MK BH 1980/313
MK BH 1980/313
1980.12.01.
A polgári eljárásjog alapvető elveinek a munkaügyi vitákban is maradéktalanul érvényesülniük kell. A jogról való olyan lemondást, amely a fél méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll, a munkaügyi bíróság nem veheti figyelembe [Pp. 3. § (1) bek., 4. §, 157. § e) pont, 356. § (2) bek; 1967. évi II. törvény 1. §, 62. § (1) bek; 9/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 43. § (2) bek. c) pont, 47. § (2) bek.].
A felperes, aki 1919. augusztus 22-én született, 1961. szeptember 6-tól lóápolóként állott az alperes vállalat kemecsei gyáregységének alkalmazásában. Feladatköre a gyáregységi lóállomány gondozása volt. 1966. március hó folyamán a felperes – miként ezt a munkaügyi vita során előadta és bizonyítékok megjelölésével bizonyítani kívánta – a gondozásában levő lovak egyikének ellésénél nyújtott segítséget, éspedig akként, hogy a lovat erejének megfeszítésével tartotta, nehogy az a vajúdás közben elessen és károsodást szenvedjen. A ló azonban ennek ellenére mégis elesett és a felperest a falhoz szorította, a felperes pedig ennek következtében gerincsérülést szenvedett. A baleset következtében a felperes – előadása szerint – többszöri kórházi és otthoni táppénzes betegállományra, majd alacsonyabb keresettel járó munkakör ellátására kényszerült. A felperes a baleset helyszínén jelen volt ténytanúkra hivatkozott. Az említett személyek a baleset körülményeire tett felperesi tényállítást írásban foglalt nyilatkozatukkal megerősítették.
A felperes – további előadása szerint – a balesetből származó keresetveszteségének a megtérítése végett ismételten kérelemmel fordult a gyáregység vezetőjéhez és az ottani szakszervezeti szerv titkárához. Mivel igényének érdemi elbírálása helyett hosszú időn át csupán ígéreteket kapott, ezért felülvizsgálati kérelemmel élt a munkaügyi döntőbizottsághoz. Ennek elutasító határozata ellen pedig keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kereseti kérelme a döntőbizottság határozatának megváltoztatására és a baleseti eredetű keresetveszteségének megítélésére irányult.
A munkaügyi bíróság tárgyalásán a felperes a jegyzőkönyvből megállapíthatóan a következő nyilatkozatot tette: „a bíróság felvilágosítását követően bejelentem, hogy a keresetem visszavonom és kérem a per megszüntetését”. A munkaügyi bíróság erre figyelemmel végzésével a pert a Pp. 356. §-ának (2) bekezdésére alapítottan megszüntette.
A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 4. §-a értelmében a munkaügyi bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz általában kötve van. A jogról való olyan lemondást azonban, amely a fél méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll, a bíróság akkor sem köteles figyelembe venni, ha a fél azt a bíróság tájékoztatása és figyelmeztetése ellenére is fenntartja. Ha viszont a félnek nincs jogi képviselője, a bíróság a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a felet a szükséges tájékoztatással ellátni és őt jogaira, illetőleg kötelezettségeire figyelmeztetni. Ez a kitanítási kötelezettség egyébként nemcsak az eljárási jog, hanem az anyagi jog körébe tartozó kérdésekre is kiterjed. A bíróságnak ugyanis az a feladata, hogy a jogviták eldöntését az igazság alapján biztosítsa és e célnak megfelelően az igazság kiderítésére törekedjék. Ezeknek az eljárásjogi alapelveknek kell érvényesülniük a munkaügyi perekben is. E perkategórián belül fokozott jelentősége van az üzemi baleseti kártérítési pereknek.
Az adott esetben a munkaügyi bíróság nem értékelte a perben személyesen eljárt, jogban járatlan, egyszerű mezőgazdasági dolgozó felperes keresettől elállást tartalmazó nyilatkozatának a méltányos érdekeit nyilvánvalóan és helyrehozhatatlanul sértő hatását. Az elálláson alapuló jogerős permegszüntetés [Pp. 356. § (2) bek., 157. § e) pont] jogkövetkezményeként ugyanis a döntőbizottsági határozat tekintetében – az annak kézbesítését követő harmincadik nap lejártával – mind az alaki, mind az anyagi jogerő beáll [9/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 47. § (2) bek., 43. § (2) bek. c) pont], következésképpen ez a határozat újabb keresettel többé már nem támadható meg. Ugyanakkor a felülvizsgálati kérelemmel érvényesített jog tárgyában hozott döntőbizottsági határozat jogereje azt is kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazon felek – ideértve azok jogutódait is – egymás ellen újabb munkaügyi vitát indíthassanak, vagy a döntőbizottság határozatával már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitassa tehessék.
Az elállás folytán olyan munkaügyi döntőbizottsági határozat emelkedne jogerőre, amely az üzemi baleseti kártérítésre irányuló felülvizsgálati kérelmet az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elévülés címén utasította el. Annak vizsgálata viszont, hogy a felperest az általa állított időpontban az alperessel fennálló munkaviszonya keretében érte-e egyáltalán baleset, továbbá hogy a felperesnek az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésén alapuló és az alperessel szemben támasztható mely igénye s naptárszerűen mikor évült el, végül pedig hogy a peres felek jogviszonyában az elévülés nyugvását vagy megszakadását eredményező tény nem merült-e fel, a döntőbizottsági eljárás során elmaradt. E kérdések pontos és kimerítő tisztázása nélkül nem hozható – az elévülésre nézve sem – a szocialista törvényesség alapvető követelményeinek megfelelő munkaügyi döntőbizottsági határozat.
A munkaügyi bíróság a felperesnek mindezekre vonatkozó figyelmeztetését elmulasztotta, márpedig a felperes elállási nyilatkozata a tájékoztatási kötelezettség teljesítése esetén sem lenne figyelembe vehető. Jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság akkor, amikor e jognyilatkozatra alapozottan a pert megszüntető végzést hozott. (M. törv. I. 10 259/1979/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás