BK BH 1980/271
BK BH 1980/271
1980.12.01.
Magatartási szabályszegés miatt a feltételes szabadság megszüntetése indokolt, ha a terhelt életvitelének vizsgálata alapján az állapítható meg, hogy a büntetés célja nem érhető el a szabadságvesztés hátralevő részének végrehajtása nélkül [1961. évi V. törvény 48. § (4) bek., 1979. évi II. sz. tvr. 9. §].
A megyei bíróság büntetés-végrehajtási bírája végzésében megszüntette a megyei bíróság határozatával az elítéltre kiszabott 2 évi 3 hónapi és 15 napi szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot, amely alatt pártfogó felügyelet alatt állt.
A végzés ellen a feltételes szabadság megszüntetése miatt bejelentett fellebbezés nem alapos.
A megyei bíróság az 1979. évi II. sz. tvr. 6. §-ának (7) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával, a Be 270. §-ában foglaltak figyelembevételével a vétségi eljárás szabályai szerint megvizsgálta az elsőfokú bíróság végzését és az azt megelőző eljárást.
Ennek során a végzés tényállásában rögzítetteket megalapozottnak találta.
A végzés tényállásában a bíróság három olyan esetet rögzített, amikor az elítélt a feltételes szabadság idején a számára előírt magatartási szabályokat megszegte azzal, hogy nyilvános italmérő helyeken szeszes italt fogyasztott.
A 1961. évi V. törvény 48. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy a bíróság a feltételes szabadságot kötelezően megszünteti, ha az elítélt annak tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, ha viszont az elítéltet egyéb büntetésre ítélik, vagy ha – miként az elbírálandó ügyben is – a magatartási szabályokat megszegi, a bíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti.
Az utóbbi törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás szerint a bíróságnak az ezzel kapcsolatos mérlegelése során figyelembe kell vennie a magatartási szabályszegés jelentőségét, esetleges ismétlődését. A feltételes szabadságot csak akkor kell megszüntetni, ha arra a meggyőződésre jut, hogy a büntetés célja az elítélt magatartására tekintettel a szabadságvesztés hátralevő részének végrehajtása nélkül nem érhető el.
Ez az értelmezés irányadó az 1979. évi II. sz. tvr. 9. §-ában szabályozott eljárás során is.
Ezek előrebocsátása után kiemeli a megyei bíróság: a bizonyítás anyaga szerint az elítélt a feltételes szabadságra bocsátás után ugyanazt az italozó és kifogásolható életvitelt folytatta, amely ugyanebben a környezetben súlyos megítélésű bűncselekményhez vezetett. A magatartási szabályok ismételt megszegése is ennek az életvezetésnek a megnyilvánulása volt. Így nyilvánvaló, hogy az elsőfokú bíróság döntése érdemben helyes: az adott esetben arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy a büntetés célja a szabadságvesztés hátralevő részének a végrehajtása nélkül nem érhető el.
Ezért a végzést a másodfokú bíróság helyben hagyta.
A fogva tartásban levő elítélt érdekében a másodfokú eljárásban közreműködött védő díjazásából adódó bűnügyi költségnek az állam részére történő megfizetésére a megyei bíróság az elítéltet az 1979. évi II. sz. tvr. 6. §-ának (6) bekezdése alapján kötelezte. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf. 681/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás