BK BH 1980/280
BK BH 1980/280
1980.12.01.
Nem garázdaságot, hanem tettleges becsületsértést valósít meg, aki – anélkül, hogy magatartását a kihívó közösségellenesség jellemezné – mást nyilvános szórakozóhelyen itallal szándékosan leönt [1961. évi V. törvény 180. §, 271. § (1) bek.].
A járásbíróság a vádlott bűnösségét garázdaság vétségében állapította meg, ezért 4 hónapi szabadságvesztés és 3000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott 1979. évben törvényesen elvált, egy gyermeke a volt felesége gondozásában van. A vádlott havi 600 forint gyermektartásdíjat fizet. A munkához való viszonya jó, általános emberi magatartása megfelelő, büntetve nem volt.
A vádbeli napon az esti órákban a vádlott elvált felesége egy férfi társaságában az eszpresszóban tartózkodott. Tőlük nem messze egy másik asztalnál foglalt helyet a vádlott s miután megpillantotta volt feleségét a fiatal férfi társaságában, felállt az asztaltól és volt felesége asztalához ment. Az asztalhoz érve minden szóváltás nélkül felszólította volt feleségét, hogy 2 percen belül hagyja el az eszpresszót. E felszólítás után visszament asztalához.
A felszólításnak a volt feleség nem tett eleget és továbbra is a helyiségben maradt. Néhány perc múlva a vádlott – kezében egy pohár sörrel – ismét a volt felesége asztalához ment és közvetlen közelről a sört felesége arcába öntötte. Ismét felszólította, hogy távozzék a helyiségből. Ezután az asztalához ment, majd visszatért néhány pillanat múlva a felesége asztalához és az asztalon levő 2 dl boros poharat felkapva, annak tartalmát közvetlen közelről volt felesége arcába öntötte.
A vádlott felesége és a társaságában levő férfi tart az esetleges tettlegességtől ezt követően eltávozott az eszpresszóból.
A vádlott a cselekmény elkövetésekor egyáltalán nem volt ittas.
A cselekmény elkövetésekor a helyiségben mintegy 70-80 szórakozó ember tartózkodott, akik körében a vádlott magatartása megbotránkozást váltott ki.
Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, tévedett azonban, amikor a vádlott cselekményét garázdaság vétségének minősítette. A 1961. évi V. törvény 271. §-ának (1) bekezdése érelmében ezt a vétséget az valósítja meg, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas megbotránkozás, vagy riadalom keltésére.
A vádlott cselekményének a motívuma az volt, hogy volt felesége megtagadta gyermekük láthatását arra hivatkozással, hogy a gyermek beteg, ugyanakkor a vádlott ott találta őt udvarlója társaságában a szórakozóhelyen. A vádlott cselekménye ilyen indítóokból fakadt, tehát kizárólag személyes indítékok vezették, amikor indulattól fűtött cselekményét elkövette, és magatartásának köre, valamint kihatása a közösségellenességi ismérveket nem foglalja magában. A cselekmény sérti ugyan az együttélési szabályokat, de kihívóan közösségellenesnek nem tekinthető.
Nem valósult meg az erőszak sem, amely a garázdaság vétségének ugyancsak tényállási eleme. A személy elleni erőszak a sértett testének támadó szándékkal megérintését jelenti. Az itallal leöntés e meghatározásnak nem felel meg.
A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a sértett leöntése a 1961. évi V. törvény 180. §-ának (2) bekezdésébe ütköző tettleges becsületsértésnek minősül. A vádlott ezt az eszpresszóban jelen levő 70-80 személy előtt követte el, így tehát az nagyobb nyilvánosság előtt történt. Ekként a vádlottnak a tényállásában írt magatartása megvalósítja a 1961. évi V. törvény 180. §-a (1) bekezdésének b) pontja és a (2) bekezdés szerint minősülő becsületsértés vétségét, ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét ennek megfelelően megváltoztatta.
A megváltozott minősítés miatt új büntetés kiszabása vált szükségessé. A vádlott terhére megállapított cselekmény lényegesen enyhébb megítélésű, mint a garázdaság vétsége. A megyei bíróság nyomatékosan a vádlott javára vette figyelembe a cselekmény motívumát, az elsőfokú bíróság által már értékelt büntetlen előéletet és a beismerő vallomást, továbbá azt is, hogy egy gyermek eltartásáról kell gondoskodnia. Mindezekre figyelemmel elégségesnek látta pénzfőbüntetés alkalmazását. A 1961. évi V. törvény 51. §-a alapján ennek mértékét a cselekmény tárgyi súlyához és a bűnösség fokához igazodóan 40 napi tételben állapította meg, az egy napi tétel összegét pedig – figyelembe véve a vádlott kereseti és vagyoni viszonyait – 50 forintban határozta meg. (Pécsi Megyei Bíróság 2. Bf. 20/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás