PK BH 1980/249
PK BH 1980/249
1980.12.01.
A fellebbezési bíróság csak akkor nem bírálhatja felül az elsőfokú bíróság ítéletének a közös tulajdon megszüntetése tárgyában hozott érdemi rendelkezését, ha kizárólag a perköltség kérdésében fellebbeztek [Pp. 247. §, Ptk. 148. §, PK 10 sz. IV/2. pont].
II. A közös tulajdon megszüntetését a tulajdonostársak vagy más jogosultak kárára (jogaik, törvényes érdekeik sérelmére, illetéktelen előnyök elérése végett) nem lehet követelni. Ha a lakásingatlan műszaki elkülönítése vagy társasházzá alakítása lehetséges, az árverés utján történő értékesítés adott esetben nyilvánvalóan sértheti a tulajdonostársaknak a közös tulajdonban levő házingatlanhoz fűződő méltányos érdekét. Ilyenkor meg kell vizsgálni a műszaki elkülönítés és a társasházzá történő átalakítás lehetőségét [Ptk. 148. §, Ptk. 149. §, PK 10. sz.].
A peres felek egyenlő arányú közös tulajdona a perbeni 207 n.-ölön épült kétszintes lakóház. Az alsó szinten háromszobás, a felső szinten kétszobás lakás van.
A peres felek házastársak voltak. Házasságukból 1957-ben, 1961-ben, 1965-ben gyermekek születtek.
A peres felek házasságát a járásbíróság felbontotta és a házasságból született gyermekeket a felperesnél helyezte el, a közös tulajdonban levő házingatlan használatát pedig akként szabályozta, hogy a felperes a gyermekekkel az alsó szinten levő háromszobás lakás használatára jogosult, az alperes pedig a felső szinten levő kétszobás lakásra.
Az alperes ez idő szerint a még tartásra szoruló két gyermek után keresetének 40%-át fizeti gyermektartásdíj címén és ezenfelül fizet a keresőképtelen felperesnek havi 400 Ft tartásdíjat.
A házingatlant a peres felek a házassági együttélés alatt szerezték.
A felperes a közös tulajdon megszüntetése iránt indított pert, s arra tekintettel, hogy egyik tulajdonostárs sincs olyan anyagi helyzetben, hogy a másik tulajdonostárs tulajdoni illetőségét megválthassa, az elsőfokú bíróság a házingatlanra vonatkozó tulajdonközösséget árverés útján rendelte el megszüntetni azzal, hogy a felperest – az egyébként nem vitás – 656 000 Ft kikiáltási árból 400 000 Ft, az alperest pedig csupán 256 000 Ft illeti, mivel az alperes nem hajlandó az ingatlanból kiköltözni. Kimondotta az elsőfokú bíróság a felek egyező kérelme alapján azt is, hogy a kikiáltási áron felül befolyó vételár egyenlő arányban illeti meg a peres feleket.
Az elsőfokú bíróság az ítéletét azzal indokolta, hogy a peres felek, a volt házastársak között kialakult rossz viszony, az állandó nézeteltérések, a felperes gondozásában maradt gyermekek életvitele, a közös költségek miatt szinte állandó jellegűek a súrlódások, ezért jogszerű a felperesnek a közös tulajdon megszüntetésére irányuló kereseti kérelme, és jogszerű az a kérelme is, hogy egyéb megosztási lehetőségének a hiányában a közös tulajdon megszüntetése árverés útján történjék. Utalt az elsőfokú bíróság a Ptk. 147. §-ára, valamint a 148. §-ára és a Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalására s megállapította, hogy a felperes a közös tulajdon megszüntetésére irányuló jogát nem visszaélésszerűen gyakorolta.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezett az alperes és azt kérte, hogy a bíróság a közös tulajdont társasházzá történő átalakítás útján szüntesse meg. A fellebbezési eljárásban csatolta a természetbeni megosztáshoz szükséges műszaki leírást és vázrajzok, továbbá a városi tanács v. b. műszaki osztályának határozatát, amely szerint a műszaki osztály a műszaki elkülönítéshez elvi építési engedélyt adott.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helyben hagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperessel az egy fedél alatt élés – egészségi állapotára is tekintettel – elviselhetetlen.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Igaz ugyan, hogy az alperes a tárgyalásról felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint úgy nyilatkozott, hogy „konkréten a közös tulajdon rendezésére társasházzá alakítási módját az adott perben nem kéri”, az alperes azonban ehhez a kérelemhez nincs kötve. Ilyen irányú kérelmét tehát a fellebbezési eljárásban is előterjeszthette.
A Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalásának IV/e pontjában kifejtettek szerint a fellebbezési bíróság csak akkor nem bírálhatja felül az elsőfokú bíróság ítéletének érdemi rendelkezését, ha fellebbezéssel kizárólag a perköltség kérdésében éltek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság érdemben vizsgálta meg, hogy az alperes fellebbezése alapos-e.
A Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése szerint a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban az egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére.
A PK 10. sz. állásfoglalás indokolása szerint különélő vagy volt házastársak között is megtörténhet, hogy az egyik fél a másikkal szemben úgy lép fel, hogy annak inkább zaklatási vagy bosszantási jellege van. Utal a kollégiumi állásfoglalás arra is, hogy a közös tulajdon megszüntetésére irányuló jog visszaélésszerű gyakorlására nem lehet kimerítő felsorolást adni, de kiemeli: a közös tulajdon megszüntetését a tulajdonostársak vagy más jogosultak kárára ( jogaik, törvényes érdekeik sérelmére, illetéktelen előnyök elérése végett) nem lehet követelni, ilyen helyzetben tehát a keresetet alaptalannak kell tekinteni.
Az adott esetben ha a lakásingatlan műszaki elkülönítése vagy társasházzá alakítása lehetséges, akkor az árverés útján történő értékesítés nyilvánvalóan sérti az alperesnek a közös tulajdonban levő házingatlanhoz fűződő méltányos érdekét. Ezért az újabb eljárásban meg kell vizsgálni a műszaki elkülönítés és a társasházzá történő átalakítás lehetőségét.
Ha a társasházzá átalakítás nem volna lehetséges, de a műszaki elkülönítés olyan mértékben végrehajtható, hogy az elkülönített használat a kizárólagos használatban lévő részek zavartalan használatát biztosítja, ebben az esetben is meg kell állapítani az adott esetben a felperesi kereset alaptalanságát. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy a házingatlan nemcsak a peres feleknek, hanem a gyermekeiknek is otthona.
Mindezeknek a körülményeknek a tisztázása nélkül a közös tulajdon megszüntetése kérdésében megalapozott döntés nem hozható, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pf. I. 21. 151/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás