PK BH 1980/248
PK BH 1980/248
1980.12.01.
Ha a kötelesrészre jogosult az örököstől haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan tulajdonjogát szerzi meg, megilleti őt a kedvezményes illetékkulcs alkalmazása [11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 14. § (1) bek., 22. § (1) bek., 30. § (4) bek.].
A felperes apja végrendeletében örököseként házastársát jelölte meg. A hagyatékához tartozott – egyebek mellett – egy házasingatlan eszmei 1/2 része is. A hagyatékot az állami közjegyző ideiglenes hatállyal a végrendeleti örökösnek adta át.
A felperes az ideiglenes hatályú átadás után kötelesrészigénnyel lépett fel a végrendeleti örökössel szemben, és e perben az érdekeltek az 1978. január 17-én tartott tárgyaláson egyességet kötöttek. Eszerint az ingatlan eszmei 1/4 részét a jelen per felperese kapta tulajdonul kötelesrész jogcímén, az özvegy haszonélvezeti jogával terhelten. Az özvegy vállalta a felmerült öröklési illeték kifizetését, egyben megállapították a felek, hogy az özvegy a felperesnek már megfizetett 50 000 forintot.
A járásbíróság a fenti egyezséget jóváhagyta. E végzés jogerős lett.
Az első fokú illetékhivatal a felperest 17%-os illetékkulcs alkalmazásával 16 245 forint vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. A fellebbezés folytán eljárt alperes az első fokú határozatot részben megváltoztatva 6575 forint törlését rendelte el helyesbítés címén. Rámutatott arra, hogy a felperes ingatlanvagyont örökölt kötelesrész címén; az Illetékkódex 14. §-ának (1) bekezdése szerint köteles az ingyenes vagyonátruházásra vonatkozó illetéket megfizetni. Utalt a határozat arra is, hogy a felperes örökrészét a hagyaték megnyíltakor haszonélvezeti jog nem terhelte, ezért javára az Illetékkódex 30. §-ának (4) bekezdésében foglalt kedvezmény nem alkalmazható.
A felperes keresetében a jogerős államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy örökrészként kapta meg az 1/4 ingatlanilletőséget haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan ingyenes szerzésére vonatkozó illetékkulcsot kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletének az indokolásában kifejtette, hogy a 11/1986. (VI. 29.) PM számú rendelet 30. §-ának (4) bekezdése értelmében az örökösödési illeték abban az esetben csökkentendő, ha a hagyaték haszonélvezettel terhelten nyílt meg. Az adott esetben végrendelet alapján örökölt az özvegy, ennek megfelelően a haszonélvezeti jog a Ptk. 615. §-a alapján nem illeti meg. A felperest kötelesrész illette – a Ptk. 671. §-ának (1) bekezdése szerint – teher, illetőleg korlátozás nélkül. Így a haszonélvezeti jogot a felperesnek jutó illetőségen valóban a felek egyezsége hozta létre az örökhagyó halála után mintegy két és fél évvel. A hagyatékot tehát a felperes haszonélvezettől mentesen szerezte meg az örökhagyó halálakor, így az Illetékkódex 30. §-ának (4) bekezdésében írt kedvezmény a felperest nem illeti meg.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. Arra mutatott rá, hogy a hagyatéki perben a felperes és az özvegy nem osztályos egyezséget kötöttek, hanem a felperes az egyezségben biztosított haszonélvezeti jogot az özvegynek.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A többször módosított 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet 14. §-ának (1) bekezdése szerint az öröklési illeték tárgya a haláleset folytán bekövetkezett vagyonszerzés. Ilyenek az ingatlanörökség, a hagyomány, a kötelesrész szerzése és a halál esetére szóló ajándékozás.
A felperest mint kötelesrészre jogosultat tehát az örökösre megállapított szabályok szerint az Illetékkódex 22. §-a (1) bekezdésében írt illetékkulcs alkalmazásával terheli illetékfizetési kötelezettség.
A felperes azonban állította, hogy az Illetékkódex 30. §-a (4) bekezdésében írt kedvezmények is megilletik. E szerint annak az örökösnek a terhére, akire a hagyaték haszonélvezettel terhelten nyílt meg, feltéve, hogy a hagyaték megnyílta napján a haszonélvező 60 évesnél fiatalabb, az egyébként járó öröklési illeték 30%-át, ha pedig a haszonélvező 60 éves vagy ennél idősebb, az egyébként járó öröklési illeték 40%-át kell kiszabni.
Az ingatlant terhelő haszonélvezeti jog a tulajdonosi jogosultságok erős korlátozását jelenti azáltal, hogy a haszonélvezeti jog fennállása alatt egyedül a haszonélvező jogosult a birtoklásra, hasznok szedésére stb. Éppen a haszonélvezeti jog értékcsökkentő voltára figyelemmel írja elő a jogszabály kedvezményes illetékkulcs alkalmazását azzal az ingyenes szerzővel szemben, aki haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan tulajdonjogát szerzi meg. E jogszabályi rendelkezés jogpolitikai indokainak szem előtt tartásával kell ezért vizsgálni azt, hogy az adott esetben a felperes ingatlanszerzése haszonélvezeti joggal terhelten vagy anélkül történt-e, mert őt ehhez képest illetheti meg az Illetékkódex 30. §-a (4) bekezdésében írt kedvezmény.
A peradatokból megállapíthatóan a felperes csupán kötelesrészre volt jogosult, miután az örökhagyó végrendeletében vagyonát a házastársra hagyta.
A kötelesrészre jogosult és a végrendeleti örökös közötti perben létrejött bírói egyezség szerint a felperes az 1/4 ingatlanilletőséget – a végrendeleti örökös haszonélvezeti jogával terhelten – kötelesrészének a kielégítéseként kapta meg.
A kötelesrészre jogosult nem tartozik az örökösök körébe, igénye csupán kötelmi igény. (Más kérdés az, hogy az Illetékkódex rendelkezései szerint illetékkiszabás szempontjából az örökössel esik egy tekintet alá.) A felperes tehát az örökhagyó halálával nem örökölt, hanem tulajdonszerzésre a bíróság által jóváhagyott egyezség alapján 1978. január 17-én következett be, mégpedig az egyezségben megjelölt feltételek mellett. Márpedig az egyezség szövege nem hagy kétséget afelől, hogy ez az ingatlanszerzés haszonélvezeti joggal terhelten történt. A felperes tehát tehermentes ingatlant, illetőleg ingatlanilletőséget nem szerzett, még átmeneti időre sem; tulajdonszerzése haszonélvezeti joggal terhelten történt.
Tévedtek ezért az eljárt bíróságok, az alperes pedig jogszabályt sértett, amikor azt állapította meg, hogy az Illetékkódex 30. §-ának (4) bekezdésében írt kedvezmény a felperest nem illeti meg.
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyzete, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig megváltoztatva a jogerős államigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte, egyben az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte [Pp. 274. §-ának (4) bekezdése, 339. §-ának (2) bekezdése].
Az alperes pervesztessége folytán köteles a felperesnek az első és másodfokú eljárással felmerült költségét megfizetni [Pp. 78. §-ának (1) bekezdése].
Az alperes költségmentessége folytán a le nem rótt illeték az államot terheli [11/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 18. §-ának (2) bekezdése]. (P. törv. V. 21. 342/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás