GK BH 1980/252
GK BH 1980/252
1980.12.01.
A hiba felfedezése után tovább folytatott üzemeltetés folytán szükségessé vált további kijavítási költségek nem tartoznak a jótállási helytállás körébe, ezért a kijavítást végző szervezet az utóbbiak megtérítését követelheti [Ptk. 248. § (1) bek.].
A felperes megrendelő és az alperes szállító szállítási szerződést kötött két darab elektromos targoncára. A targonca ára darabonként 87 000 Ft volt. A felperes 1976. augusztus 16-án átvette a targoncákat, az egyiket 1976. október 19-én üzembe helyezte. Az 1976. október 22-től 1976. november 5-ig üzemelő targonca meghibásodott. Minthogy a szállítási szerződésben az alperes a jótállási szolgáltatások elvégzésére egy szövetkezetet jelölt meg, a felperes a hibát a beavatkozóval táviratilag közölte. A beavatkozó 1976. december 16-án megvizsgálta a targoncát és megállapította, hogy a hiba oka a biztosítólemez gyári szerelési hiányossága volt. A beavatkozó a biztosítólemez- és csapágyhibát jótállási kötelezettsége terhére elismerte, a továbbüzemelés miatt meghibásodott többi alkatrészt azonban e kötelezettsége keretében nem vállalta kicserélni, illetőleg kijavítani.
A felperes kereseti kérelmében az alperes kötelezését kérte a targonca kijavítására, illetőleg kicserélésére. Az alperes azzal védekezett, hogy a jótállási javításokat a beavatkozó végzi és a nevezett jogkörébe tartozik annak a megállapítása, hogy a felmerült hibára a jótállási kötelezettsége kiterjed-e. Hivatkozott arra, hogy a felperes képviselője a javítási kötelezettségről készített jegyzőkönyvet aláírta. A jótállást vállaló szövetkezet perbe hívta, amely a perbe beavatkozott. A per során azt adta elő, hogy a csapágyak cseréjét és a biztosítólemez pótlását díjtalanul elvégzi, a további hiba kijavítását azonban csak a felperes megrendelése esetén díjfizetés ellenében hajlandó elvállalni. Az elsőfokú bíróság szakértőt rendelt ki, aki szakvéleményében megnyugtatóan nem tudott állást foglalni. Ezt követően az Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda kirendelésére került sor, majd az újabb igazságügyi szakértő véleménye azt a megállapítást tartalmazta, hogy a hiba eredete a biztosítólemez hiánya lehetett, és megállapította azt is, hogy a targoncát a csapágytörés bekövetkezése után megkísérelték erőszakosan üzemeltetni. Indokoltnak tartotta a kár megosztását, éspedig olyan arányban, hogy az alperes 70%-ban, a felperes pedig 30%-ban viselje a javítási költségeket. Utalt még arra is a szakértő, hogy a felperesnek a targoncát vezető alkalmazottja nem rendelkezhet olyan szintű műszaki képzettséggel, amely lehetővé teszi a hiba rátekintése alapján történő megállapítását. A targonca javítható, a javítási munka ellenértéke a szakértő előzetes számítása szerint 12–14 000 Ft.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a szakértői véleményekből megállapítható volt, hogy a meghibásodás a gyári szerelési hiányosságokból következett be, a hátsó ágyat rögzítő körmös anya biztosítólemeze a gyári összeszerelésnél kimaradt. A targonca hátrameneti mozgása folytán a záróanya meglazult, majd teljesen lehajtódott. E rendellenességet a targonca vezetőjének észlelnie kellett volna. A felperes keresetét azért kellett elutasítani, mert az igénye nem állt összefüggésben a gyári szerelési hiányokkal. A szakértő a hiba gyári eredetét megállapította ugyan, a targonca vezetőjének azonban észlelnie kellett volna a rendellenességet. A felperes képviselői is elismerték ezt a felperes telephelyén készült jegyzőkönyvben.
A felperes fellebbezett az ítélet ellen. Hivatkozott arra, hogy a szakértő véleményében a meghibásodást 70%-ig a gyári szerelési hibára vezette vissza. A szakértő véleménye is az üzemeltetési hibát illetően csak feltételezéseken alapult, a targonca vezetője csak a kerék kiesésekor szerzett tudomást a hibáról. A zajos üzemben a hiba nem érzékelhető, az ellenőrzés szétszerelésére nem terjedt ki. A biztosítóalátét, illetőleg az anya ellenőrzése csak a féltengely kicserélése után valósítható meg. A futómű a targonca hosszabb hátramenetében esett ki.
A fellebbezés alapos.
Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet véleménye aggályatlan, tartalmazza azt a megállapítást, hogy a targonca biztosítólemeze hiányzott, és ezért a hengerről az anya lecsavarodott.
A Ptk. 248. §-ának (1) bekezdése szerint a felek a jótállási kötelezettséget szerződésben is vállalhatják. A (3) bekezdés szerint aki a szerződés hibátlan teljesítéséért jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Ennek folytán nem a felperesnek, hanem az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a hiba oka az átadás után keletkezett. Ezzel szemben az volt megállapítható, hogy a biztosítólemez hiánya miatt a csavaranya lecsavarodott, és a hátramenet folytán a targoncában további meghibásodások keletkeztek.
Téves az alperesnek az a nyilatkozata, hogy a beavatkozó jogosult abban a tekintetben állást foglalni, hogy a hiba jótállás körébe tartozik-e vagy sem. Kétségtelen, hogy a jótállás tényleges teljesítésére kijelölt beavatkozó foglalhat állást elsősorban abban, hogy a hiba a jótállási kötelezettség körébe tartozik-e, vagy sem. A beavatkozónak ez a nyilatkozata azonban nem végleges. A szakértő már említett véleménye szerint a biztosítólemez hiánya okozta a meghibásodást, de a továbbüzemelés miatt a jótállási körbe nem tartozó további hibák is bekövetkeztek. Az alperes a szerződésben vállalt jótállási kötelezettsége folytán a targonca kijavítására köteles. A szakértő véleménye aggály abban is, hogy a javítási költségek megosztását javasolta. A továbbüzemelés okozta javítási költségek ugyanis már nem tartoznak a jótállás körébe, ezért ennek a megtérítését az alperes, illetőleg a beavatkozó követelheti. Meg kell tehát állapítani a javítás elvégzése után a tényleges ráfordítási költségeket, és ennek 30%-a a felperest terheli.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint megváltoztatta és az alperest a jótállási kötelezettsége körében díjtalan kijavításra kötelezte. Miután a kijavítás költségeinek összegszerűségére kellő adat nem áll rendelkezésre, az elsőfokú bíróság ítéletét e részben a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése szerint a javítási költségek megállapítására nézve hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot e vonatkozásában a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. 1. 30 056/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás