítás következtében szükséges üzemátszervezés, üzemáttelepítés és költözködés költségét;
c) a kisajátított épületben levő lakás (nem lakás céljára szolgáló helyiség) és a cserelakás (cserehelyiség) bére közötti ötévi különbözetet, továbbá
d) az egyéb hasonló igazolt költséget.
A jogszabály idézett rendelkezéséből értelemszerűen következik, hogy kisajátítással kapcsolatos költségeken általában azok a költségek értendők, amelyek a kisajátítás ténye folytán a kisajátított ingatlannal, annak használatával és az ingatlanon folytatott tevékenységgel összefüggésben merülnek fel.
A kisajátított ingatlan helyett vásárolt ingatlan adásvételi szerződésének elkészítésével kapcsolatban felmerült ügyvédi munkadíj, költségátalány, okirati illeték és becslési díj nincs semmilyen kapcsolatban a kisajátított ingatlannal, annak használatával vagy az ingatlanon folytatott tevékenységgel, és felmerülésének okát, valamint célját tekintve sem hasonló a jogszabályban felsorolt költségekhez.
A kisajátított ingatlan helyett vásárolt ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés elkészítésének ügyvédi munkadíját és az ingatlan megszerzéséhez szükséges egyéb kiadásokat a bíróságok korábban sem (P. törv. III. 20 944/1965. sz.) és a Tvr., valamint az R. hatálybalépése óta sem tekintik (Legfelsőbb Bíróság Pf. I. 20 416/1978/5. sz., Pf. I. 21 166/1977.) sz. kisajátítással kapcsolatos költségnek.
A szerződéskészítés ügyvédi munkadíja, a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésével felmerülő eljárási illeték, a becslési díj stb. éppen úgy eljárási jellegű kiadás, mint a kisajátítási eljárásban a tulajdonos képviseletének ellátásáért felszámított ügyvédi munkadíj, amely ugyancsak nem vonható az R. 26. §-ának d) pontja szerinti, az a)– c) pontokban felsoroltakhoz hasonló költségek körébe (P. törv. I. 21 469, 1978/2. sz.)
Mindkét bíróság tehát tévesen vonta a felperesek által igényelt költségeket az R. 26. §-ának d) pontjába tartozó, kisajátítással kapcsolatos költségek körébe, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig megváltoztatta és a keresetet elutasította. (P. törv. I. 21 186/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás