PK BH 1980/244
PK BH 1980/244
1980.12.01.
A külszolgálati költségátalány szorosan kapcsolódik a munkavégzéshez, és a külszolgálat időtartama alatt felmerült élelmezési, szállás, valamint közlekedési költségek megtérítésére szolgál. Ezért ha a dolgozó balesete folytán külszolgálatot nem teljesít, a költségátalány folyósításának az elmaradása nála kárként nem jelentkezik [33/1951. (I. 31.)MT sz. r. 21. § (5) bek., 1/1962 (I. 20.) MüM sz. r. 1. §, 7/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 7. § (1) bek.].
A felperes az 1978. január 16-án bekövetkezett üzemi balesete előtt gépkocsivezetőként dolgozott. A felperes a baleset következtében olyan sérüléseket szenvedett, amelyek feltehetőleg kizárják, hogy a jövőben mint gépkocsivezető dolgozhasson.
A felperes a baleset folytán különböző kárának 32 793 forint összegben való megtérítését kérte az alperestől a kötelező gépjármű-felelősségi biztosítás alapján. A baleset üzemi jellegére tekintettel a munkáltató a táppénz és az átlagkereset közötti különbözetet munkavállalója részére folyósította, nem fizette azonban részére a baleset előtti időszakban folyósított havi 600 forint külszolgálati általányt. Ezért a felperes az eljárás során módosított kereseti kérelmében – egyebek mellett – ennek az 1978. január 16-tól 1979., január 16-ig lejárt részletei fejében 7200 forint, valamint 1979 január 16-tól kezdődően havonta járadék címén 600 forint megfizetését is kérte.
Az eljárás során a peres felek között egyezség jött létre, amelyben az alperes – egyebek mellett – kötelezettséget vállalt arra is, hogy a felperes részére megfizeti az 1978. január 16. napjától 1979. január 16. napjáig esedékes és lejárt 12 havi külszolgálati átalányt 7200 forint összegben, továbbá 1979. január 16. napjától kezdődően havonta 600 forintot ugyanezen a címen járadék formájában.
A járásbíróság a felek egyezségét jóváhagyta. A felek a végzés elleni fellebbezési jogukról lemondtak.
Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Pp. 148. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság a felek egyezségét végzéssel jóváhagyja, ha az megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja és az eljárást folytatja. A dolgozók belföldi hivatalos kiküldetése, illetőleg külszolgálata, valamint áthelyezése alkalmával felszámítható költségek megtérítéséről szóló 33/1951. (I. 31.) MT sz. rendelet 21. §-ának az 1/1962 (I. 20.) MüM sz. rendelet 1. §-ával megállapított (5) bekezdése szerint a rendszeres kiküldetési vagy külszolgálati munkát teljesítő dolgozók részére esetenkénti elszámolás helyett élelmezési, szállás, valamint közlekedési költségátalány állapítható meg. Az átalány összegét előzetes számítások alapján úgy kell megállapítani, hogy csak a tényleges költségeket fedezze és ne jelentsen fizetéskiegészítést.
A költségátalánynak tehát határozott rendeltetése van, élelmezési, szállás, valamint közlekedési költségek megtérítésére szolgál. A felperes a balesete eredményeként nem végez munkát, így külszolgálatot sem teljesít, ezek a költségek nem merülnek fel, ennek folytán a költségátalány folyósításának elmaradása a felperes oldalán kárként nem jelentkezik, ennek megfizetésére az alperes nem kötelezhető.
Helytállóan utal a törvényességi óvás arra is, hogy a költségátalány címén felvett összeg a dolgozó átlagkeresetébe sem számít be, mert azt a vállalat nem a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdésében meghatározott alapból fizeti.
Jogszabályt sértett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felek között létrejött egyezséget a külszolgálati átalányra vonatkozó részében is jóváhagyta. (P. törv. V. 20. 707/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás