PK BH 1980/333
PK BH 1980/333
1980.12.01.
I. Ha az alkalmazott vagy szövetkezeti tag e minőségében ismeretlen károsultak sérelmére elkövetett bűncselekmény folytán anyagi előnyhöz jut, annak erejéig vele szemben kártérítési követeléssel a vállalat, illetőleg szövetkezet jogosult fellépni, az állam javára marasztalásnak ilyenkor nincs helye [Ptk. 348. §, 237. § (4) bek.].
II. Ha a bíróság – annak ellenére, hogy az alperesnek a tárgyalásra szóló idézése nem volt szabályszerű – a tárgyalás elhalasztása helyett ítéletet hoz, ezzel az eljárás olyan lényeges szabályát sérti meg, amely az ügy érdemi elbírálására is kihatással lehet, s ez önmagában is indokolja az ítélet hatályon kívül helyezését [Pp. 252 § (2) bek., 274. § (3) bek.].
Az alperes a Z.-i Mezőgazdasági Termelőszövetkezet (a továbbiakban: tsz) alkalmazottja volt, a munkaviszonyának 1977 július végén történt megszüntetéséig a szövetkezet tejbegyűjtőjében dolgozott. Feladata volt a tsz-tagok által beadott háztáji tej begyűjtése, a tejkönyv kiállítása, a begyűjtött tejnek a Tejipari Vállalat részére való átadása és a hónap végén a begyűjtött tej ellenértékének a gazdák részére kifizetése.
A tej mennyiségének megállapítása úszómérővel történt. Az alperes észlelte, hogy az úszómérő a gazdák terhére kisebb mennyiséget mutat. Ezt kihasználva, a tényleges és a mért mennyiség közötti különbözetekre fiktív nevekre tejkönyvet állított ki. A tsz-től a ténylegesen átvett mennyiség ellenértékét vette fel, a gazdáknak csak a tejkönyveikben feltüntetett mennyiség ellenértékét fizette ki, a különbözetet pedig magának tartotta meg.
A bűnügyben lefolytatott bizonyítás adatai szerint az alperes ilyen módon 133 305 forint jogtalan vagyoni előnyre tett szert. A bíróság bűnösnek mondta ki az alperest folytatólagosan, magánokirat-hamisítással elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettében, ezért őt szabadságvesztésre ítélte.
A megyei főügyész a Pp. 2/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján keresetet indított és indítványozta, hogy a bíróság a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján kötelezze az alperest az általa bűncselekmény útján megszerzett 133 305 forintnak és kamatának a Pénzügyminisztérium által képviselt Magyar Állam javára történő megfizetésére. A károsultak a tejet szállító gazdák, akiknek a személyazonossága nem állapítható meg, a tsz-nek kimutatható kára nincsen. Társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy az alperes a bűncselekménnyel szerzett tetemes összeget ne tarthassa meg. Az alperes bűncselekményével lényegében az államot károsította meg.
Az elsőfokú bíróság végzésével a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította a keresetlevelet, mert a tejet szállító gazdák a károsultak, és ők kártérítési igénnyel nem léptek fel az alperessel szemben, de utólag már nem is állapítható meg, hogy melyik gazda, milyen mértékben károsult. Mindez nem ad kellő alapot az állam kártérítési igényének az érvényesítésére.
A végzés ellen a felperes fellebbezést jelentett be, annak hatályon kívül helyezését és a járásbíróság új eljárásra és határozat hozatalára utasítását indítványozta.
A másodfokú bíróság végzésével hatályon kívül helyezte az első fokú végzést és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és határozat hozatalára utasította. A tsz-t kár nem érte, ezért a megyei bíróság a Ptk. 5. §-ának (1) és (2) bekezdése, a 200. §-ának (2) bekezdése, a 234. §-ának (1) bekezdése és a 237. §-ának (4) bekezdése alapján nem látta akadályát az állam javára való marasztalásnak.
Az új eljárás során az 1979. március 21-én megtartott tárgyalásra az alperes tértivevénye nem érkezett vissza, de az 1979. március 28-ra kitűzött tárgyalásra szóló idézés kézbesítését igazoló tértivevény sem. Ezt és az alperes távolmaradását a járásbíróság a jegyzőkönyvben rögzítette, majd a büntetőiratok ismertetése után ítéletet hozott, amelyben az alperest 113 305 forint, ennek 1976. április 1-től járó kamata megfizetésére kötelezte az állam részére a Pénzügyminisztérium bevételi számlájára. Elrendelte a megítélt pénzkövetelés biztosítását a Vht. 196. §-ának c) pontja alapján. Utóbb beérkezett az 1979. március 28-i határnapra szóló idézővégzés tértivevénye, amely szerint az alperesnek 1979. március 31-én kézbesítették az idézést, a börtön ugyanis csak 1979. március 27-én vette kézhez a kézbesítésre szóló megkeresést.
A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvás meglapozott.
A Pp. 135. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a tárgyalás megnyitása után az elnök megállapítja, hogy a felek, illetve képviselőik megjelentek-e. Ha valamelyik fél a tárgyaláson nem jelent meg, meg kell állapítani, hogy a tárgyalásra szabályszerű idézése megtörtént-e. Ha ez megtörtént, a tárgyalást a fél részéről elmulasztottnak kell tekintetni, s a mulasztás esetére megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni – ellenkező esetben a tárgyalást el kell halasztani.
Mivel az előbb kifejtettek szerint az alperesnek az 1979. március 28-ra szóló idézést csak 3 nappal a tárgyalás után kézbesítették, az idézés nem volt szabályszerű. Ennek ellenére a járásbíróság a tárgyalás elhalasztása helyett ítéletet hozott – ezzel az eljárás olyan lényeges szabályát sértette meg, amely az ügy érdemi elbírálására is kihatással lehet. Ez az eljárási szabálysértés a Pp. 252. §-ának (2) bekezdésében, illetve a 274. § (3) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint önmagában is indokolja az ítélet hatályon kívül helyezését.
Helytállóan mutat rá a törvényességi óvás arra is, hogy az eljárási szabálysértésen túlmenően érdemben is törvénysértő az ítélet, mint ahogyan téves a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésének indokolásában kifejtett jogi álláspont is. Az eddig rendelkezésre álló adatok szerint az alperes az úszómérő meghibásodását kihasználva, a ténylegesen beadott mennyiségnél jóval kevesebbet jegyzett be a gazdák tejkönyvébe, míg a Tejipari Vállalat a ténylegesen beszállított mennyiségű tej ellenértékét fizette ki. Az így keletkezett többletet tartotta meg magának az alperes, amikor azt fiktív személyek nevére kiállított tejkönyvekre számolta el. Így károsította meg a gazdákat 133 305 forinttal, akik igénnyel nem léptek fel, de azt ma már nem lehet megállapítani, hogy az állattartók közül személy szerint ki és mennyivel károsodott. Az állattartók megkárosításával az alperes kezéhez befolyt többletbevétel – miután a Tejipari Vállalat a termelőszövetkezetnek a teljes tejmennyiség értékét átutalta – a termelőszövetkezet rendelkezése alatt álló összeg volt, ezt szerezte meg az alperes bűncselekmény útján, így közvetett módon a termelőszövetkezet javára marasztalható azért is, mert a Ptk. 348. §-ában írt anyagi jogi rendelkezések folytán az alperes mint alkalmazott károkozásért végső sorban a termelőszövetkezet tartozott volna helytállni. Így a perbeli magatartásával kapcsolatban az alperes a munkáltató termelőszövetkezettel került közvetlen jogviszonyba, s miután a bűncselekmény útján megszerzett anyagi előnyt az alperes nem tarthatja meg, csupán a termelőszövetkezet javára marasztalható.
Az ismeretlen károsultak sérelmére elkövetett bűncselekménnyel elért s a bűncselekményt elkövető dolgozó által visszatartott többletbevételt tehát a szövetkezet (vállalat) jogosult, de egyben köteles is érvényesíteni a károkozóval szemben. Az ily módon befolyt pénzösszeget azonban mint többletbevételt a szövetkezet meghatározott számlára a pénzügyi szabályoknak megfelelően az állam javára köteles befizetni.
Végül rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a Ptk. 237. §-án alapuló állam javára marasztalás már csak azért sem jöhet szóba, mert a Ptk. 237. §-ának (4) bekezdése szerint az ügyész indítványára az állam javára – egyéb feltételek mellett – a csalárd módon eljárt félnek visszajáró szolgáltatás ítélhető meg. Az adott esetben pedig az okirathamisítással elkövetett csalásból származott összeg a csalárd módon eljárt alperesnél van.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős első fokú ítélet, valamint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésének indokolása jogszabálysértő. Ezért e határozatokat a Legfelsőbb Bíróság – a törvényességi óvással érintett körben – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 981/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás