MK BH 1980/262
MK BH 1980/262
1980.12.01.
Ha a dolgozó (szövetkezeti tag) a leltárhiányért fennálló felelősségét elismerte és a hiányt megtérítette, a megtérítésre kötelező határozat hiánya önmagában nem alapozza meg a visszafizetés iránt az elévülési időn belül előterjesztett igényét. Ilyen esetben azt kell vizsgálni, hogy az irányadó jogszabályok szerint fennállt-e a dolgozó megtérítési kötelezettsége, és hogy az elismerő és kötelezettségvállaló nyilatkozatát a jogszabályban megjelölt hatvan napon belül tette-e meg [2/1968. (I. 16.) Korm. sz. r. 5. § (4) bek.].
A felperes mint az alperes szövetkezet tagja kereskedelmi eladóként dolgozott az alperes egyik üzletében.
Az 1977. október 10. napján befejezett leltározás eredményeként az alperes a felperes terhére 1445 forint hiányt állapított meg.
A felperessel közölték ugyan a leltárhiány tényét és mértékét, annak megfizetésére azonban – határozattal – nem kötelezték, és az igény érvényesítése céljából – tagsági viszonyának megszűnéséig – nem tettek egyéb intézkedést sem.
Amikor a felperes 1978. augusztus havában meg kívánta szüntetni a tagsági viszonyát, az alperes arról tájékoztatta, hogy ha az 1445 forint összegű leltárhiány tartozását önként nem fizeti meg, azt a MIL-lapján tartozásként fogják feltüntetni. Ennek elkerülése érdekében a felperes a kérdéses 1445 forintot megfizette.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottsághoz benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperest – lényegében azon az alapon, hogy tartozatlanul teljesített – az 1445 forint visszafizetésére kérte kötelezni.
Kérelmét a szövetkezeti döntőbizottság a határozatával elutasította.
A határozat ellen, annak megváltoztatása érdekében a felperes keresettel fordult a bírósághoz.
A bíróság az ítéletével a szövetkezeti döntőbizottság határozatát megváltoztatta és az alperest 1445 forintnak 15 nap alatt történő megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint az alperes a leltárhiánnyal kapcsolatban nem hozott indokolt határozatot. Ezért – a leltárrendeletben meghatározott hatvannapos határidő elteltével – jogellenesen hívta fel a kilépő felperest a leltárhiány összegének megfizetésére.
Fellebbezés folytán a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint nem volt vitás a peres felek között, hogy a felperes munkahelyén 1977. október 10-én leltározás volt, amely 1445 forint hiányt állapított meg.
A peradatok alapján megállapítható volt az is, hogy az alperes azért nem hozott határozatot a leltárhiány megfizetése tárgyában, mert a felperes ígérte, hogy a hiányt megfizeti.
Tény továbbá, hogy a felperes a leltárhiányt az alperestől történt kilépésekor megfizette, és arra nem merült fel adat, hogy a felperes ekkor kényszerhelyzetben lett volna. Az a körülmény ugyanis, hogy az alperes a kifizetés elmaradása esetében kilátásba helyezte, hogy a hiány összegét a felperes MIL-lapján feltüntetik, nem tekinthető az alperes részéről a felperesre gyakorolt kényszernek.
Utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 5. §-a értelmében leltárhiány esetében a leltárfelvétel befejezését követő hatvan nap alatt az anyagilag felelős dolgozóval szemben határozatot kell hozni, és a hatvan nap elteltével a dolgozó a leltárhiányért már nem tehető felelőssé. Az adott esetben azonban a felperes ígéretet tett a leltárhiány megfizetésére, s ezért nem hozott az alperes elnöke a felperessel szemben határozatot. A felperes terhére megállapított leltárhiány önkéntes kifizetése – ilyen körülmények között – nem tartozatlan fizetés, függetlenül attól, hogy akkor még be lehetett volna hajtani – bírói kényszerrel – ezt a tartozást. Ezért azt a felperes az alperestől nem követelheti vissza. Az önként kifizetett összeg visszakövetelése az adott körülmények között a joggal való visszaélést valósítaná meg.
Az eljárt bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha a dolgozó (szövetkezeti tag) a kártérítési vagy a leltárhiányért fennálló felelősségét elismerte, és a kárt (hiányt) megtérítette, a kifizetett összegnek az elévülési időn belül történt visszakövetelése esetén nem azt kell vizsgálni, hogy önként vagy tévedés, megtévesztés, fenyegetés következtében teljesített-e, hanem azt, hogy a dolgozó (szövetkezeti tag) helytállási kötelezettsége az irányadó felelősségi szabályok szerint fennáll-e.
A tartozás elismerése, illetve az annak alapján történt teljesítés ugyanis nem teremt az eredeti jogalaptól független, új kötelezettségvállalást, hanem annak csupán az a következménye, hogy a bizonyítási terhet a tartozást elismerő félre hárítja.
Ebből következően az adott jogvitában eljáró bíróságoknak – a 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendeletben (R.) foglaltakra tekintettel – a felperes bizonyítási terhe mellett azt kellett volna vizsgálniuk és elbírálniuk, hogy a tagsági viszony megszűnésekor a felperes köteles volt-e és milyen mértékű leltárhiány megtérítésére, és ennek folytán az alperes a felperes teljesítéséből milyen összeg megtartására jogosult.
Ebből a szempontból jelentősége van annak a ténykérdésnek, hogy a felperes az R. 5. §-ának (4) bekezdésében meghatározott hatvan napon belül tette-e a teljesítés alapjául szolgáló tartozást elismerő nyilatkozatot, illetve vállalt az alperessel szemben jogi kötelezettséget a leltárhiány megfizetésére.
Ha ugyanis ez az elismerés és kötelezettségvállalás az említett hatvan napon belül történt, a felperes megtérítési határozat hiányában is csak akkor mentesülhet – teljesen vagy részben – a kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy leltárhiány egyáltalán nem, vagy nem az elismerésben megjelölt mértékben keletkezett, illetve a keletkezett leltárhiányért a jogszabályi feltételek hiányában nem, vagy nem teljes mértékben felelős.
A leltárhiány megtérítésének a határozat meghozatalára megszabott jogvesztő határidőn belül a felek közötti megállapodással történt rendezése esetén tehát a dolgozó (szövetkezeti tag) visszakövetelési igényét a megtérítési határozat hiánya önmagában nem, csupán érdemi okok alapozhatják meg.
Ellenkező esetben a felelős személy joggal való visszaélésének tág tere nyílhatna.
Ha ellenben a leltárhiányért való anyagi felelősségnek az említett módon történő rendezésére a jogvesztő határidő elteltét követően került sor, a visszakövetelési igényt – mivel a hatvannapos határidő elteltével a dolgozó (szövetkezeti tag) a leltárhiányért anyagilag nem tehető felelőssé – a határozat hiánya egymagában megalapozza.
Az adott esetben – bár adat merült fel arra, hogy a felperes a fegyelmi eljárás elkerülése érdekében a leltárhiány megállapítását követően már határozott ígéretet tett a hiány megfizetésére – nem állapítható meg aggálytalan tényállás arra nézve, hogy a szóban levő megállapodás hatvan napon belül létrejött-e és annak – a feltételeket is tekintve – mi volt a tényleges tartalma.
Ezért a jogerős ítélet – nem helytálló jogi álláspontja mellett – kellően megalapozottnak sem tekinthető. (M. törv. II. 10 178/1979/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás