GK BH 1980/258
GK BH 1980/258
1980.12.01.
Ha a szerződésszegés miatti igény érvényesítése kötelező, a felperessel szemben a kereset részbeni elutasítása esetén nincs helye eljárási illeték megállapításának [16/1976. (XII. 31.)IM sz. r. 23. § (2) bek., 11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 119/A. § (1) bek. b)pont. Pp. 253. § (3) bek.].
A keresetlevélben megjelölt épületeket az I. r. alperes fővállalkozó építette, a II-X. r. alperesek pedig alvállalkozók, illetve közreműködők voltak. Az érdekeltek az egy éven belül felismerhető hibákat felülvizsgálták, a kivitelező azonban a hibák kijavítása iránt keresetet terjesztett elő ellene.
Az I. r. alperes a védekezésével egyidejűleg az alvállalkozók és a közreműködők ellen keresetet terjesztett elő. A bíróság az ügyeket egyesítette, majd szakértői bizonyítást rendelt el. A felek a szakvéleményre észrevételt tettek, a szakértő a tárgyaláson ezekre is nyilatkozott. Az elsőfokú bíróság a megállapított hibák kisebb részének a kijavítására, néhány hibával kapcsolatban pedig árleszállítás címén a vállalkozási díj meghatározott hányadának visszafizetésére kötelezte az I., II., IV., VII., és VIII. r. alpereseket, a kereset többi részét elutasította és ennek következményeként a 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet 119/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a felperest 150 000 Ft, az I. r., a II. r., a IV. r., a VII. r. és a VIII. r. alperest összesen 38 654 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Az ítéletet a felperes az őt 150 000 Ft illetékben marasztaló rendelkezés miatt, a II., IV., és VIII. r. alperes pedig néhány olyan tétel miatt fellebbezte meg, amellyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság marasztaló rendelkezést hozott.
A fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és úgy változtatta meg, hogy az I. r. alperest az egyik épületre vonatkozó hibajegyzék 258. tétele alatti hibának 1978. november 30-ig történő megszüntetésére, a felperest pedig további 20 367 Ft első fokú eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A további hibák vonatkozásában az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot e részben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A hatályon kívül helyezett rész eljárási illetékét 1320 Ft-ban állapította meg és kötelezte a felperest 9000 Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére is.
A felperes fellebbezésével kapcsolatban a másodfokú bíróság a részítélet indokolásában az fejtette ki, hogy a 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 23. §-a (2) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint az igényérvényesítési kötelezettség folytán indított perben csak a pervesztes alperest és őt is csak a pervesztesség arányában kell illetékfizetésre kötelezni, nem értelmezhető úgy, hogy az alaptalan igények érvényesítése is kötelező, ezért az ezekre vonatkozó kereset elutasítása esetén a felperes nem mentesülhet az illetékfizetési kötelezettség alól. A másodfokú ítélet rámutatott arra is, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási illeték összegére vonatkozóan tévesen rendelkezett, mert figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes az I. r. alperessel két építési szerződést kötött, az eljárási illetéket pedig szerződésenként és felenként kell megállapítani, tehát ennek megfelelően a legmagasabb összegű illetéket is szerződésenként kell kiszabni. Ennek folytán a két szerződésre tekintettel maximálisan nem 150 000 Ft, hanem 300 000 Ft lett volna az illeték összege, mivel azonban a 6 920 452 Ft perérték mellett a 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet 119/A. §-ának (1) bekezdése alapján kiszabott eljárási illeték ezt az összeget nem éri el, a legmagasabb érték helyett az első fokú eljárás illetékét 188 645 Ft-ban állapította meg. A felperes 5 678 882 Ft erejéig lett pervesztes, ennek megfelelően 170 367 Ft eljárási illetéket köteles fizetni, tehát a Pp. 253. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával az első fokú ítéletben megállapított 150 000 Ft-on felül még 20 367 Ft első fokú eljárási illeték megfizetésére is kötelezte.
A másodfokú ítéletnek az ellen a rendelkezése ellen benyújtott törvényességi óvás, amely az első fokú ítéletnek a felperest 150 000 Ft eljárási illetékben marasztaló részét helyben hagyta és a felperest további 20 367 Ft első fokú, valamint 9000 Ft fellebbezési eljárási illetékben marasztalta, alapos.
A 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 23. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az igényérvényesítési kötelezettség folytán indított perben a bíróság csak a pervesztes alperest és csak a pervesztesség arányában kötelezi illeték fizetésére. E jogszabályi rendelkezés célja a kötelező jogérvényesítés elősegítése, és annak a méltánytalanságnak a megszüntetése, amely a jogosultat azáltal érné, ha a jogszabály által számára kötelezően előírt kereset elutasítása esetén eljárási illetéket kellene fizetnie.
A perben előterjesztett igényeket a felperes köteles volt érvényesíteni, az említett illeték-jogszabállyal tehát ellentétes az az ítéleti rendelkezés, amely szerint a felperes eljárási illeték fizetésére köteles.
Az érdemi döntéshez szükséges tények az iratok alapján megállapíthatók voltak, ezért az Elnökségi Tanács a jogszabálynak megfelelő határozatot hozott [Pp. 274. § (3) bekezdés], az óvással megtámadott első és másodfokú ítéletnek a felperest illetékfizetésre kötelező rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és – a felperes fellebbezési kérelmének helyt adva – a nevezettet az illetékfizetési kötelezettség alól mentesítette. (Eln. Tan. G. törv. 30 417/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás