MK BH 1980/261
MK BH 1980/261
1980.12.01.
A vállalat csak akkor engedélyezheti a dolgozónak kiküldetés teljesítése céljából a saját személygépkocsijának használatát, ha a gépkocsira casco biztosítás van érvényben. Ha a gépkocsira nincs casco biztosítás és a vállalat ennek ellenére engedélyt adott annak használatára, a gépkocsiban a kiküldetés során keletkezett kárnak azt a részét, amely casco biztosítás esetén megtérült volna, a vállalat köteles a dolgozónak megtéríteni [Mt. 62. §, 33/1951. (I. 31.) MT sz. r. 20. § (1) bek.].
A felperes tervezői munkakörben állt az alperes alkalmazásában, az m.-i kirendeltségen teljesített szolgálatot. 1976. október 26-án reggel a kirendeltség vezetőjének kérésére hazament a gépkocsijáért, majd a munkahelyére visszatérve a kirendeltségvezető és még három másik munkatársa beszálltak a gépkocsijába és elindultak. Az úti cél H. volt, ahol az ottani termelőszövetkezetet kellett felkeresniük a kazánház megtervezése végett. G.-t elhagyva egy balra ívelő útkanyarulatban a felperes a gépkocsiját a jobb oldali útpadkára vezette, és ott egy fának ütközött. A baleset következtében a felperes és az utasok egyike sérüléseket szenvedett, a gépkocsi megrongálódott. A járásbíróság a történtekkel összefüggésben a felperessel szemben súlyos testi sértést okozó gondatlanul elkövetett közlekedési vétség miatt 5000 forint pénzbüntetést szabott ki és mellékbüntetésül a járművezetéstől nyolc hónapra eltiltotta.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a gépkocsiban keletkezett kára fejében 37 500 forint, az egyéb kárainak megtérítéséül pedig 5000 forint, összesen 42 500 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Követelését az Mt. 62. §-ában foglalt rendelkezésre és ezen túlmenően arra a körülményre alapozta, hogy az alperes a kiküldetés teljesítésének céljára csak abban az esetben vehette volna igénybe a gépkocsiját, ha meggyőződött volna róla, hogy casco biztosítással rendelkezik. Ha ilyen biztosítása lett volna, kára a biztosítási szerződés alapján megtérült volna.
A munkaügyi döntőbizottság a felperes kérelmét elutasította. A határozat ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz, lényegében megismételve a döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében előadottakat.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság álláspontja az volt, hogy az alperes a felperes kárát – egyebek között – azért sem köteles megtéríteni, mert azt kizárólag a felperes vétkes magatartása idézte elő, ennélfogva az alperes az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése értelmében mentesül a felelősség alól.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte.
Az alperes az ellenkérelmében az első fokú ítélet helyben hagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy az igazgatójának utasítása szerint: „amennyiben a gépkocsi tulajdonosa casco biztosítással nem rendelkezik, úgy a kiküldetés gépkocsin csak saját felelősségre teljesíthető”, ilyen esetben a gépkocsi tulajdonosa csak a „közúti jármű menetdíját számolhatja el”.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helyben hagyta.
A megyei bíróságnak az ítéletben kifejtett álláspontja szerint az ügy érdemi eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy volt-e a felperesnek casco biztosítása. A balesetet a felperesnek a közúti közlekedés szabályait súlyosan sértő magatartása idézte elő, ennélfogva az alperes az őt egyébként terhelő felelősség alól az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése értelmében mentesült.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalat a dolgozónak munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel.
A 33/1951. (I. 31.) MT számú rendeletnek a 4/1974. (II. 28.) MüM számú rendelet 1. §-ával megállapított 20. §-ának (1) bekezdése szerint a kiküldő szerv vezetője engedélyezheti, hogy a dolgozó belföldi hivatalos kiküldetése során a személyi tulajdonában levő gépkocsit használja. Engedély akkor adható, ha a saját gépkocsi használata gazdaságosabb, mint a közforgalmú jármű igénybevétele és ha a gépkocsira casco biztosítás van érvényben.
Az idézett jogszabály azt a kötelezettséget rója a vállalatokra, hogy csak abban az esetben engedélyezhetik a dolgozó részére a kiküldetés teljesítése érdekében a saját gépkocsijának használatát, ha az gazdaságosabb és emellett a dolgozó casco biztosítással rendelkezik.
Az alperes az előzőekben részletezett kötelezettségének nem tett mindenben eleget, mert engedélyezte a felperesnek a saját gépkocsija használatát a kiküldetés teljesítése érdekében annak ellenére, hogy casco biztosítással nem rendelkezett.
Ebből a szempontból az alperes által felhívott igazgatói utasítás idézett részének nincs jelentősége, mert az csak arra az esetre vonatkozik, amikor a dolgozó engedély nélkül a saját felelősségére használja a gépkocsiját, amiben őt a vállalat nem korlátozhatja. Az adott esetben azonban nem erről van szó, mert a felperest a felettese felkérte a saját gépkocsijának a használatára, és a felettese a gépkocsiban együtt utazott a felperessel, tehát a vállalat engedélye egyértelműen megadottnak tekinthető.
A Mt. 62. §-ának (2) bekezdése szerint mentesül a vállalat a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
Az adott esetben a kárt a felperes magatartása okozta, és a felperesnek ez a magatartása az alperes részéről nem volt elhárítható ugyan, a kár egy részét azonban – amelyre a casco biztosítás fedezetet nyújt – az alperes az előzőekben részletett kötelezettségének eleget téve elháríthatta volna, s így közvetett módon – a mulasztásával – az alperes maga is közrehatott abban, hogy a felperest kár érte. Ekként nem lehet szó arról, hogy a kárt kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta; kárának azért a részéért, mely az alperes mulasztásával összefüggésben áll, az alperest az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése értelmében kártérítési felelősség terheli.
Az eljárt bíróságoknak a kifejtettekkel ellentétes álláspontja téves, és az ítéleteik megalapozatlanok is, mert nem tisztázták az alperes kártérítési felelősségének mértékét.
A bíróságoknak megfelelő bizonyítás felvételével azt kellett volna felderíteniük, hogy abban az esetben, ha a felperes a gépkocsijára casco biztosítást kötött volna, a gépkocsiban keletkezett kárból – a biztosított fél önrészesedését is figyelembe véve – a biztosító a vele kötött biztosítási szerződés alapján milyen összeget térített volna meg. Ebből levonva a biztosítás díját, amely a felperest terhelte, a fennmaradó összeg az, amely olyan kárként jelentkezik, amelyet az alperes az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni. (M. törv. I. 10 145/1979/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás