BK BH 1980/282
BK BH 1980/282
1980.12.01.
I. Ha a bíróság a büntető eljárás során érvényesített polgári jogi igényt megítéli, a terheltet az eljárási illeték megfizetésére is kötelezni kell [16/1976. (XII. 31.) IM sz. r.].
II. Az eljárási illeték összege az illeték alapjának százzal maradék nélkül osztható összegre kerekített forintösszeg 6%-a [11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 152. §].
A járásbíróság a terheltet kisebb értékre folytatólagosan elkövetett sikkasztás vétsége miatt 4 hónapi – fogházban letöltendő – szabadságvesztésre ítélte s egyben elrendelte a terhelttel szemben korábban kiszabott 8 hónapi szabadságvesztés végrehajtását. Kötelezte a terheltet a polgári jogi igénnyel kapcsolatban 3960 forint és ennek a bűncselekmény befejezésének napjától számított évi 5%-os kamata megfizetésére, továbbá arra is, hogy 238 forint eljárási illetéket az államnak fizessen meg.
A másodfokok eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy az illetékfizetésre vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a vállalatnál mint gépkocsivezető dolgozott és a rábízott üzemanyagjegyekből fél év leforgása alatt három esetben összesen 3960 forint értéket eltulajdonított.
I. A másodfokú bíróság ítélete ellen az eljárási illeték megfizetésére kötelező rendelkezés mellőzése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság ítéletében azért mellőzte az elsőfokú bíróságnak az illeték megfizetésére kötelező rendelkezését, mert álláspontja szerint a munkaviszonnyal kapcsolatos perek a 3/1961. (X. 25.) IM. sz. rendelettel módosított 2/1958. (II. 16.) IM. sz. rendelet 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében tárgyi illetékmentesség alá esnek, és az ítélkezési gyakorlat szerint, ha a polgári jogi igényt a büntető eljárásban érvényesítik, a feleket ugyanaz a tárgyi illetékmentesség illet meg, mintha polgári eljárásban történne az igény érvényesítése.
Ez az álláspont téves.
A másodfokú bíróság által felhívott jogszabályt már az 1/1973. (I. 24.) IM. sz. rendelet hatályon kívül helyezte és eltérően rendelkezett a munkaviszonnyal összefüggő kártérítési perek illetékmentességéről, ha a kárt bűncselekménnyel okozták.
Azóta már ezt a rendeletet is hatályon kívül helyezte a jelenleg hatályos 16/1976. (XII. 31.) IM. sz. rendelet 39. §-ának (1) bekezdése. E jogszabály 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja érelmében is tárgyi költségmentesek ugyan a munkaviszonnyal kapcsolatos perek, de a rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében a marasztalt felet a marasztalás összegének megfelelő arányban kötelezni kell a le nem rótt illeték megfizetésére, ha a kárt bűncselekménnyel okozta.
Az új jogszabályi rendelkezés folytán a BJD 5460. szám alatt közzétett döntés – melyre a megyei bíróság hivatkozott – ma már meghaladottá vált.
II. Alapos a törvényességi óvás abban a részében is, hogy az adott ügyben a járásbíróság az illetékről érdemben helyesen döntött, annyiban tévedett csupán, hogy az illeték alapját nem kerekítette az illetékről szóló 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet 152. §-ának (1) bekezdése értelmében százzal maradék nélkül osztható összegre – az adott esetben tehát 4000 forintra –, ezt figyelembe véve a 6%-os illeték összege helyesen: 240 forint.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a törvényességi óvással megtámadott ítéleti rendelkezés törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte és a leírtaknak megfelelően kötelezte a terheltet 240 forint összegű eljárási illeték megfizetésére. (B. törv. III. 55/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás