PK BH 1980/246
PK BH 1980/246
1980.12.01.
A házastársak közös tulajdonában levő lakás használatának rendezése során vizsgálni kell azt is, hogy az ingatlan méretére és beosztására tekintettel nem létesíthető-e műszaki megosztással (leválasztással) súrlódásmentes és így a családvédelem érdekeit is szolgáló lakáshasználat [Ptk. 140. § (1) bek., Csjt. 30. § (6) bek. PK 391. sz.]
A peres felek 1956-ban kötöttek házasságot, három gyermekük született, akik közül az 1961-ben született Marianna még tartásra szorul. A házassági életközösséget 1975-ben megszüntették, s a bíróság a felperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte.
A h.-i ingatlan a felek közös tulajdona, a rajta levő kétszintes, három szobából és mellékhelyiségekből álló lakóházat a felperes elköltözése óta az alperes használja. Marianna és az 1958-ban született Gábor utónevű gyermekekkel a felperes albérletben lakik, de a lakóház egyik szobáját lezárva tartja.
A felperes többször módosított keresetében a házasság felbontását, a volt közös lakás megosztott használatát és az ingókra nézve a vagyonközösség megszüntetését kérte.
Az alperes kifogásolta a felperesnek a házas együttélés alatt tanúsított hűtlenkedő, durva magatartását, de az életközösség helyreállítására mégis hajlandónak mutatkozott, bontás esetére a lakás kizárólagos használatára való feljogosítását kérte. Az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését egyik fél sem kérte, mert az ellenérdekű fél tulajdoni illetőségét nem tudná magához váltani.
A járásbíróság ítéletével a házasságot felbontotta, a Marianna utónevű gyermeket az alperesnél helyezte el, a volt közös lakás kizárólagos használójául az alperest jogosította fel, a felperest az ingatlan kiürítésére, az ingóságokkal kapcsolatban értékkülönbözet megfizetésére kötelezte, s elszámolta a felperes javára megállapított 5000 forint lakáskárpótlást.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Az ingatlan használatával kapcsolatos döntését a bíróság a jogerős ítéletben azzal indokolta, hogy a felperes az alperest fejszével fenyegette, őt rendszeresen bántalmazta, még terhes állapotában is lelökte a lépcsőről, a gyermekekkel is szadista módon bánt, s a büntetőbíróság súlyos testi sértés bűntette miatt 5000 forint pénzbüntetésre is ítélte. A volt közös lakás méreteinél és beosztásánál fogva alkalmas lenne ugyan a megosztott használatra, de a felperes zaklatásait az alperes nem köteles tovább tűrni.
A jogerős ítéletnek a közös ingatlan használatával kapcsolatos rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése szerint a tulajdonostársak mindegyike jogosult a birtoklásra és használatára. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 391. számú állásfoglalása szerint a bíróság az egyik házastársat a közös tulajdonban levő lakás kizárólagos használatára családvédelmi érdekből akkor jogosítja fel, ha az akár terjed vagy beosztása miatt, akár pedig a felek között fennálló rossz viszony vagy más körülmény miatt megosztva nem használható.
A jogerős ítélet szerint a felperes „családellenes magatartása” miatt a lakás megosztva nem használható.
A per adatai szerint a felperes a házasság fennállása alatt valóban súlyosan kifogásolható magatartást tanúsított, s ő idézte elő a házasság megromlását. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a nagyméretű ingatlan közös használata akkor is lehetetlenné vált, ha az ingatlan műszakilag megosztható.
Az adott esetben az államigazgatási eljárásból megállapítható, hogy műszaki átalakítással – amelynek kivitelezését a felperes vállalta – két egymástól független, külön bejáratú, teljesen elkülöníthető lakás is kialakítható a nagyméretű, közel 100 m2 alapterületű építményből. A felperes ezzel kapcsolatban előadta, hogy a lakás három szobából, konyhából, előszobából, fürdőszobából éléskamrából, nyitott terasz helyiségből áll, és a két szoba alatt levő szuterénben még további két helyiség található, amelyek közül az egyik lakható. A 398 n.-öl nagyságú telken két bejárati kapu van, gyakorlatilag két különálló lakás (ikerlakás) elkülönített kerthasználattal létrehozható.
A fellebbezési tárgyaláson a felperes felmutatta a megyei tanács v. b. járási hivatala műszaki osztályának határozatát, amely szerint az államigazgatási hatóság „az ingatlanon a megosztási munkálatok engedélyezésére elvi engedélyt ad”.
Ha a műszaki megosztás feltételei valóban fennállanak, és a lakóépület légköbméter-növelése nélkül belső átalakítással, külön kapubejáratot is nyújtó teljes elkülönítést eredményező, súrlódási lehetőségeket megszüntető műszaki megosztása és rendezése lehetséges, és azt a felperes saját költségén határidőben vállalja, a tulajdonosi érdekek megfelelően érvényesülnek, és egyúttal a családvédelmi érdekek sem szenvednek sérelmet. A per adataira tekintettel indokolt azonban ebben az esetben is, hogy a jelenleg albérletben külön lakó felperes csak az átalakítás teljes befejezése után költözzék a kialakítandó lakásba.
A másodfokú bíróság megalapozatlanul nem tulajdonít tehát jelentőséget az államigazgatási hatóság előzetes építési engedélyének és a kérdések részletes vizsgálata nélkül döntött a lakás használata tárgyában. Az esetleges műszaki megosztás módja tekintetében az alperes nyilatkozatát, a tulajdoni és családjogi érdekeit nyomatékosan értékelni kell.
A kifejtetteknél fogva a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróság ítéletének a lakás használatára vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ezzel kapcsolatban új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20. 561/1979. sz)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás