GK BH 1980/27
GK BH 1980/27
1980.12.01.
Építési munka kivitelezésének a költségvetéstől eltérő anyaggal való elvégzésében történt megállapodás – az egységár változására vonatkozó tájékoztatás esetén – az ellenérték tekintetében is a szerződés módosítását jelenti [Ptk. 240. § (1) bek., 216. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes alvállalkozó által egy szakmunkásképző iskola tornaterme graboflex padlóburkolatának 21 206 Ft árkülönbözete iránt az alperes generálkivitelező ellen indított keresetét.
Az ítélet indokolása szerint a bíróság elfogadta az alperes védekezését. Az a körülmény ugyanis, hogy az alperes a felperesnek 1976. október 7-én kelt levelében az eredeti színtől eltérő – piros – színű anyagra vonatkozólag közölt díjemelkedést nem kifogásolta, vagyis erről hallgatott, nem eredményezte a szerződés módosulását.
A felperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és az alperes marasztalását kérte. Ebben ismét kifejtette azt az álláspontját, hogy a szerződés tartalma módosult. Az alperes határozott nyilatkozatával a piros színű anyagot választotta, a felperes közléséből pedig tudta, hogy ennek egységára magasabb a többinél. Azt is tudomásul vette, hogy ezzel történik a kivitelezés.
A fellebbezés alapos.
A felperes által másolatban csatolt, az alperes által elfogadott költségvetés a vitás munkára az alábbi szöveget és egységárat tartalmazza:
„l. 2-42-12-71-35. Mint kv. munka meglevő aljzatra ragasztva, széklécezés nélkül a 8 mm vtg. Sport-Graboflex lemezzel, hegesztett kivitelben, betét nélkül piros szín kivételével m2 380–514.–”
Amikor tehát az alperes az 1976. július 2-án kelt levelében akadályközléssel élt és 1976. szeptemberi munkaterület-átadást jelölt meg, s ugyanakkor a felperes akadályközlése alapján a korábban választott drapp színű anyag helyett piros színű felhasználását kérte, árközlés nélkül is tudhatta, hogy a piros színű anyagnak más az ára, mint a drappnak vagy a zöldnek, illetve a kéknek. A piros választásával a szerződés tartalma – a szolgáltatás meghatározása szempontjából – módosult.
A felperes a piros színű anyag választásának hozzávetőleges anyagi következményeit 1976. október 7-i levelében közölte az alperessel, amelyben a számlához egységárelemzés csatolását ígérte. Az alperes sem az egységár-emelkedés közlésekor, sem később az árra nézve nem tett kifejezett elfogadó nyilatkozatot, ennek ellenére az árközlés , , hatályát, , 1976. évi teljesítés esetére elismerte volna. A díj tekintetében a szerződés abban az esetben is az alperesnek azzal a ráutaló magatartásával módosulhatott volna, hogy a magasabb ár közlése után sem választ a piros helyett más színt és elfogadja a piros anyaggal való teljesítést.
Az alperes – és az elsőfokú bíróság – szerint a kereset mégis azért alaptalan, mert a szerződés teljesítése nem 1976., hanem 1977. évben történt. Az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a felperesnek 1977. évre vonatkozólag meg kellett volna ismételnie az 1976. október 7-i árközlését. Ezért nem minősül ráutaló magatartásnak az, hogy az alperes tűrte a drágább anyag beépítését. Ez az álláspont azonban téves.
A kivitelezés 1977. évre történt áthúzódása nem változtatott a szolgáltatás meghatározásán, nevezetesen azon, hogy a teljesítésnek az alperes közlése szerint piros színű anyaggal kellett történnie. Ha az áthúzódás megváltoztatta az alperesnek a szín kiválasztására vonatkozó döntését, neki kellett volna a felperesnél kezdeményeznie a szín újabb módosítását olyan színre, amelyre a költségvetési egységár vonatkozik. Ilyen értesítés hiányában a felperes jogosan készült fel a piros színű anyaggal való teljesítésre.
Az árközlést sem tette meg nem történtté a munkák áthúzódása az 1977. évre.
Az alperes 1977-ben annak tudatában tűrte a piros színű anyaggal való kivitelezést, hogy a burkolat így m2-énként kb. 40 Ft-tal drágább lesz, mint a költségvetés szerinti egységár.
A költségvetésben megjelölt anyagnál drágább anyag felhasználásával foglalkozik a GKT 79/1973. sz. állásfoglalás. Ennek indokolása szerint: „A szerződésmódosítás megállapítható akkor is, ha a feleknek a szerződés megkötése után tett nyilatkozataiból, ráutaló magatartásából és általában az eset összes körülményeiből kitűnik, hogy a drágább anyag felhasználására a felek között egyetértés jött létre. Ráutaló magatartásként jöhet figyelembe pl., ha az építtető... tudomást szerez a szerződéstől (tervdokumentációtól) eltérő költségesebb megoldási szándékról és számolnia kell azzal, hogy az így jelentkező költség (ár-)különbözetet neki kell viselnie, ennek ellenére az ily módon történő kivitelezést hallgatólag tudomásul veszi (tűri)”.
A felek a piros anyag alkalmazásában kifejezetten megállapodtak (szerződésük tartalmává tették). A magasabb árról az alperes tudott s számolnia kellett azzal, hogy az árkülönbözetet meg kell fizetnie, mégsem igényelte az eredetileg választott olcsóbb anyaggal való kivitelezést. A per tényállása tehát annyiban tér el az idézett állásfoglalásban feltüntetett tényállástól, hogy a felperes nemcsak értesítette a drágább anyag felhasználásáról az alperest, hanem a drágább anyagot az alperes el is fogadta; a ráutaló magatartás nyilvánítására csak a közölt ár tekintetében volt szükség. Az alperes a piros színű anyaggal való kivitelezés tudomásulvételével (ráutaló magatartás) egyértelművé tette, hogy hallgatása az 1976. október 7-i közlés után valójában az újabb árajánlat elfogadását jelentette [Ptk. 216. § (1) bek.].
Az alperes az árközlés után sem fűzött a korábban választott piros anyag alkalmazásához feltételt, ezért nem hivatkozhat arra, hogy a felperes nem igazolta a drapp színű anyag beszerezhetetlenségét.
A kifejtettek értelmében a piros anyaggal való teljesítés megkezdésének és befejezésének tűrése – figyelemmel a GKT 79/1973. sz. állásfoglalásban kifejtett elvekre is – olyan ráutaló magatartásnak minősül, amellyel a szerződés az ár kérdésében – az igazolt anyagár-különbözet összegével – is módosult. Emiatt alaptalan a felperesnek a jogalap nélküli gazdagodásra utaló érvelése is.
A rendelkezésre álló adatok alapján a Legfelsőbb Bíróság nem hozhatott ítéletet, mert a felperes az anyagár-különbözet összegét az alperes ilyen irányú korábbi kifogása ellenére sem igazolta. Az összegszerűség kérdésében ez okból szükségessé váló kiegészítő bizonyítást az elsőfokú bíróságnak kell lefolytatnia.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az eljárt bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. VII. 31 680/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás