GK BH 1980/28
GK BH 1980/28
1980.12.01.
A „finomhálótervben” megállapított kooperációs határidők ütemterv jellegűek és csak abban az esetben tekinthetők a jogszabály alapján kötbérterheseknek, ha azokat a felek részhatáridőknek minősítették [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 59. § (1) bek., 67. § (3) bek., Ptk. 300. § (3) bek., 393. § (3) bek., 403. § (2) bek., 407. § (2) bek.].
A felperes – egy nagyberuházásnak minősített húskombinát társfővállalkozója – az alperes beruházóval (megrendelővel) kötött koordinációs vállalkozási szerződés létrejötte után, 1978. május 18-án elfogadott „hálóterv”-ben a 11. szekció munkaterületének átadására megállapított 1978. június 1-i határidő elmulasztása miatt kötbér iránt indított keresetet.
A felperes a keresetet utóbb további (21., 31. és 52.) szekciókra is kiterjesztette, kérve ezekkel kapcsolatban az alperes kötbérfizetési kötelezettségének és póthatáridőknek a megállapítását.
Az alperes – amellett, hogy a kereset elutasítását kérte – viszontkeresetet támasztott a felperesnek szerelő-kőműves munka végzésére történő kötelezése és póthatáridő megállapítása iránt.
Az elsőfokú bíróság szakértői véleményt szerzett be, a felek és a szakértők meghallgatása után meghozta ítéletét, amelyben a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét, valamint az alperes perbe hívási kérelmét elutasította, a felperesnek a 31. és 52. szekciók munkahelyátadási késedelmére alapított „keresetkiterjesztő kérelmét külön eljárásra” utasította.
Az ítéletnek – a fellebbezés elbírálása szempontjából – lényeges indokolása szerint: a felek a koordinációs vállalkozási szerződésben a kezelési határidőt – mely egyidejűleg a munkaterület átadási határideje is – 1977. október 15. napjában, a befejezési határidőt pedig 1979. december 31. napjában határozták meg. Részteljesítésben, illetőleg részátadásban nem állapodtak meg. A felek tehát a Ptk. 407. §-ának (2) bekezdése és a Ptk. 403. §-ának (2) bekezdése értelmében oszthatatlan szolgáltatás teljesítésében állapodtak meg. A felperes a kötbérrel szankcionált munkaterület átadási határidő (1977. október 15.) elmulasztása miatt nem támasztott keresetet.
A keresetben munkaterület-átadási határidőként megjelölt időpont , , az egyes vállalkozók és különböző munkafolyamatok összehangolását, a munkáknak gazdaságos és gyors elvégzését célzó ütemezési határidőnek minősül, melynek megszegéséhez nem a kötbérfizetés, hanem a kártérítés jogkövetkezményei fűződnek a 7/1978. (II. l.) MT sz. rendelet 67. §-ának (3) bekezdése, a Ptk. 393. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a munka nem megfelelő megszervezésével másnak kára keletkezik”.
Az ítélet arra is rámutatott, hogy a keresetben és a felemelt keresetben megjelölt határidőknek „a munka ütemezését és összehangolását célzó jellegét bizonyítja azon tény is, hogy az egyes munkahelyek átadásának és bizonyos munkafolyamatok elvégzése után történő visszaadásának időpontját – az érintett munkák vállalkozási díjának megjelölése és a szolgáltatás részátadási határidejének meghatározása nélkül – ÉGSZI finomhálótervben rögzítették, mely időszakonként a tényleges helyzetnek megfelelően módosul”. Az ÉGSZI ugyanis a hálótervet a vállalkozókkal folytatott kooperációs tárgyalások alapján aktualizálja.
„Mindezekre figyelemmel az ÉGSZI finomháló ütemtervben az egyes munkahelyek átadására és visszaadására kitűzött időpontokat nem lehet olyan munkaterület-átadási határidőnek és közbenső intézkedési kötelezettségnek tekinteni, amely a kötbérfizetés jogkövetkezményével jár”. Ez nem zárja ki a mulasztó fél kártérítési kötelezettségét, továbbá azt, hogy a felperes az esetleg ellene indított eljárásban a jogosulti késedelemre ne hivatkozhassék.
A felperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és az alperesnek a „kiterjesztett kereset szerinti marasztalását” kérte.
A fellebbezés indokolása mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy a szerződés szerint „a beruházó munkaterületet a vállalkozóval közösen elfogadott és aktualizálandó ÉGSZI finomháló (részletezett beruházási terv) szerint biztosít, amely finomhálóterv a szerződés mellékletét képezi”. Az alperes azonban nem tartotta meg a „finomháló”-ban meghatározott munkaterület-átadási határidőket.
Kifejtette a felperes azt a véleményét, hogy nemcsak az első munkaterület átadását a szerződésben meghatározó határidő tekintendő közbenső intézkedési kötelezettségnek, hanem minden, a szerződésben (finomhálóban) meghatározott munkaterület átadási-átvételi határidő is. Álláspontja szerint az adott tényállásra is alkalmazandó a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 59. §-ának (1) bekezdése, amely – egyebek között – a közbenső intézkedés késedelme miatt járó kötbért szabályozza.
A felperes ellentmondásosnak minősítette az ítéletnek azt a rendelkezését, hogy a felemelt keresetnek a 31. és az 52. munkaterületre vonatkozó részét külön eljárásra utasította, mert a keresetnek ezt a részét is el kellett volna utasítania.
Kifogásolta a felperes, hogy a bíróság a 11. számú munkaterületet – amellett, hogy a keresetet „más indokkal utasította el” – a szerelési munka végzésére alkalmasnak nyilvánította, továbbá azt is, hogy a 21. szekció munkaterületének átadására a bíróság azért nem állapított meg póthatáridőt, mert a felperes szerződésszegése esetén a folyamatos munkavégzést akadályozó körülmények számára kimentési lehetőséget adnak. Az alperesnek az a magatartása, hogy felhívás ellenére sem közölt póthatáridőket, ellentétes a Ptk. 300. §-ának (3)bekezdésével.
A felperes szerint a közbenső szolgáltatások jogszabályi szankcionálása olyan jogintézmény, amely a szerződések megvalósítását teljesítés közben ellenőrzi és biztosítja.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az ÉGSZI (Építésgazdasági- és Szervezési Intézet) által készített hálóterv a 7/1978. (II. l.) MT sz. rendelet 67. §-ának (3) bekezdésében említett szerelési ütemtervvel azonosítható. Minthogy pedig ez a rendelethely visszautal a Ptk. 393. §-ának (3) bekezdésére, nyilvánvaló, hogy a szerelési ütemterv meg nem tartását a törvény kártérítési kötelezettséggel szankcionálja.
A hálótervben az egyes munkaszakaszok (ütemek, fázisok) megkezdésére és befejezésére meghatározott időpontok – miként erre az elsőfokú bíróság ugyancsak helyesen mutatott rá – nem minősíthetők részteljesítési határidőnek. A jelenlegi szabályozás egyébként megfelel az eddig is követett ítélkezési gyakorlatnak, amely az ún. kooperációs határidőket csak abban az esetben tekintette kötbérkötelesnek, ha a felek egyes részmunkák elvégzésére megállapított időpontokat kifejezetten részhatáridőknek minősítették, vagy erre külön kötbért kötöttek ki.
A hálóterv fentiek szerinti megítélésén nem változtat az sem, ha a felek annak megtartását a szerződésben vállalják, minthogy az a feleknek – és a többi társvállalkozónak – az idézett rendelkezések szerint törvényi kötelezettségük is.
A felperes helyesen mutatott rá az első fokú ítéletnek arra az ellentmondására, hogy egyrészt a bizonyítás eredményétől függetlenül, tisztán jogi alapon utasította el a kötbérkeresetet, másrészt a 11. és 21. szekció tekintetében a munkaterület-átadási kötelezettség teljesítését állapította meg és emiatt minősítette alaptalannak a felperes póthatáridő iránti keresetét. Ahogy a szerelési ütemtervben (a hálótervben) megjelölt időpontok nem minősülnek részhatáridőknek, s ezért meg nem tartásuk esetén a 7/1978. (II. l.) MT sz. rendelet 59. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva nem követelhető kötbér, úgy a Ptk. 300. §-ának (3) bekezdése alapján – minthogy nem a szerződés késedelmes teljesítéséről vagy részhatáridő késedelmes teljesítéséről (illetve az ezekhez szükséges közbenső intézkedésekről) van szó – nincs helye a póthatáridő bírósági megállapításának sem. A póthatáridő iránti keresetet tehát ugyanolyan alapon kellett volna a bíróságnak elutasítania, mint a kötbérkeresetet.
Azt is helyesen jegyezte meg a fellebbező, hogy nem volt alapja a „kereset kiterjesztő kérelem” külön eljárásra utalásának. A bíróság csak a Pp. 149. §-ának (1) bekezdését alkalmazhatta; ennek megfelelően a helyes eljárás a kereset érintett részének elkülönítetten való tárgyalása. A Legfelsőbb Bíróság felhívta az elsőfokú bíróságot, hogy e szerint járjon el.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. VII. 32 030/ 1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás