PK BH 1980/332
PK BH 1980/332
1980.12.01.
I. Szerzői jogi védelemben részesül minden olyan mű, amelynek formáján az alkotó szellemi tevékenységéből fakadó eredetiség jegyei felismerhetők, függetlenül attól, hogy az alkotás milyen esztétikai értékelést vált ki [Ptk. 86. §, 1969. évi III. tv. 1. § (1) bek.].
II. Szerzői jogi védelem alatt álló írásnak valamely napilap (folyóirat) szerkesztősége részére közlés céljából való megküldése egyet jelent az írás nyilvánosságra hozatalával. Az ilyen mű részletét – az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás és a szerző megnevezésével bárki idézheti [Ptk. 86. §, 1969. évi III. tv. 17. § (1) bek.].
III. A szerzői és a személyhez fűződő jogok megsértése megállapításának feltételei nem azonosak. A szerzői jogok sérelmének hiánya önmagában nem jelenti egyúttal azt is, hogy a személyhez fűződő jogok sérelme nem állapítható meg [Ptk. 78. § ].
A felperes mint építésztervező, valamint a vezetése alatt álló tervező vállalat 1964-ben készítette el az e-i fedett uszoda terveit. Az uszoda kivitelezése az 1964–1968. években történt. Amikor az elsőnek megépült medencét próbaképpen vízzel töltötték fel, a medence egyik oldala hirtelen mintegy 20 cm-rel megsüllyedt, a kiürítése után azonban lassan visszaállt eredeti helyére. Ez a jelenség azóta is minden feltöltésnél és ürítésnél újból észlelhető, ha csökkentett mértékben is. A per adatai szerint az épület is fokozatosan és állandóan süllyed, az épület fala, födémje és tartószerkezete mozog, a fal, vakolat, a burkolat átázik.
A megyei napilap 1978. október 29. napján megjelent számában az alperes „Nekrológ az e-i fedett uszoda ügyében” címmel cikket írt. Ez – egyéb megállapítások mellett – bíráló megjegyzéseket tartalmaz a felperes, illetőleg a tervezővállalat munkájára.
A felperes 1978. november 30. napján az újság főszerkesztőjéhez fordult s kérte, hogy az általa szövegezett válaszcikket közölje. A válaszcikk közzétételére nem került sor – a lap főszerkesztőjének a felpereshez intézett levele szerint azért, mert az ügyben szakértői vizsgálat folyik (1978. XII. 11.). Eredménytelenül sürgette a felperes a válaszcikk közlését abban a levélben is, amelyet 1978. december 27. napján a főszerkesztőhöz intézett.
1979. április 20. napján az alperes a lapban újabb cikket közölt „Sokba kerül, de megmentik – Helyreállítják az e-i fedett uszodát” címmel. Az alperes a cikkben foglalkozott a válaszcikknek szánt – de az újságban nem közölt – írás megállapításaival, és ahhoz további megjegyzéseket fűzött.
A felperes a megyei bíróság előtt keresetet indított az alperes ellen. Állítása szerint mindkét cikk sérti jó hírnevét, mert azokban az alperes valótlan tényeket állít, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel [Ptk. 78. §-ának (2) bekezdése]. Sérelmezte továbbá szerzői joga megsértését, mert a lap az 1979. április hó 29. napján megjelent cikkben a válaszcikknek szánt írását nem teljes terjedelmében közölte, hanem abból részleteket önkényesen kiragadva, magyarázat nélkül, elferdítve idézett, és mert őt az alperes a felhasználás módjáról és mértékéről nem tájékoztatta [1969. évi III. tv. (Szjt.) 10. §-a, 9/1969. (XII. 29.) MM sz. rendelet 7. §-ának (1) és (2) bekezdése]. Kérte ezért, hogy a bíróság állapítsa meg a jogsértés megtörténtét, tiltsa el az alperest a további jogsértéstől, kötelezze őt nyilvános elégtétel adására és 1000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére [Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a), b), c) és e) pontja.]
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletét lényegében azzal indokolta, hogy a felperes válaszcikknek szánt írása nem esik szerzői jogi védelem alá, következésképpen a felperes vonatkozásában szerzői jogok megsértéséről nem lehet szó.
A megyei bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést.
A fellebbezés részben alapos.
A megyei bíróság érdemben helyesen utasította el a felperes által a szerzői joga megsértése miatt előterjesztett keresetet, a döntés indokolása azonban módosításra szorul.
Az Szjt. 1. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény – egyebek között – az irodalmi műveket is védelemben részesíti. Védelemben részesül ennek megfelelően minden olyan mű, amelynek formáján az alkotó szellemi tevékenységéből fakadó eredetiség jegyei felismerhetők, függetlenül attól, hogy az alkotás milyen esztétikai értékelést vált ki. A felperes válaszcikknek szánt írása e követelményeket mindenben kielégíti, attól tehát a szerzői jogi védelem nem vonható meg. Az írást a felperes közzététel végett megküldötte a megyei napilap főszerkesztőjének. Ilyen módon az írás elhagyta a szerző felperes rendelkezési körét és meg nem határozott más személyek számára hozzáférhetővé vált. Ez – szerzői jogi értelemben – egyet jelent az írás nyilvánosságra hozatalával. A nyilvánosságra hozott mű részletét pedig az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás és a szerző megnevezésével – bárki idézheti [Szjt. 17. §-ának (1) bekezdése]. Az alperes tehát szabadon használhatta fel a felperes válaszcikkének részleteit akkor, amikor újabb írásban foglalkozott az uszoda ügyével. A felhasználás nem haladta meg az alperes újabb cikke által indokolt terjedelmet, s az 1979. április 29-i cikk megfelelően jelölte meg mind a forrást, mind pedig a felperes személyét, ha név szerinti megnevezése el is maradt. Az is megállapítható, hogy az idézés az eredetihez (tehát a felperes válaszcikknek szánt írásához) híven történt, mert az alperes a felperes írásának gondolati lényegét ismételte meg írásban. Ezen az sem változtat, hogy az idézőjelben közölt szöveg nem mindig követi pontosan a felperes írásának szóhasználatát.
Nem sérelmezheti eredményesen a felperes azt sem, hogy az alperes a 9/1969. (XII. 29.) MM sz. rendelet 7. §-ának (2) bekezdésében írt kötelezettségét megsértette. E jogszabály szerint a felhasználó köteles a szerzőt – kívánságára – a felhasználás módjáról és mértékéről tájékoztatni. Nincs azonban adat arra, hogy a felperes ilyen kívánságot fejezett volna ki.
A kifejtettekre tekintettel tehát a felperes szerzői jogainak megsértését nem lehet megállapítani.
A felperes azonban nemcsak szerzői jogai, hanem személyhez fűződő jogai megsértésére is hivatkozott keresetlevelében, s azt állította, hogy a kifogásolt két cikk jó hírnevét is megsértette. A Ptk. 78. §-ára alapított kereseti kérelemmel azonban az elsőfokú bíróság nem foglalkozott, jóllehet a szerzői és a személyhez fűződő jogok megsértése megállapításának feltételei nem azonosak. Így önmagában az, hogy a felperes szerzői jogai sérelmet nem szenvedtek, nem jelenti egyúttal azt is, hogy személyhez fűződő jogainak sérelme sem állapítható meg. Ez utóbbi körben – a Ptk. 78. §-ának (2) bekezdéséből kitűnően elsősorban azt kell vizsgálni, hogy az alperes a kifogásolt cikkekben a felperest sértő, valótlan tényt állított-e, illetőleg való tényt hamis színben tüntetett-e fel.
A kereseti kérelem e része tekintetében tehát további eljárásnak és érdemi határozat hozatalának van helye. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot e rész vonatkozásában az eljárás folytatására utasította,
míg egyebekben az első fokú ítéletet – azt részítéletnek tekintve – helyben hagyta [Pp. 253. §-ának (2) bekezdése].
A felperes oldalán felmerült perköltség összegét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-a (4) bekezdésének megfelelő alkalmazásával csak megállapította, annak viselése kérdésében az elsőfokú bíróságnak kell határoznia.
A Legfelsőbb Bíróság felhívja az elsőfokú bíróság figyelmét arra: tájékoztassa a felperest arról, hogy a további eljárás során indokolt lehet a lap főszerkesztőjének alperesként perbe vonása. Abban a feltételezett esetben ugyanis, ha a felperes személyhez fűződő jogainak megsértése megállapítható lesz, a jogsérelem eredményes kiküszöböléséhez – elsősorban a nyilvános elégtételadás biztosításához – az ő perben állása is szükséges lehet. Egyébként is a közzétett cikkek tartalmáért a főszerkesztő is felelős. (Legf. Bír. Pf. III. 21 597/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás