GK BH 1980/26
GK BH 1980/26
1980.12.01.
Ha valamely termék (szolgáltatás) megfelel ugyan a szabvány előírásainak, de a szabványban meg nem határozott egyes tulajdonságai a rendeltetési célból eredő követelményeket nem elégítik ki, a szerződésszegés következményei állapíthatók meg [Ptk. 277. §, 305. § (1) bek., 310. §].
A felek – egyező előadásuk szerint – az 1977. évre egyebek között kelyhek és poharak szállítására kötöttek szállítási szerződést. A felperes ezeket az öblösüvegárukat vendéglátóipari célra rendelte meg az alperestől és saját megrendelői (szállodák és éttermek) részére értékesítette. A megrendelők a felperesnél a kelyhek és poharak szájperem részének nagymértékű csorbulása, illetőleg lepattogzása miatt minőségi kifogást jelentettek be. A felperes a szavatossági igényét 1977. május 10-én az alperessel közölte. A beavatkozó kérelmére a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet (KERMI) 27 db ép és 12 db törött pohár vizsgálata alapján megállapította, hogy ezek az alperes által gyártott öblösüvegáruk az MSZ 21 407/3–74. sz. szabvány előírásainak nem felelnek meg, káros feszültséget tartalmaznak, ezért vendéglátó-ipari célra alkalmatlanok. Az alperes a KERMI véleménye alapján a felperes kifogását maga is alaposnak találta és az eddig szállított árut javítás céljából visszakérte. A felperestől, illetőleg a felperes megrendelőitől visszaérkezett mintegy 70 000 db poháron és kelyhen az alperes utólagos hőkezelést végzett és ezáltal azok káros feszültségeit megszüntette.
A felperes a már kijavított poharak és kelyhek ismételt vizsgálatával bízta meg a KERMI-t. A KERMI – az összes érdekelt fél jelenlétében – a felperes megrendelőinek különböző üzemegységeinél mosogatási próbákat végzett és ezek alapján újabb véleményében megállapította, hogy a vizsgált öblösüvegáru szájperemének szilárdsága nem kielégítő, a peremek ütődésre, kismértékű koccanásra kicsorbulnak. Ezért az ivóedények vendéglátó-ipari célra alkalmatlanok. A KERMI azt is megállapította, hogy az irányadó szabványok a szájperemszilárdságra vonatkozóan nem tartalmaznak előírást, de a vendéglátó-ipari célra használt poharak és kelyhek szájperemén az ilyen mértékű csorbulás nem megengedett.
A felperes a Belkereskedelmi Minisztérium (BkM) iránymutatása alapján a megrendelőinek a KERMI által megállapított hibák miatt kiselejtezett üvegáru után kártalanítást adott, illetőleg a kifogásolt minőségű poharakat és kelyheket visszavette és ez utóbbiakat más megrendelők részére árengedménnyel értékesítette. Az ebből keletkezett kára 1 312 038 Ft-ot tett ki s ezt az összeget az alperes ellen keresettel érvényesítette.
Az elsőfokú bíróság a különböző jogviszonyokból származó kereseteket elkülönítette és a 21. G 41 041/1978. számra lajstromozott pert bírálta el, s ebben a felperes pernyertessége érdekében a Szálloda és Étterem Vállalat beavatkozását megengedte. A felperes a kereseti követelését 524 303 Ft-ban jelölte meg.
Az alperes a védekezésében mind a kereset jogalapját, mind annak összegszerűségét vitatta. Álláspontja szerint a felperes a gyártási hibát nem tudta bizonyítani, mert jogos minőségi kifogása csak a káros feszültségre vonatkozott, ezt azonban ő – hozzá visszaszállított daraboknál – díjmentesen kijavította, a szavatossági kötelezettségét tehát teljesítette. A második KERMI-vizsgálat a poharaknál és kelyheknél káros feszültséget már nem állapított meg. Előadta, hogy a KERMI véleményeit egyébként azért nem lehet elfogadni, mert az nem a szabvány szerint vett mennyiségű mintát vizsgálta meg, a megállapításai tehát nem vetíthetők a szállított teljes mennyiségre. Rámutatott arra is, hogy a szabvány a szájperemszilárdságra vonatkozóan előírást nem tartalmaz, és bár ezt a körülményt a KERMI véleménye is rögzíti, mégis ezzel összefüggő hibát ró az alperes terhére. Az összegszerűség bizonyítatlanságára is hivatkozott, mert a beavatkozó dolgozói a selejtezéseket egyoldalúan végezték, ezért nem kizárt, hogy a felperes esetleg fel sem merült vagy nem bizonyított törést is térített a beavatkozónak, és a természetes elhasználódás következtében eltörött poharak ellenértékét is megtérítette. Ezenkívül a felperes az ő tudta és beleegyezése nélkül adott árengedményt a beavatkozó által visszaszállított poharak ellenértékéből, az árengedmény mértéke Budapesten és Győrben eltérő volt, ebből pedig – az alperes álláspontja szerint – az következetik, hogy a felperes indokolatlanul adott árengedményeket, amelyeket ezért reá nem háríthat át.
Az elsőfokú bíróság az összegszerűség tisztázása érdekében könyvszakértői bizonyítást rendelt el. A szakértő megállapította, hogy a beavatkozó a felperes által részére szállított öblösüvegáruból egyoldalú jegyzőkönyvekkel összesen 16 335 db-ot selejtezett ki, és a felperes ennek a mennyiségnek az ellenértékeképpen 233 711 Ft-ot fizetett ki a beavatkozónak. Megállapította azonban azt is, hogy a selejtezett és a felperesnek visszáruzott öblösüvegáru mennyisége egyes tételeknél nagyobb volt, mint a felperes által beavatkozó részére ténylegesen értékesített mennyiség. Ez valószínűleg azért következhetett be, mert a kiselejtezett poharakat és kelyheket nem mind semmisítették meg, s ezért egy részük visszáruzásra is került. Megállapította továbbá a szakértő, hogy a felperes a visszáruzott tételeket Budapesten 30%-os, Győrben pedig 46,8%-os árengedménnyel értékesítette, és az árengedménnyel történt értékesítés folytán Budapesten 238 361 Ft, Győrben pedig 52 231 Ft kereskedelmi vesztesége keletkezett.
Az elsőfokú bíróság az alperest 524 303 Ft kártérítés fizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a KERMI-véleményekből megállapíthatóan az alperes által szállított öblösüvegáru a rendeltetésszerű használatra nem volt alkalmas, mert a szokottnál nagyobb mértékben csorbult, törött. Az alperes azzal, hogy a poharakat és kelyheket utólagos hőkezelés céljából visszavette, a hibás teljesítést elismerte. Elismerést tartalmazott továbbá egy – a felpereshez intézett – levele is. A felperes, illetőleg a beavatkozó a mintavételeknél nem tartotta meg ugyan a szabvány előírásait, de egyes minőségi vizsgálatoknál a mintavételkor az alperes is jelen volt, és ezekben az esetekben a mintavételnek a többivel azonos módját nem kifogásolta, ezért a KERMI által megvizsgált minták az egész tételre jellemzők voltak. Az alperesnek felróható hibás teljesítés miatt a felperes kénytelen volt a beavatkozó részére 233 711 Ft összegű jóváírást adni, illetőleg a visszáruzott üvegárukat 290 593 Ft árengedménnyel értékesíteni, az így keletkezett kárát tehát jogszerűen hárította át az alperesre.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Ebben arra hivatkozott, hogy a szabvány szerinti minőségi hibát jelentő káros feszültséget utólagos hőkezeléssel kijavította, ezért az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg az ő hibás teljesítését. Utalt arra is, hogy a második KERMI-vélemény az általa szállított poharakat csak vendéglátó-ipari célra minősítette alkalmatlanoknak, ezért nem volt indokolt ezeknek más megrendelők részére árengedménnyel történt értékesítése, a felperesnek ebből származó kára tehát önokozta kárnak minősül. Állította, hogy a selejtezések egyoldalú jegyzőkönyvekkel történtek, ezek a jegyzőkönyvek az összes törést tartalmazták, s ezért a felperes nem tudja bizonyítani, hogy a kára az alperes hibás teljesítésével okozati összefüggésben keletkezett. Kifogásolta a mintavételeknél a szabványszerűség hiányát is.
A fellebbezés részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás adatai, valamint a becsatolt iratok alapján megállapította, hogy az alperes a szerződés megkötésekor tudott a felhasználási célról. Ezt bizonyítja egyrészt az, hogy az 1977. január 5-én megkötött szerződés melléklete az „1977. évi vendéglői pohárkehely szériák összesítése” címszó alatt sorolja fel az üvegárut, másrészt az, hogy a felperes által elfogadott – a gyártás alapjául szolgáló – kiviteli rajz is feltünteti a „vendéglátóipari célra” megnevezést. Az alperesnek mint szakvállalatnak tehát tudnia kellett, hogy ezek a poharak és kelyhek a vendéglátóiparban történő felhasználás folytán az átlagosnál lényegesen nagyobb igénybevételnek lesznek kitéve s ezt a körülményt a gyártásnál figyelembe kellett volna vennie.
A KERMI első szakvéleményében megjelölt hibát az alperes szavatossági felelőssége alapján valóban megszüntette, mert a javítás után végzett vizsgálat már káros feszültséget nem állapított meg. Az üvegáru szájperem-érzékenysége azonban továbbra is megmaradt, a törések száma a rendeltetésszerű használat során nem csökkent, a poharak és kelyhek tehát továbbra is hibásak voltak. Ezért pedig az alperes felelős.
Az MSZ 21 407/3–74. sz. szabvány a szájperemre vonatkozóan nem tartalmaz különleges előírásokat, ez azonban nem jelenti azt, hogy a vendéglátó-ipari célra rendelt poharak és kelyhek olyan szájperemkiképzése, amely az ott rendszeresített gépi mosogatás során indokolatlanul nagy törési százalékkal jár, ne volna hibának tekinthető [Ptk. 277. §. 305. § (1) bek.]. Az alperes ezzel kapcsolatban utalt ugyan az esetleges rendeltetésellenes használatra, de ezt egyrészt nem tudta bizonyítani, másrészt a KERMI az összes érdekelt fél jelenlétében tartott mosogatási próbákat, amelyek során a rendeltetésellenes használat lehetősége fel sem merülhet, és akkor is sokkal több pohár és kehely szájpereme sérült meg, mint amennyi sérülés keletkezett mosogatási próbának szintén alávetett más – hasonló rendeltetésű – üvegáruban. Törvényes kelléknek kell minősíteni azt, hogy a vendéglátó-ipari célra rendelt üvegárunál a rendeltetésszerű használathoz tartozó gépi mosogatás során a poharak és kelyhek az általában szokásos mértéknél nagyobb arányban ne törjenek, ne csorbuljanak ki. Ezért a Legfelsőbb Bíróság – a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése alapján – közbenső ítéletet hozott, és az alperes által az 1977. évben a felperesnek leszállított öblösüvegáruban mutatkozott törések, illetőleg a beavatkozó elállása miatt árengedménnyel történt értékesítés folytán a felperesnél keletkezett károk megtérítésére vonatkozóan az alperes kártérítési felelősségét megállapította.
A kár összegszerűségét illetően az eddig lefolytatott bizonyítás a fellebbezésben kifejtett okból elégtelen, a kár összegének megállapítása nem megnyugtató, aminek következtében a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítésére van szükség. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A felperes a módosított keresetében az általa az öblösüvegáru-törések miatt a beavatkozó részére kifizetett összeget 233 711 Ft-ban jelölte meg. Az új eljárás során azt a körülményt, hogy a felperesnek a beavatkozó részére történt fizetés folytán keletkezett kára milyen összeg erejéig áll okozati összefüggésben az alperes hibás teljesítésével, a felperesnek bizonyítania kell. A perben eddig becsatolt iratokkal a felperes ezt az okozati összefüggést nem tudta bizonyítani, ehhez további bizonyításra van szükség. A beavatkozó által egyoldalúan felvett jegyzőkönyvekből ugyanis a törések oka nem állapítható meg, márpedig a vendéglátóiparban az üvegáru fogyóeszköz, amely többféle okból törhet (pl. a töréseket a vendégek, a felszolgáló személyzet stb. is okozhatják). Utólag ezek az okok rendszerint már nem tisztázhatók, de a kártérítési igény elbírálásánál figyelembe kell venni azt, hogy a vendéglátó-ipari egységek számára az ilyen fogyóeszközökre általában „törési százalékot” szoktak előírni. Ezt az új eljárásban egységenként vizsgálni kell, mert csak e „káló” értékének megfelelő összegeknek a felperes által a beavatkozó részére kifizetett összegből való levonásával állapítható meg az alperes kártérítési kötelezettségének összege.
Abban az esetben, ha az egyes vendéglátóegységeknél az üveg fogyóeszközökre ilyen „káló” központilag nincs megállapítva, úgy könyvszakértői bizonyítás útján kell tisztázni azt, hogy az adott egységben más időszakokban általában milyen értékű üvegárut selejteztek ki töréskár címén. E tapasztalati számok alapos támpontot adhatnak arra nézve, hogy az adott egységben milyen mennyiségű, illetőleg értékű üvegáru szokott törni az alperes hibás teljesítésétől független okokból. Az alperes által szállított üvegárunál is bizonyítottnak fogadható el, hogy az ennek megfelelő értékű törés az alperes hibás teljesítésével nincs okozati összefüggésben.
A felperes által a beavatkozótól visszavett üvegáru-mennyiség leértékelésének – ez a kereset szerint 290 593 Ft – realitásával kapcsolatban ugyancsak további bizonyítást kell lefolytatni. E vonatkozásban szükségesnek látszik a KERMI szakértői kirendelése annak a kérdésnek tisztázása céljából, hogy ezek a vendéglátó-ipari célra alkalmatlan üvegáruk más irányú felhasználás esetén is csökkent értékűnek minősíthetők-e, és hogy mennyiben volt indokolt az adott körülmények között azoknak a felperes részéről árengedménnyel való értékesítése. A KERMI ugyanis több ízben vizsgálta a szóban levő poharakat és kelyheket, ezért azok minőségét – függetlenül attól, hogy jelenleg már megvizsgálás céljára minta nem áll rendelkezésre – kellőképpen megismerhette és megfelelően ismeri a fogyasztók részéről e termékkel szemben támasztható jogos elvárásokat is.
Ha a KERMI véleménye szerint a felperes által nyújtott árengedmény mértéke túlzott volt, akkor az alperes kártérítési felelőssége nem terjedhet ki az indokolatlanul adott árengedmény összegére. A felperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy az alperes – a BkM-ben folytatott megbeszélés során – elismerő nyilatkozatot tett, illetőleg kötelezettséget vállalt volna meghatározott mértékű kártérítésre, ennek hiányában viszont a fogyasztók részére indokolatlanul adott árengedmény kártérítés jogcímén nem hárítható át az alperesre.
A fenti irányelvek szerint lefolytatott bizonyítás eredményéhez képest kell az alperes kártérítési kötelezettségének összegét megállapítani és ennek megfelelő újabb határozatot hozni. (Legf. Bír. Gf. II. 32 078/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás