PK BH 1980/288
PK BH 1980/288
1980.12.01.
I. Annak eldöntése végett, hogy a gyermek elhelyezése melyik szülőnél kedvezőbb, mindkét szülő életvitelét és körülményeit gondosan fel kell tárni [Csjt. 76. § (1) bek., XXI. sz. PED].
II. Ha nincs olyan személy, aki a gyermek nevelésére alkalmas lenne, a bíróságnak a gyermek intézeti elhelyezését, illetőleg állami gondozásba vételét kell kezdeményeznie [PK 408. sz., PK 151. sz.].
Az 1948-ban született felperes és az 1954-ben született alperes fiatalon, 1970-ben kötött házasságot, amelyből 1970-ben István, 1974-ben Gábor nevű gyermekük született. Az 1977-ben koraszülötten született harmadik gyermek csecsemőkorban meghalt.
A felek időnként mindketten italoztak, és közöttük tettlegesség is előfordult. Az életközösségük 1977 elején úgy szakadt meg, hogy a felperes a volt közös lakást elhagyta és S.-re költözött, majd rövid időn belül K. I.-val élettársi kapcsolatot létesített, akitől gyermeke is született. A házasságból született két közös gyermek az anyjával maradt, aki 1978 februárjától a volt közös lakásban N. I.-vel él közös háztartásban. A felperes egy korábbi perben kötött egyezségben havi 1300 forint gyermektartásdíj fizetését vállalta.
A felperes a keresetében a házasság felbontását, a két gyermek nála történő elhelyezését és a volt közös lakás kizárólagos használatára való feljogosítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a házasság az alperes magatartására visszavezethető okok miatt romlott meg: az alperes a gyermekeket elhanyagolta, őket iskolába sem járatta rendszeresen, és emiatt már a gyámhatóság is intézkedett, az alperes azonban ennek ellenére sem változtatott magatartásán.
Az alperes a házasság felbontását maga is kérte és viszontkeresetet indított a gyermekek nála történő elhelyezése, valamint a volt közös lakás kizárólagos használatára való feljogosítása iránt. Védekezése szerint a házasság a felperesnek K. I.-val létesített kapcsolata miatt romlott meg; egyebekben tagadta a felperesi tényállásokat, így azt is, hogy a gyermekeket elhanyagolná.
Az elsőfokú bíróság a felek házasságát felbontotta, a gyermekeket az alperesnél (az anyánál) helyezte el és őt jogosította fel a volt közös lakás kizárólagos használatára is. Egyben a felperest a lakás kiürítésére kötelezte azzal, hogy az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta, a felperesnek a lakás elhagyására való kötelezését, valamint az elhelyezésére vonatkozó rendelkezést azzal az indokolással mellőzte, hogy a felperes „a volt közös lakást úgy hagyta el, hogy a visszatérés szándékáról nem mondott le”. A jogerős ítéletnek a gyermekek elhelyezéséről szóló rendelkezését a másodfokú bíróság azzal indokolta, hogy „olyan tényállást nem lehet megállapítani, hogy az alperes a gyermekek nevelésére alkalmatlan volna. A gyermekek hosszú idő óta az alperes tartásában és gondozásában élnek”.
A jogerős ítéletnek a gyermekek elhelyezésére vonatkozó rendelkezés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Családjogi Törvény (Csjt.) 76. §-ának (1) bekezdése szerint a gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. Ha a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermek érdekében őt máshol is elhelyezheti.
A peradatok szerint az alperes a házasság fennállása és a házassági életközösség megszakadása után gyakran járt vendéglőbe, s ilyenkor a gyermekeket vagy magával vitte, vagy a lakásban bezárva hagyta őket. A gyermekek ruházata elhanyagolt volt, a nagyobbik gyermek annak ellenére nem járt rendszeresen iskolába, hogy a nevelési hiányosságokra és azok pótlására, illetőleg kijavítására az alperes figyelmét az iskola és az illetékes hatóságok több ízben is felhívták. A gyermekek elhelyezésére szolgáló volt közös lakás a környezettanulmány adatai szerint hiányosan felszerelt és elhanyagolt volt. A hivatásos pártfogó 1977. november 16-án kelt javaslatára védő- és óvóintézkedés szükségessége is felmerült, és az illetékes államigazgatási hatóság az akkor már különélő anyát jegyzőkönyvileg figyelmeztette is a gyermekek megfelelő ellátására azzal, hogy újabb bejelentés esetén a gyermekeket állami gondozásba veszik. Az első fokú eljárás alatt a gyermekek ellátása és gondozása némileg javult, utóbb azonban a régebbi problémák ismét jelentkeztek: a védőnő tájékoztatása szerint (fellebbezési iratok F(1), amikor az alperes a kisebbik gyermekkel 1978 decemberében táppénzes állományban volt, sem a felülvizsgálaton nem jelent meg, sem a lakásán nem volt található, a másodfokú eljárás során lefolytatott ismételt környezettanulmány adatai szerint pedig az alperes háztartása változatlanul elhanyagolt: a házfelügyelő tájékoztatása szerint a gyermekek eltetvesedtek s emiatt az iskolából is hiányoztak; az alperes és élettársa korábban éjszaka botrányokat rendezett, s az alperes 1978 július óta lakbért sem fizet.
Ezekre tekintettel megalapozatlan a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, amely szerint a fellebbezési eljárás során feltárt adatok alapján „olyan tényállását nem lehet megállapítani, hogy az alperes a gyermekek nevelésére alkalmatlan volna”. A rendelkezésre álló adatokra figyelemmel ugyanis a gyermekek testi, értelmi és erkölcsi fejlődése az alperesi környezetben nem látszik biztosítottnak.
Tekintettel arra, hogy az alperesre terhelő – fentebb részletezett – adatok és körülmények kétségessé teszik az alperesnek a gyermekek nevelésére való alkalmasságát is, a bíróságoknak fokozott gondossággal kellett volna vizsgálniuk, vajon a gyermekek fejlődését a felperesnél történő elhelyezésük nem biztosította volna-e kedvezőbben. A bíróságok azonban a felperes életkörülményeit és a gyermekek nála történő elhelyezésének egyéb szempontjait ugyancsak nem tisztázták kellően, ezért a jogerős ítéletnek a gyermekelhelyezésre vonatkozó rendelkezése ez okból is megalapozatlan.
A felperes 1977 tavasza óta az élettársa szüleinél él, ahol a kétszobás ház egyik szobájában az élettársával és a tőle született gyermekkel lakik. A rendelkezésre álló adatok szerint a felperes korábban – az alpereshez hasonlóan – ugyancsak gyakran italozott, a munkahelyeit változtatta, sőt egy ideig nem is állt munkaviszonyban. Egyes adatok azonban az életkörülményeiben beállott kedvező irányú változásra utalnak. További vizsgálatot igényel a felperes jelenlegi életvitele (pl. a munkahelyén és a családjában tanúsított magatartása), valamint az, hogy a felperes a gyermekek számára – akiknek nevelését egyébként a felperes élettársa vállalná – milyen lakás- és életkörülményeket tudna biztosítani (felépült-e az új lakása vagy ha nem, az élettársa szülei hozzájárulnak-e a gyermekeknek az ő házközösségükben való elhelyezéséhez stb.).
Az új eljárás során tehát mindkét peres fél vonatkozásában alaposan – és az időmúlásra tekintettel – a jelenlegi körülmények figyelembe vételével kell a bíróságnak vizsgálniuk a gyermekelhelyezés tekintetében a Csjt. 76. §-a (1) bekezdésének alkalmazásánál irányadó, a XXI. számú Polgári Elvi Döntésben részletesen kifejtett szempontokat. Ha ugyanis az alperes életvitelében és körülményeiben olyan kedvező változások történtek, amelyek a gyermekeknek a megszokott környezetükből való kiszakítását már nem indokolják, ezt figyelembe kell venni. Az időmúlás miatt a korábban feltárt – az alperesi környezet kedvezőtlenségét bizonyító – adatok már nem feltétlenül irányadók.
Az új eljárásban – a szükséges egyéb bizonyításon túlmenően – ismételten ki kell hallgatni az alperesi házfelügyelőt, akinek a közlésen a másodfokú eljárás során beszerzett, 1979. március 11-én kelt környezettanulmány „megjegyzés” rovata alapszik. Ugyancsak ismételten ki kell hallgatni P. M.-nét, a nagyobbik gyermeknek az alperessel és a gyermekekkel egy házban lakó tanárnőjét a jogerős ítélet meghozatala óta szerzett tapasztalatairól, benyomásairól. Véleményt kell beszerezni attól az iskolától, ahol a nagyobbik gyermek tanul, a gyermekről és a gyermek szüleinek (szülőjének) az iskolával fennálló kapcsolatáról. Hasonló véleményt kell kérni attól az óvodától, ahová a kisebbik gyermek jár.
Amennyiben a tényállás minden irányú felderítése után az lenne megállapítható, hogy a gyermekek bármelyik szülőnél való elhelyezése a gyermekek érdekeinek nem felel meg, a bíróságnak a gyermekek intézeti elhelyezését, illetőleg állami gondozásba vételét kell a gyámhatóságnál kezdeményeznie (PK 408. sz., PK 151. sz.).
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a gyermekek elhelyezésére vonatkozó rendelkezését az elsőfokú bíróság ítéletének ugyanerre a rendelkezésére kiterjedően a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 462/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás