PK BH 1980/287
PK BH 1980/287
1980.12.01.
I. A gyermek elhelyezése iránt indított perben az elhelyezésnél irányadás valamennyi körülmény gondos vizsgálata és egybevetése alapján lehet csak állást foglalni abban a kérdésben, hogy melyik szülőnél kedvezőbb a gyermek jövőbeli fejlődése [Csjt. 67. § (1) bek. XXI. sz. PED].
II. A szakértőnek szakvéleményében azokat a részeredményeket is közölnie kell a bírósággal, amelyek alapján a következtetéseket kialakította. A bíróság a szakértői vélemény helyességét csak a részeredmények ismeretében értékelheti (Pp. 182. §).
A peres felek 1972. július 15. napján kötöttek házasságot. Az együttélést részben az alperes tulajdonában levő ingatlan háromszobás lakásában kezdték meg. A lakás másik két szobájában az alperes szülei élnek.
A felek házasságából 1974. augusztus 30. napján E. utónevű leány gyermek született.
A gyermeket először a felperes gondozta, majd 1975. év elejétől a felperes munkavégzése alatt gondozónő vigyázott rá. 1975 decemberétől pedig a gyermek gondozását napközben az alperes anyja látta el. Erre azért is szükség volt, mert a gyermek a bölcsődei elhelyezést nem bírta.
A felek között az életközösség 1976 szeptemberében megszakadt. A felperes megismerkedett Sz. B.-vel, akinek házassága felbontása után 1977. május 5-én három és fél szobás lakásába költözött s a perbeli gyermeket is magával vitte. A lakásban lakik még Sz. B. jelenleg 11 éves fiúgyermeke is, másik két fiúgyermeke pedig volt házastársa gondozásában van.
A felperes 1977. február 7-én benyújtott – később módosított – keresetében a házasság felbontását, a gyermekeknek nála való elhelyezését és alperesnek gyermektartásdíj fizetésére kötelezését kérte.
Az alperes először a kereset elutasítását, majd előterjesztett viszontkeresetében a házasság felbontását, a gyermeknek nála való elhelyezését és a házastársi közös vagyon megosztását kérte.
Az eljárás során a felek olyan egyezséget kötöttek, hogy az eljárás jogerős befejezéséig a gyermek a felperes gondozásában marad, a felperes azonban hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek napközben az alperesi nagyszülők felügyelete alatt legyen.
Az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítás lefolytatása után részítéletével a felek házasságát felbontotta, a kk. leánygyermekét az alperes apánál helyezte el. Megállapította – különös figyelemmel a környezettanulmányokra is –,hogy mindkét fél olyan anyagi körülmények között él, amelyek a gyermek megfelelő ellátását biztosítják. A felek gyermekét azonban kicsi kora óta az alperesi nagyanya neveli, így az állandóságra törekvésre is figyelemmel a gyermeket az apánál helyezte el.
A részítéletnek a gyermek elhelyezésére vonatkozó része ellen a felperes élt fellebbezéssel.
Az ítélet hozatalát követően a felperes a gyermeket – betegségére is hivatkozással – az apai nagyszülőknek nem adta ki. A felperes 1977. december 1-től a gyermeket óvodában helyezte el. A gyermek betegsége miatt azonban csak néhány napot töltött ott. A felperes 1978. január 16-án vitte újból először óvodába a gyermeket, ezen a napon azonban az alperesi nagyanya onnan elvitte, az alperes pedig a felperesnek nem adta vissza és ezt követően még a láthatást sem engedte meg.
A felperes 1978. február 4-én házasságot kötött Sz. B.-vel.
A másodfokú bíróság a perben pszichológus szakértőt hallgatott meg. A szakértő megállapította: a gyermek tudatában van annak, hogy jelenlegi (apai) környezete kívánságait teljesíti. Szüleit egyformán szereti, szeretettel viszonyul a nagyszüleihez is, velük szemben azonban csak elvárásait érvényesíti. Jelenlegi környezetében kiegyensúlyozott, lelki fejlődése biztosítottnak látszik, amennyiben apjával való pozitív érzelmi kapcsolata továbbra is meglesz. Ezen kívül konzekvens következményrendszert alkalmaz az apa és a nagyszülő.
Az anya új családi körülményeibe beilleszkedés okozhat törést a gyermek pszichés fejlődésében, megállapíthatóan ez okozott is. Az óvodai elhelyezés a gyermek számára hasznosnak látszik.
A gyermek nemét, a pszichés fejlődés általános vonásai „(az anyjával való azonosulás szükségességét)” figyelembe véve szükség volna a gyermeknek az anya állandó, tartós közellétére, így pszichológiai szempontból a nála való elhelyezés indokolt lenne.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét megváltoztatta és a gyermeket a felperes anyánál helyezte el. Kötelezte az alperest, hogy a gyermeket 15 napon belül – személyes ingóságaival együtt – a felperesnek adja ki.
A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított az apai nagyanya gondozásának, pedig ez az együttélés alatt csak az anya munkaidejére korlátozódott. A szakértő véleményét aggálytalannak találta, a gyermek korára és nemére tekintettel őt a felperesnél helyezte el. Kifejtette, hogy a gyermeknek jelenlegi környezetéből való kiemelése, az anya új családjába történő beilleszkedése semminemű olyan törést nem okozhat, ami indokolná elszakítását a számára egyébként szükséges anyai gondoskodástól.
A végrehajtási eljárás során az alperes a gyermeket 1978. augusztus 23-án átadta a felperesnek.
A másodfokú bíróság részítéletnek a gyermekelhelyezés kérdésében hozott rendelkezése ellen megalapozatlanság okából emelt törvényességi óvás szerint a másodfokú bíróság csak akkor változtathatta volna meg kellő alappal az első fokon hozott döntést, ha a szakértői vizsgálatot kiterjeszti a szülőkre és a felperes házastársára, és az ő esetleg még velük együtt élő első házasságából származó fiúgyermekeire is. Az elsőfokú bíróságnak a per szereplőiről közvetlen észlelése volt, jobban fel tudta mérni a cselekedeteiket mozgató erőit. Ha a másodfokú bíróság ennek ellenére úgy látta, hogy az általánosnak inkább megfelelő anyai elhelyezés jöhet szóba, sokkal mélyrehatóbban kellett volna vizsgálnia a szakértő bevonásával is az anya és új környezete nevelésre való alkalmasságának kérdését. Ennek hiányában hozott döntése mindenképpen megalapozatlan.
A Legfelsőbb Bíróság határozatával a megyei bíróság részítéletét hatályon kívül helyezte és a járásbíróság részítéletének a gyermek elhelyezésére vonatkozó rendelkezéseit helyben hagyta. Kötelezte a felperest, hogy a gyermeket – személyes ingóságaival együtt – azonnal adja ki.
A Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a perben bizonyított tényállás szerint a felek házassága a felperesnek harmadik személlyel létesített kapcsolata miatt bomlott fel, az alperes terhére felróható magatartás nem volt megállapítható. „Az alperes a gyermeket mélyen szereti, érintkezését mindkét ágú nagyszüleivel és az anyával biztosítja – szemben a felperessel, aki a gyermeket hozzátartozóitól elzárja –, ezen felül a gyermek további neveléséhez, megfelelő fejlődésének biztosításához szükséges feltételekkel és erkölcsi tulajdonságokkal is rendelkezik. Az alperes a gyermek megszokott környezetét és körülményeit is biztosítani tudja, tehát a nála való elhelyezés az állandóság követelményeivel is összhangban van.” Rámutatott továbbá arra is, hogy a felek személyiségének a perben – a gyermek további megfelelő nevelésére való alkalmasságával összefüggésben – feltárult tulajdonságait egybevetve helytelenül foglalt állást a másodfokú bíróság, amikor a pszichológus szakértőnek azt a véleményét, amely kellően alátámasztja az alperesi elhelyezés megfelelőségét, a felperesi elhelyezéssel kapcsolatosan pedig kételyt támaszt, döntése indokául a gyermeknek a felperesnél történő elhelyezésére hozza fel. Érvelése szerint igaz, hogy a szakértő az általános lélektani elvek alapján, és mert leánygyermekről van szó, az anyánál való elhelyezést tartotta indokoltnak. Annak eldöntése azonban, hogy melyik félnél indokolt a gyermeket elhelyezni, nem szakértői feladat, hanem a bíróságra tartozik. Ezért a szakértői véleménynek azt a részét, amelyre a bíróság döntésénél hivatkozott, mellőzni kellett volna, és az ítéletet a perben feltárult adatokra, a szakértői vélemény ténymegállapítására kellett volna alapozni.
A Legfelsőbb Bíróság ismertetett határozata ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése értelmében a gyermek elhelyezése kérdésében – a szülők megegyezésének hiányában – a bíróság dönt. A gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. Ha a szülőnél történő elhelyezése a gyermek érdekét veszélyezteti, a bíróság a gyermek érdekében őt máshol is elhelyezheti.
A Legfelsőbb Bíróságnak a XXXVII. számú PED-el módosított XXI. számú PED-e szerint a gyermek elhelyezése iránt indult perben a bíróságnak minden esetben gondosan vizsgálnia kell a gyermek érdekét és döntésénél azt kell fő szempontnak tekinteni.
Az elvi döntés indokolása kifejti, hogy a gyermek elhelyezése kérdésében számos körülmény beható vizsgálata alapján hozható helyes döntés. E körben vizsgálni kell a szülők életkörülményeit, életmódját, világnézetüket, egyéb tulajdonságukat, a családi életben, a munkahelyen és az élet egyéb területein tanúsított magatartásukat, a gyermekhez való ragaszkodásuk őszinteségét és a vele szemben tanúsított magatartásukat, a gyermekről való gondoskodásukat, a gyermeknek a szülők iránt táplált érzelmeit, a szülők nevelési képességeit. Jelentősége van ezen felül a gyermek nemének és korának is. A gyermek elhelyezésénél az állandóságra messzemenően törekedni kell, mert a környezetváltozás csak ritka esetben nem okoz válságot a gyermek érzelmi életében.
Az ügyben hozott törvényességi határozat a törvényi rendelkezést és elvi iránymutatást nem megfelelően alkalmazta. Nem foglalkozott az óvásnak a megalapozatlanságra utaló fejtegetésével, így azzal, hogy a pszichológus szakértői vizsgálat kiterjesztése indokolt-e, s nem kell-e behatóbban vizsgálni az anya családi körülményeit. A házastársi hűség sértésre helyezte a fő hangsúlyt, holott a gyermek elhelyezése iránti perben csak a gyermek érdeke lehet elsődleges.
Tény, hogy az életközösség megszakadására a felperes magatartása és házastársi hűségsértése adott okot, ez azonban egymagában nem teszi őt a gyermek nevelésére alkalmatlanná. A házasság felbontásáért való felelősség értékelése nem a gyermeknek máshol történő elhelyezésére szolgáló szankció akar lenni a házasság felbontásában hibás magatartást tanúsító féllel szemben, hanem ennek jelentősége abban van, hogy adott esetben e módon is a szülő nevelési alkalmasságát lehet figyelembe venni. A hivatkozott elvi döntés szerint a szülő nevelési képességének értékelésénél vizsgálni kell a szülőnek a békés házasélet feldúlásáért való felelősségét. A család egységének felelőtlen, könnyelmű, a közfelfogás szerint elítélendő megbontása, a másik házastársnak, de különösen a gyermeknek indokolatlan eltaszítása, a vele való törődés elhanyagolása alapos kétséget támaszt az irányt, hogy az ilyen szülő rendelkezik-e azokkal az erkölcsi tulajdonságokkal, amelyek a gyermek neveléséhez múlhatatlanul szükségesek. A perbeni esetben azonban a felperes magatartása a házasság felbontására alapul szolgált, de a gyermekét nem hagyta el, elköltözésével egyidejűleg magával vitte, jelenleg is ő gondoskodik róla.
A Legfelsőbb Bíróság több iránymutató határozatában felhívta a bíróságok figyelmét arra, hogy ha mindkét fél alkalmas a gyermek nevelésére, a gyermek gondozása mindkét félnél biztosított, indokolt a gyermeknek pszichológus szakértővel való megvizsgálása útján meggyőződnie arról, hogy a gyermek melyik szülőjéhez kötődik jobban. A pszichológus szakértő erre választ adott a bíróságnak, mégpedig akként, hogy a gyermeknek a felperes anyához való kötődése „az anyával való azonosulás szükségessége miatt” nagyfokú.
A szakértő véleményében ellentmondásos fejtegetés után jut el a végkövetkeztetésig, ezeket az ellentéteket nem oldja fel. A szakértői vélemény szerint a gyermek az alperes apánál megfelelő helyen van, fejlődése biztosított, mégis végsőképpen azt fejti ki, hogy a gyermeknek az anyával való azonosulás szükségessége miatt az anya állandó közellétére – az anyánál való elhelyezésre – volna szüksége.
A szakértői véleményt ellentmondásos volta miatt a döntésnél – a per egyéb adatai mellett – nem lehet megnyugtatóan figyelembe venni, az aggályos, kiegészítésre szorul. A szakértőnek a szakvéleményében azokat a tudományos részeredményeket is közölnie kell a bírósággal, amelynek alapján a következtetését kialakította. A részeredmények ismeretében értékelheti a bíróság a szakértői vélemény helyességét (Pp. 182. §).
A gyermekelhelyezési perekben megkívánt állandóságra törekvés szempontjából kiemelkedő, hogy az együttélés alatt a felek közösen nevelték a gyermeket. Az apai nagyanya a gyermek nevelésében és gondozásában 1975. december 1-től nyújtott segítséget. A gyermek a felperes elköltözése után a felperesnél megfelelő helyen volt, őt az egyébként pedagógus képzettségű felperes kifogástalanul nevelte, mégpedig az életközösség megszakadása után korábban apai nagyszülői, majd óvodai segítséggel, fizetés nélküli szabadság kivételével, mindaddig, míg tőle – az óvodából való elvitel útján – az alperesi nagyszülő el nem vitte.
A felperes férje főiskolai oktató, saját gyermekei közül egy nála van elhelyezve, azt jelenleg a perbeli gyermekkel együtt neveli.
Az új eljárásban – a fent kifejtettek alapján – a bíróságnak a kirendelt pszichológus szakértőt a véleményében fellelhető ellentmondások feloldására, kiegészítésére fel kell hívnia.
Az elhelyezés kérdésében való döntésnél figyelemmel kell lenni arra is hogy hazánkban a házasságok nem kevés számú felbontás folytán számos családban élnek együtt – esetleg különböző nemű – mostohagyermekek. Az a körülmény, hogy a felperesnek más nemű mostohagyermeke van, a gyermekelhelyezés szempontjából hátrányára nem szolgál, csak abban az esetben, ha ez a körülmény a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődésére kedvezőtlenül hat. A perben kirendelt pszichológus szakértő meghallgatása útján kell a két gyermek közötti kapcsolat milyenségét is feltárni és értékelni.
Jelentősége van a perben a feleknek a gyermek láthatása tekintetében tanúsított magatartásának is, ezért szükséges az ide vonatkozó gyámhatósági iratok beszerzése. Ennek folytán értékelni kell az első fokú gyámhatóság által beszerzett, dr. Gy. M. főorvos és H. S. pszichológus által adott szakértői véleményben foglaltakra is, annál is inkább, mert az eljárás során e szakértők véleményének beszerzését az alperes is szükségesnek tartotta.
Az állandóságra való törekvés miatt az új eljárás során figyelemmel kell lenni arra is, hogy a kk. gyermek most már közel egy éve ismét a felperes gondozásában van, gondozása ellen kifogás a törvényességi eljárás során sem, merült fel. Így, ha az újabb bizonyítás eredményeként a gyermek a felperesnél megfelelő helyen van, őt a környezetváltozás izgalmaitól lehetőleg meg kell kímélni, éppen úgy, mint annak lélekmérgező hatásától, hogy szülei bíróság előtt viaskodnak azért, hogy ő egyik szülőtől a másikhoz vagy esetleg onnan visszakerüljön (XXXVII. sz. PED-el módosított XXI. sz. PED).
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a kifejtettekre tekintettel a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Eln. Tan. P. törv. 20 779/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás