BK BH 1980/328
BK BH 1980/328
1980.12.01.
Az elkövető különös visszaesőkénti minőségének az ítélet rendelkező részében feltüntetése azért is szükséges, mert ez alapozza meg a büntetésvégrehajtási fokozatra és a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezések helyességét [Be. 220. § (2) bek., Btk. 137. § 13. pont ].
A járásbíróság a vádlott bűnösségét rongálás vétségében és lopás vétségében állapította meg, ezért halmazati büntetésül 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a büntetést börtönben kell végrehajtani.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A járásbíróság a vádlottat korábban, 1978. július 7. napján jogerőre emelkedett ítéletével lopás, csalás, sikkasztás bűntette, valamint egyéb bűncselekmények miatt 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől való eltiltásra ítélte. A vádlott ebből a büntetéséből feltételes szabadság folytán szabadult, a feltételes szabadság 1979. április 13. napján járt le.
A vádlott 1979. július 4. napján bement az ABC-üzletbe vásárolni és vásárlás közben egy üveg, 197 forint értékű skót whiskyt a táskájába rejtett. A bolti eladók azonban a lopáson tetten érték, felszólították, hogy a táskájában levő italt rakja ki, a vádlott erre a táskát a földre ledobta és az üzletből elmenekült. A cselekménnyel okozott kár megtérült.
A vádlott 1979. július 11. napján este a vendéglőben ittas állapotba került. Bement a mosdóhelyiségbe, kezet akart mosni és mivel a csapból nem folyt víz, ezért mérgében a mosdókagylót a helyéről elvette és szándékosan a földhöz vágta. A mosdókagyló összetörött, használhatatlanná vált, és a kagylónál levő vízvezeték is megrongálódott.
A vádlott ezzel a cselekményével mintegy 700 forint kárt okozott, a kár nem térült meg.
A járásbíróság a megalapozott tényállás alapján helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, a cselekmény jogi minősítése is törvényes.
Az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen felismert és értékelt bűnösségi körülmények közül azonban a megyei bíróság kirekeszti azt a súlyosítóként értékelt tényt, hogy „a vádlott vagyon elleni bűncselekmény miatt már volt elítélve”. A vádlottnak ugyanis a vagyon elleni bűncselekmény miatt korábban szabadságvesztésre történt elítéltetése a terhére megállapított jelen bűncselekmények: a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdésének e) pontja szerint minősülő lopás vétsége, valamint a Btk. 324. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő rongálás vétsége tekintetében nyer értékelést, mint a szabálysértések köréből kiemelő olyan körülmény, amely megalapozza a bűncselekmények megállapítását. Így a járásbíróság ugyanazt a körülményt kétszeresen – a bűnösség megállapításánál és a büntetés kiszabásánál is – értékelte, s ez az alapvető büntetőjogi elvekkel ellentétes.
A már említett és a járásbíróság által helyesen értékelt bűnösségi körülmények mellett a vádlottal szemben nevelő jellegű, enyhébb büntetés nem kerülhet alkalmazásra, de nem volt törvényes lehetőség a kiszabott szabadságvesztés csökkentésére sem, ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
A megyei bíróság a járásbíróság ítéletének mind a rendelkező részét, mind az indokolását kiegészítette azzal a megállapítással, hogy a vádlott a Btk. 317. §-ának 13. pontja szerinti különös visszaeső, mert a járásbíróság 1978. július 7. napján jogerőre emelkedett ítéletével lopás, sikkasztás, csalás és egyéb bűncselekmények miatt 1 évi 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte, amelynél a feltételes szabadság 1979. április 13. napján járt le. E büntetés végrehajthatóságának megszűnésétől számított 5 éven belül, 1979. július 4. és 11. napjain követte el a terhelt a jelen ügyben terhére megállapított ugyanolyan és a Btk. 333. §-ának 4. pontja szerinti hasonló jellegű bűncselekményeket.
Ennek – a Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelvében foglaltaknak megfelelően – a rendelkező részben való feltüntetésére azért volt szükség, mert a Btk. 43. §-ának b) pontja szerinti börtön fokozat megállapítását a visszaesés alapozza meg. A bűncselekmények vonatkozásában a különös visszaesés valóban csupán a szabálysértések köréből bűncselekményekké történő kiemelő tényezőként szerepel s a kiszabható büntetésnek sem a minimumára, sem a maximumára nincs kihatással és nem zárja ki a vagylagos büntetési nemek (javító-nevelő munka, pénzbüntetés) alkalmazásának lehetőségét sem, de azontúl, hogy a börtönfokozatot megalapozza, kihat a feltételes szabadságra bocsátásra is.
A visszaesés hiánya esetén ugyanis a szabadságvesztést fogházban kellene végrehajtani és a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltése után feltételes szabadságra lenne bocsátható. A visszaesés megállapítása miatt azonban a már említettek szerint a büntetésvégrehajtási fokozat börtön, amely maga után vonja azt, hogy a Btk. 47. §-a (2) bekezdésének II. tétele alapján büntetése háromnegyed részének kitöltése után lenne feltételes szabadságra bocsátható. A jelen esetben azonban a büntetés mértéke miatt a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra.
Ilyen okok miatt vált szükségessé a vádlott különös visszaesői minőségének feltüntetése. (Kecskeméti Megyei Bíróság 2. Bf. 815/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás