BK BH 1980/273
BK BH 1980/273
1980.12.01.
A járművezetéstől eltiltás alkalmazása nem indokolt, ha a baleset nem elsősorban a járművezetésben való járatlansággal vagy a kötelező figyelem súlyos elhanyagolásával, hanem döntő módon a sértett közrehatásával okozati összefüggésben következett be [1961. évi V. törvény 58. § (1) bek., 187. § (2) bek. a) pont. KRESZ 21. § (3) bek., 26. § (1) és (4) bek. és 54. § (6) bek.].
A járásbíróság a terheltet súlyos egészségromlást okozó, gondatlanságból elkövetett közlekedési vétség miatt pénzbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A büntetlen előéletű terhelt 1976 óta rendelkezik járművezetői jogosítvánnyal. A baleset időpontjáig mintegy 40 000 km-t vezetett. A vádbeli napon a személygépkocsijával a falu belterületén a jármű sebességét mintegy 66 km/óra sebességre csökkentette. Az e sebességhez tartozó 46 méter féktávolságát tompított világítás mellett kellően nem látta be. A terhelt mintegy 35 méterről észlelte, hogy az úttest jobb oldali szélétől 1,5-1,6 méterre előtte, vele azonos irányban egy személy halad kerékpárját tolva úgy, hogy a kerékpár az úttest széle felé esett. A terhelt fékezett, de a rövid távolság miatt járművét már nem tudta megállítani, és a közepes fokú, 2,14 ezrelék alkoholkoncentrációnak megfelelő italtól befolyásolt állapotban levő sértettet elütötte. A sértett 8 napon túl gyógyuló, jobb comb- és bal lábszártörést szenvedett, sérüléseinek tényleges gyógytartama 6 hónap, 30%-os munkaképesség-csökkenése kb. 2 évig fog fennállni.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
A járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása végett emelt törvényességi óvás nem alapos.
A törvényességi óvásban kifejtettek szerint az eljárt bíróságok a sértett közrehatását túlértékelték, a terhelt gondatlanságának fokát pedig a valóságosnál kisebbnek fogták fel, és ez arra a törvénysértő megállapításra vezetett, hogy a terhelttel szemben a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása nem szükséges.
A Legfelsőbb Bíróság ezt az érvelést nem tette magáévá.
A sértett a KRESZ 54. §-ának (6) bekezdése és a 21. §-ának (3) bekezdése előírásait megszegte és közepes fokú alkoholos állapotban közlekedett, közrehatása a baleset bekövetkezésében jelentős volt.
A közrehatás objektív ténye szempontjából közömbös, hogy a terhelt a sértett ittasságát nem észlelhette és az is, hogy a kerékpár elöl ki volt világítva. A KRESZ 54. §-ának (6) bekezdése és az ahhoz kapcsolódó rendelkezések szerint a kerékpárt éppen azért kell elöl és hátul is megfelelően világítóberendezéssel és fényvisszaverő prizmával ellátni, hogy az a közlekedésben részt vevő más járművek számára az esti sötétségben észlelhető legyen. A sértett kerékpárján hátsó világítóberendezés és prizma nem volt, így a kerékpárosnak az út közepén haladását a mögötte közlekedő járművek vezetői – s így a terhelt – sem észlelhették.
Alappal következtettek a bíróságok arra is, hogy a sértett figyelmetlen közlekedése és az, hogy a közeledő gépjármű zajára, kürtjelzésére nem reagált, a közepes fokú ittasságának a következménye, és ekként ittasságának is szerepe van a közreható magatartásában.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta helytálló érvnek azt sem, hogy a baleset akkor is bekövetkezett volna, ha a sértett szabályosan az úttest szélén tolta volna a kerékpárt, és így a sértettnek az úttest közepén közlekedése sem számottevő közreható tényező. Nem zárható ki, hogy a járművek érintkezése, ütközése a törvényességi óvásban feltételezett helyzetben is bekövetkezett volna, kétséges azonban, hogy az érintkezés mi módon és milyen következménnyel, a ténylegessel azonos súlyú eredménnyel járt volna és a bűncselekmény tárgyi súlya szempontjából azonos értékelésre vezetett volna. A megállapított tények – feltételezések nélkül – csak azt a következtetést engedik meg, hogy a sértettnek a KRESZ 21. §-ának (3) bekezdésébe ütköző szabálytalan haladása jelentős mértékben közrehatott abban, hogy a súlyos egészségromlását előidéző balesetet elszenvedte.
A terhelt a KRESZ 26. §-ának (4) bekezdésében meghatározott kötelezettségén túlmenően megszegte a KRESZ 26. §-ának (1) bekezdését is, amikor a megengedett 60 km-es sebességet túllépte, ez azonban az adott esetben nem olyan számottevő, amely az abszolút sebességkorlátozásnak az óvás szerinti szándékos túllépése és ehhez képest a terhelt közlekedési moráljának jelentősebb fogyatékosságára utalna.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem látott kellő alapot annak megállapítására, hogy a terhelt szabályszegésének a jellegét és a sértetti közrehatás mértékét, azoknak a baleset bekövetkezésében való szerepét, egymáshoz viszonyított mértékét az eljárt bíróságok tévesen értékelték volna és e tévedés következményeként a törvény elvi sérelmét jelentő törvénysértéssel mellőzték a járművezetéstől eltiltás alkalmazását.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-ának (1) bekezdése alapján a törvényességi óvást elutasította. (B. törv. V. 27/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás