PK BH 1980/285
PK BH 1980/285
1980.12.01.
Tartási szerződésben vállalt kötelezettségeit egyoldalúan megszegő kötelezettnek e magatartását – a szerződés megszüntetése esetén – későbbi elhelyezési igénye elbírálásánál is figyelembe kell venni. Következésképpen a jogosult nem kötelezhető arra, hogy a szerződésszegő kötelezett elhelyezéséről gondoskodjék [Ptk. 589. § (3) bek., 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 123. §; 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. r. 90. § (1) és (2) bek.].
A 78 éves egyedülálló és egészségi állapota miatt gondozásra szoruló felperes 1 1/2 szoba összkomfortos tanácsi bérlakással rendelkezik. Az alperesek kiskorú gyermekükkel a II. r. alperes anyjának R. A.-nénak bérleményében laktak. A felperes és P. A.-né bérleménye egymással szembe nyílik.
A felperes 1976 szeptember 25-én tartási szerződést kötött az alperesekkel. A szerződésben az alperesek – a felperesi lakás bérleti jogának várománya ellenében – kötelezték magukat arra, hogy a felperest élete végéig eltartják, teljes ellátását biztosítják, szükség esetén gyógykezeltetik. A szerződésben szerepel az kikötés is, hogy az alperesek az általuk vállalt szolgáltatásokat P. A-né segítségével teljesítik.
Az alperesek a szerződést – P. A.-né közreműködésével – 1977. júliusáig teljesítették, ezt követően azonban a viszony megromlott a felek között, és az alperesek csak étkezést biztosítottak a felperesnek. Időközben a felperes több ízben kórházba került, ahol összesen 3 hónapot töltött, ez idő alatt azonban az alperesek egyszer sem látogatták meg.
A felperes keresetlevélben a tartási szerződés megszüntetését kérte. Kérte továbbá az alpereseknek a lakás kiürítésére kötelezését azzal, hogy az alperesek rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók, így elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a tartási szerződésben vállalt kötelezettségüknek eleget tettek.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek által megkötött tartási szerződést 1978. november 20. napjával megszüntette. Kötelezte az alpereseket: a lakást 60 nap alatt ürítsék ki és bocsássák a felperes kizárólagos rendelkezésére azzal, hogy elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek a lakás kiürítésével egyidejűleg 16 752 forintot.
Az ítélet indokolásában megállapította a bíróság, hogy a tartási szerződésből eredő kötelezettségüket az alperesek a II. r. alperes anyja segítségével 1977 júliusáig teljesítették. Ezt követően azonban a felperes és P. A.-né között a viszony megromlott, és az alperesek csak étkezést biztosítottak a felperes részére. Megállapította továbbá a bíróság, hogy az alperesek a felperest huzamos ideig tartó kórházi ápolása alatt nem látogatták, orvosával a kapcsolatot nem vették fel, gyógyszert nem biztosítottak a részére és nem ápolták. E felróható magatartásuk miatt a tartási szerződés a törvényben előírt célját nem tölthette be, ezért azt a bíróság a Ptk. 589. §-ának (3) bekezdése értelmében a felek megfelelő kielégítésével megszüntette. Miután a szerződés megszüntetésére az alperesek felróható magatartása miatt került sor, a bíróság az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 123. §-ának (1) bekezdése értelmében úgy rendelkezett, hogy az alperesek az elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben és úgy változtatta meg, hogy az alperesek elhelyezéséről a felperes köteles gondoskodni, ennek során az alperesek olyan külön bejáratú albérleti szobára tarthatnak igényt, amely a legszükségesebb bútorzatuk és felszerelési tárgyaik elhelyezésére alkalmas. Kiegészítette az első fokú ítéletet azzal, hogy az alperesek a szerződés megszüntetésétől a lakás kiürítéséig havi 200 forint lakáshasználati díjat és a közüzemi díjak 2/3 részét tartoznak a felperesnek megfizetni, illetőleg feljogosította őket arra, hogy e címen jelentkező tartozásukat a felperessel szemben fennálló követelésükbe folyamatosan beszámíthassák.
Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek „részben teljesítési segéd útján túlnyomó részben teljesítették a szerződéses kötelezettségeiket”. Ezzel szemben a felperes ígérete ellenére nem jelentette ki a lakásból az unokáját, sőt a felperes unokája beköltözött a lakásba és a zárat önkényesen lecserélte. A felperes tehát nem bizonyította, hogy egyedül az alperesek szerződésszegése vezetett a tartási szerződés megszüntetéséhez. Miután az 1/1971. (II. 8.) ÉVM. számú rendelet 90. §-ának (2) bekezdésében meghatározott okok nem állanak fenn, az alperesek a 90. § (1) bekezdése értelmében jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók.
A másodfokú ítéletnek az alperesek elhelyezésére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A tartási szerződés általában akkor tudja betölteni eredeti célját és rendeltetését, ha a felek között fennmarad az a közvetlen kapcsolat és bizalmi viszony, amely a rendszerint idős, egészségi állapotában is hanyatló, tartására jogosult megfelelő ellátást, gondozását és ápolását biztosítja. A rendelkezésre álló peradatok alapján csupán az állapítható meg, hogy a szerződés megkötését követő 6-7 hónapon át a II. r. alperes anyja biztosította a felperes részére a természetbeni tartást, majd később közöttük a viszony megromlott, és egy ideig az alperesek nyújtotta a felperes részére szolgáltatásokat. A felperes azonban 1977. március 22-től május 6-ig kórházban, majd május 12-től június 10-ig szanatóriumban, szeptember 1-től szeptember 15-ig pedig ismét kórházban volt. Az alperesek a kórházban, illetőleg a szanatóriumban a felperest nem látogatták, a szerződésben kikötött szolgáltatásokat részben sem nyújtották számára. Megalapozatlan tehát a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperesek túlnyomó részben teljesítették szerződéses kötelezettségeiket.
Ha az állapítható meg, hogy a kötelezettek a tartási szerződésben vállalt kötelezettségeiket egyoldalúan megszegik, e magatartásukat – a szerződés megszüntetése esetén – későbbi elhelyezési igényük elbírálásánál is figyelembe kell venni. A tartásra jogosult terhére olyan döntés nem hozható, amely szerint a szerződésszegő kötelezettek elhelyezéséről ő köteles gondoskodni. Jogszabálysértéssel állapította meg tehát a másodfokú bíróság, hogy az alperesek jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók, akiknek az elhelyezéséről a felperes köteles gondoskodni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú ítéletnek az alperesek elhelyezésére, valamint a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, egyben helyben hagyta az elsőfokú ítéletnek azt a rendelkezését, amely szerint az alperesek az elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. Helyben hagyta továbbá az első fokú eljárási költségek viselésére vonatkozó ítéleti rendelkezéseket is. Minthogy a másodfokú ítélet részbeni hatályon kívül helyezése folytán a felperes a másodfokú eljárásban pénznyertes lett, az alperesek a felmerült perköltséget a felperesnek a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében kötelesek megfizetni. (P. törv. V. 21 339/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás