BK BH 1980/281
BK BH 1980/281
1980.12.01.
Az elkobzás mellőzése miatt bejelentett fellebbezés esetén is lehetőség van az ítélet egyéb rendelkezéseinek felülbírálatára [Be. 236. § (1) bek., 1961. évi V. törvény 2. § és 309. § (1) bek.].
A kerületi bíróság a terheltet az 1961. évi V. tv. 247. §-ának (1) bekezdésében meghatározott devizagazdálkodást sértő bűntett kísérlete miatt pénzbüntetésre ítélte. A bűnjelként lefoglalt magnetofont – a lefoglalás megszüntetése mellett – a terheltnek kiadni rendelte.
A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt motorkerékpárral utazott külföldre és a kiléptető vámvizsgálat során csomagjában egy magnetofont találtak, amelyet a terhelt devizahatósági engedély nélkül, az 1974. évi 1. sz. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglalt tilalmat megszegve akart kivinni az országból.
A kerületi bíróság ítélete ellen kizárólag az ügyész fellebbezett az elkobzás mellőzése miatt, a főügyészség pedig azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a terhelt cselekményét az 1978. évi IV. tv. (1961. évi V. törvény) 2. §-ában foglaltakra figyelemmel a 1961. évi V. törvény 309. §-ának (1) bekezdésében meghatározott a devizagazdálkodás megsértése vétségének minősítse.
A másodfokú bíróság a kerületi bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terheltet 1000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte.
A másodfokú ítélet indokolása szerint a cselekmény minősítésének megváltoztatására – bár az elbírálás idején hatályos törvény valóban enyhébb – nincs mód, mivel az ügyész fellebbezésében csupán a lefoglalás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést sérelmezte, s ezért az első fokú ítélet további rendelkezései a Be 236. §-ának (3) bekezdése alapján jogerőre emelkedtek.
Az említett ítéletek ellen emelt törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint a cselekményt – figyelemmel a kedvezőbb elbírálás lehetőségére – az 1978. évi IV. tv. (1961. évi V. törvény) rendelkezései szerint kell elbírálni, és téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, mely szerint az elkobzás mellőzése miatt bejelentett fellebbezés esetén nincs lehetőség az ítélet egyéb rendelkezésének felülbírálatára.
A törvényességi óvás alapos.
A terhelt cselekménye az 1979. július 1-én hatályba lépett 1961. évi V. törvény 309. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a devizagazdálkodás megsértése vétségének minősül, mely egy évig terjedő szabadságvesztésre, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
Az új törvény tehát a korábbihoz képest enyhébb elbírálást tesz lehetővé, s ezért a 1961. évi V. törvény 2. §-a értelmében az adott esetben ezt kell alkalmazni.
A kerületi bíróság tehát törvénysértéssel minősítette a terhelt cselekményét az 1961. évi V. tv. szerint, s ennek következtében törvénysértő a pénzbüntetés módjára vonatkozó rendelkezés is.
Tévedett a másodfokú bíróság abban is, hogy nem látott lehetőséget az egyébként általa is észlelt törvénysértés kiküszöbölésére. Az ezzel kapcsolatos érvelése téves.
A felülbírálat terjedelmével kapcsolatos főszabály a Be. 236. §-ának (1) bekezdése értelmében az, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálja. A felülbírálatot csak a törvényben kimerítően felsorolt kivételek korlátozhatják [Be. 236. §-ának (3) bekezdése, 237. §-ának (1) bekezdése].
Az adott esetben azonban a kivételként jelentkező rendelkezések egyike sem alkalmazható. A másodfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy az ügyész fellebbezése csupán a lefoglalás megszüntetése sérelmezéseként értékelhető. Az ügyész ugyanis azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az elkobzást méltányosságból mellőzte.
A lefoglalás viszont – mint eljárásjogi intézmény – csak előfeltétele lehet az esetleges elkobzásnak, amely anyagi jogi intézmény. Az utóbbi célja a bűncselekménnyel érintett tárgy elvonása, s ennek révén további bűncselekmények elkövetésének megelőzése. Az elkobzásnak előfeltétele a bűncselekmény megvalósulása, s ezért az intézkedésről szóló rendelkezés meghozatalakor mindig vizsgálni kell az elkövető bűnösségét és a cselekmény minősítését is. Ez különösen szembetűnik, amikor a bíróság az elkobzást méltányosságból – egészben vagy részben – mellőzi, minthogy ekkor a törvény [1961. évi V. törvény 314. §-ának (5) bekezdése] értelmében a bűncselekmény súlyát kell vizsgálni.
Mindezekből kitűnően az elkobzásról, illetőleg az annak mellőzéséről szóló rendelkezés nem azonosítható a lefoglalás eljárásjogi intézményével, s ennek következtében az előbbit sérelmező fellebbezés a felülbírálat terjedelmét nem korlátozza.
A Be. 236. §-a (3) bekezdésének ilyen kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a törvényességi óvással megtámadott ítéleti rendelkezések törvénysértőek, s ezért azokat hatályon kívül helyezte, egyben a terheltet a 1961. évi V. törvény 309. §-ának (1) bekezdésében meghatározott devizagazdálkodás megsértésének vétségében mondta ki bűnösnek, s ezért őt a 1961. évi V. törvény 51. §-ának szabályai szerint, a kerületi bíróság ítéletével azonos joghátrányt eredményező pénzbüntetésre ítélte. (B. törv. III. 167/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás