PK BH 1980/335
PK BH 1980/335
1980.12.01.
Ha a bizományos által kötött adásvételi szerződés a bizományi szerződésben az értékesítésre megállapított határidő eltelte után érvénytelenné válik, a bizományi szerződés anélkül szűnik meg, hogy a bizományos a szerződést teljesítette volna. A bizományi szerződés megszűnése folytán a bizományost díj nem illeti meg, köteles viszont az értékesítésre átvett dolgot a megbízónak visszaadni, a megbízó pedig a vételárat köteles a bizományosnak visszafizetni. Amennyiben a bizományos a dolgot annak értéktelenné válása miatt nem tudja visszaadni, a megbízóval szemben kártérítéssel tartozik [Ptk. 511. § (1) bek., 513. § (2) bek., 479. § (2) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
A peres felek 1976. február 20. napján bizományi szerződést kötöttek. A felperes vállalta, hogy megkísérli az alperes gépkocsijának értékesítését 52 400 forint vételáron. A szerződés szerint a felperest az ügylet lebonyolításáért 2400 forint illeti meg, ha pedig az adásvételi szerződés megkötése bármilyen okból nem lenne lehetséges, a felperesnek 300 forint költségtérítés jár. A felek a szerződést 30 napos határidőre kötötték. Megállapodtak abban, hogy ha a gépkocsi vevője a gépkocsi állapota, illetve vételára miatt bírósági eljárást indítana, annak minden következményét a megbízó alperes vállalja (szerződés 8. pontja). A szerződés kötelezte a felperest arra, hogy az átvett gépkocsit kellő gondossággal tárolja és kezelje.
A felperes a gépkocsit 1976. február 24-én K. K-nak 52 400 forint vételárért eladta, s abból 50 000 forintot az alperesnek fizetett. K. K. a bíróság előtt keresetet indított a jelen per felperese ellen az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az adásvételi szerződés a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanság miatt érvénytelen, s elrendelte az eredeti állapot helyreállítását. Az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában ugyanis a beszerzett szakvélemény szerint a gépkocsi karosszériájának egyes elemei (a sárvédők és küszöbök) teljesen korrodáltak voltak, az emiatt keletkezett folytonossági hiányok idegen anyaggal voltak kitöltve, mindez azonban az újrafényezés miatt nem volt látható. Ezenkívül a gépkocsi rejtett hibái a járművet forgalomképtelenné tették: a sebességváltó öntvénye törött volt, az önindítót egyetlen csavar tartotta, a kardántengely felfüggesztő tengelye fel volt drótozva. Mindezekre figyelemmel a gépkocsi forgalmi értéke az adásvételi szerződés megkötésekor csak 30 000 forint volt. A másodfokú bíróság a visszafizetendő összeget 49 680 forintban állapította meg és a vevőt a gépkocsi kiadására kötelezte.
A felperes a gépkocsit 1977. június 24-én vette vissza. Az ekkor felvett jegyzőkönyv rögzítette a gépjármű állapotát és hiányosságait. Ezt követően a felperes K. K. részére 1977. június 30-án vételár és egyéb járulékos költségek címén 54 719 forintot fizetett ki. Ilyen előzmények után a felperes 54 719 forint megfizetése iránt indított keresetet az alperes ellen. Keresetét a felek között 1976. február 20-án kötött bizományi szerződés már ismertetett 8. pontjára alapította.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a gépkocsi a bizományi szerződés megkötése óta teljesen tönkrement, ezért pedig a felelősség a felperest terheli.
A per során meghallgatott szakértő elfogadta a korábbi perben eljárt szakértőnek azt az értékelését, amely szerint a gépkocsi a bizományi szerződés megkötésének idejében 30 000 forint forgalmi értékű volt. Megállapította, hogy ez a forgalmi érték 1977. június 24. napjára – amikor a felperes a gépkocsit K. K.-től visszavette – 10 000 forintra csökkent. 1978. január havára pedig a gépjármű teljesen elértéktelenedett, annak felújítása gazdaságosan lehetetlen.
A szakértői véleményre figyelemmel a felperes keresetét 10 000 forinttal leszállította. Elismerte, hogy K. K. mulasztása, valamint a felperesnél történt helytelen és szakszerűtlen tárolás következtében jelentkező értékcsökkenés a felperest terheli. A felperesnek ez a beadványa azonban csak az elsőfokú ítélet meghozatala után érkezett meg a bírósághoz. Ezért a bíróság a pert a felperes eredeti keresete szerint bírálta el és ítéletével az alperest 20 000 forint megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, az alperes marasztalásának összegét 44 719 forintra felemelte. A másodfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a felek közötti szerződés teljesítése lehetetlenült. A lehetetlenülés az alperes magatartására vezethető vissza. Az alperes ezért tartozik a felvett vételárat, 50 000 forintot a felperesnek visszafizetni [Ptk. 312. § (1) bekezdése, 319. § (2) bekezdése] és a felperes igazolt 4719 forint kárát megtéríteni [Ptk. 312. § (3) bekezdése]. A felperesnek ezzel szemben vissza kellene adnia a gépkocsit, amely már gyakorlatilag nincs meg, ezért a felperes kártérítéssel tartozik [Ptk. 312. § (6) bekezdése]. A teljes elértéktelenedéshez a felperes 5000 forinttal járult hozzá, a többi kárt részben az alperes, részben K. K. okozta. Ez utóbbiért a felperes annak ellenére sem felel, hogy az emiatt támasztható igényét nem érvényesítette a K. K. által ellene indított perben. Az alperes ugyanis ezt a károsodást elháríthatta volna a korábbi perbe való belépéssel, amelyet azonban a felperes perbehívása ellenére nem tett meg [Ptk. 340. § (1) bekezdése]. A felperest megillető 54 719 forintból tehát csak 5000 forint vonható le [Ptk. 296. §). Így a felperest 49 719 forint illetné meg. A felperes azonban leszállított keresetében az alperest 44 719 forint megfizetésére kérte kötelezni. Ezért a másodfokú bíróság az alperes marasztalásának összegét erre az összegre emelte fel.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A bizományi szerződés alapján kötött adásvételi szerződés érvénytelenségét a bíróság a bizományi értékesítésre megállapított 30 napos határidő eltelte után állapította meg. Az adásvételi szerződés érvénytelensége visszahat a szerződéskötés időpontjára és a szerződéskötés előtti helyzetet kellett visszaállítani. A bizományi szerződés tehát anélkül szűnt meg, hogy annak alapján a felperes a gépkocsit érvényes szerződéssel értékesítette, tehát a bizományi szerződést teljesítette volna. Ennek megfelelően a bizományos felperest a Ptk. 511. §-ának (1) bekezdése alapján díj nem illeti meg. Ezért a felperes csak azt a 300 forint költségtérítést követelheti, amelyet a felek arra az esetre kötöttek ki, ha adásvételi szerződés megkötésére nem kerül sor.
A bizományi szerződés teljesítésének hiányában a bizományos felperes köteles lenne kiadni a megbízó alperesnek azt a gépkocsit, amelyhez a bizományi szerződés teljesítése céljából jutott [Ptk. 513. §-ának (2) bekezdése, 479. §-ának (2) bekezdése]. A felperes azonban az időközben teljesen értéktelenné vált gépkocsit kiadni nem tudja. A gépkocsi kiadásának hiánya folytán jelentkező szerződésszegéssel a felperes az alperesnek a gépkocsi értékének megfelelő összegű kárt okozott, amelyet a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a 339. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni.
Az alperesnek okozott kár mértéke a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg. A szakértő úgy nyilatkozott, hogy a gépkocsi értéke a bizományi szerződés megkötésekor 30 000 forint volt. a szakértői megállapítás szerint azonban a gépkocsi későbbi értékcsökkenésében az alperes által a bizományi szerződés megkötése előtt végzett szakszerűtlen javítási munkák miatt később 5000 forint értékű kár keletkezett. E szakértői megállapításból arra lehet következtetni, hogy az alperes a bizományi szerződés megkötése előtt olyan rossz minőségű javítást végzett a gépkocsin, amelynek folytán a bizományi szerződés megkötése után következett be 5000 forint értékű értékcsökkenés. Ha valóban ez a szakvélemény tartalma, ténylegesen nem a bizományi szerződés megkötése utáni értékcsökkenésről, hanem arról van szó, hogy a gépkocsi értéke már a bizományi szerződés megkötése idején sem volt 30 000 forint, hanem forgalmi értéke csak 25 000 forint volt. Vizsgálni kell tehát, hogy mi volt a gépkocsi valóságos forgalmi értéke a bizományi szerződés megkötésekor. Ennek azért van jelentősége, mert a felperest terhelő kártérítés összegének megállapításánál ebből kell kiindulni. Nem derítették fel az eljárt bíróságok azt sem, hogy a bizományi szerződés megkötése óta változott-e a Polski Fiat 1300 típusú, azonos műszaki állapotú, használt személygépkocsik forgalmi értéke. Ha ugyanis az ilyen személygépkocsik forgalmi árából kimutatható tartós változás állt be, a kártérítés megállapításánál azt is figyelembe kell venni, a kártérítést ehhez kell szabni. Az alperes ugyanis ilyen módon kerül abba a helyzetbe, mintha károsodása egyáltalán be sem következett volna.
A felperest terhelő kártérítés tehát ahhoz igazodik, hogy mi lenne az alperes részére visszajáró gépkocsi forgalmi értéke ma olyan állapotban, mint amilyenben azt a felperes 1976. február 20. napján – a bizományi szerződés megkötésekor – átvette.
K. K. mintegy 16 hónapon át üzemeltette a gépkocsit, azzal 10 000 km-t meghaladó futásteljesítményt ért el. Nem tisztázták az eljárt bíróságok, hogy a nevezett által a felperes ellen indított peres eljárás során a felperes érvényesítette-e az ezzel kapcsolatos, valamint a hanyag és gondatlan kezeléssel összefüggésben bekövetkezett értékcsökkenést. Ezeket a tételeket ugyanis az alperes terhére nem lehet elszámolni.
Nem lehet továbbá az alperes terhére elszámolni azt az értékcsökkenést sem, amely a gépkocsi kellő őrzésének hiánya és a szabadban való tárolás miatt állott elő. A gépkocsit ugyanis a felelős őrzés szabályai szerint a felperes köteles volt biztonságosan tárolni [Ptk. 196. §). Az ezzel kapcsolatos mulasztásnak következményeit nem az alperesnek, hanem neki kell viselnie.
A bizományi szerződés 8. pontja szerint az alperes vállalta mindazokat a jogi következményeket, amelyek a gépkocsi állapota, illetve vételára miatti bírósági eljárás folytán a felperesre hárulnak. Ennélfogva köteles megtéríteni a felperesnek K. K. által indított perrel kapcsolatos költségeit, amint azt a másodfokú ítélet is számításba vette.
A felperes a bizományi szerződés fennállásának ideje alatt tehát nem kötött érvényes adásvételi szerződést, de az 50 000 forint vételárat mégis kifizette az alperesnek. Ezt az összeget – megfelelő beszámítással – az alperes a felperesnek visszatéríteni tartozik.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan és törvénysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben a fenti körülmények tisztázása végett az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 637/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás