BK BH 1980/321
BK BH 1980/321
1980.12.01.
A halált okozó testi sértés bűntettének a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségétől való elhatárolása szempontjából alapvető jelentősége van annak, hogy az elkövetési magatartás szándékos avagy gondatlan-e. Ha az elkövetési magatartás szándékos és csak a bekövetkezett halálos eredmény tekintetében állapítható meg az elkövető gondatlansága, a cselekmény nem gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége, hanem halált okozó testi sértés bűntette. [Btk. 170. § (5) bek., II. fordulat, 166. § (2) bek.].
A megyei bíróság bűnösnek mondotta ki a vádlottat halált okozó testi sértés bűntettében és ezért 2 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott egyedül gondozza elvált férjétől származó két kiskorú gyermekét és idős, mozgásképtelen anyját, aki élettársi kapcsolatban volt több éven keresztül a sértettel.
A vádlott haragudott a sértettre, mivel a beteg édesanyját elhagyta. A vádbeli napon az ittas sértett a MÁVAUT pályaudvaron várakozott. A vádlott a pályaudvar irányába haladva észrevette a padon ülő sértettet, az iránta érzett harag fellobbant benne és ettől erősen felindult állapotba került. A sértettet szidalmazni kezdte, majd leköpte és egy erőteljes mozdulattal arcul ütötte. A sértett a vádlott durva fellépését nem viszonozta, hanem az autóbuszhoz-megállóhoz ment. Ott a többiektől kissé elkülönülten az autóbuszra várakozott. A vádlott ezalatt a forgalmi irodáig ment el, majd hirtelen elhatározással visszafordult a járda szélén álló sértetthez és őt újra megütötte, majd hirtelen a mellén megtaszította. A 68 éves, egyébként is nehézkes mozgású, idős ember a lökéstől az egyensúlyát elvesztette, hanyatt esve a fejét nagy erővel az aszfaltozott útburkolatba ütötte. Ennek következtében az orrán és a száján vérszivárgás indult meg. A sértett a földön fekve mozdulatlan maradt. A vádlott azt mondta a földön fekvő sértettnek: „jobb volna, ha megdögölnél, úgyis agyoncsaplak”. A sértettet a mentők kórházba szállították, ahol a szakszerű orvosi ellátás ellenére 5 nap múlva belehalt a sérüléseibe. Halála koponyatörés, agyroncsolódás és ezek következtében fellépő légzési és vérkeringési elégtelenség miatt következett be. A vádlott cselekménye és a halál bekövetkezése között szoros okozati összefüggés állott fenn.
Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállás alapulvételével okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekményét is törvényesen minősítette – figyelemmel a Btk. 15. §-ára – a Btk. 170. §-a (5) bekezdésének II. fordulata szerinti halált okozó testi sértés bűntettének.
A vádlott cselekményét folyamatosságában vizsgálva, a bűncselekmény tárgyi oldalát tekintve szoros és szükségszerű okozati összefüggés állott fenn a vádlotti magatartás és a bekövetkezett halál között. Erre is figyelemmel téves az az álláspont, hogy a vádlott cselekménye a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségét valósítja meg. A vádlott ugyanis valamennyi cselekményét (a sértett arcul ütését, a mellének megütését, a sértett megtaszítását) szándékos magatartással valósította meg, és csak a bekövetkezett halálos eredmény tekintetében volt megállapítható a gondatlansága. Ezzel szemben gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége akkor valósul meg, ha az elkövetési magatartás tekintetében áll fenn az elkövetőnek a Btk. 14. §-a szerinti gondatlansága. Minthogy az adott esetben a vádlott a testi sértés alapesetét szándékosan követte el, a bekövetkezett súlyosabb eredmény tekintetében pedig gondatlanság [Btk. 14. § II. fordulat] terhelte, a Btk. 166. §-ának (4) bekezdésében meghatározott, gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége nem volt megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket részben hiányosan, részben tévesen sorolta fel. További enyhítő körülményként értékelte, hogy a vádlott egyik kiskorú gyermeke állandó ideggondozásra szorul, s hogy a vádlott a cselekmény elkövetésének idején felindult állapotban volt, végül hogy a vádlottnak a szabadságvesztés elviselésére való képessége – egészségi állapota folytán – korlátozott.
Ugyanakkor mellőzte a Legfelsőbb Bíróság a súlyosító körülmények közül azt, hogy a vádlott kétszer ütötte meg a sértettet, ugyanis a cselekmény jogi értékelése az egész eseménysorozat alapján történt. Mellőzte továbbá a Legfelsőbb Bíróság a súlyosító körülmények közül a cselekmények elszaporodottságára vonatkozó utalást. Az adott esetben ugyanis a vádlott felindult állapotát az váltotta ki, hogy a beteg édesanyját hosszú együttélés után ridegen kiutasította a sértett a közös lakásból, s ez vezetett a bűncselekmény elkövetésére.
Az így kiegészített, illetőleg módosított bűnösségi körülmények alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. (Legf. Bír. Bf. II. 40/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás