PK BH 1980/337
PK BH 1980/337
1980.12.01.
A gyermektartásdíj százalékos megállapítását mellőzni kell, ha az a jövedelem nagyarányú változása következtében méltánytalan eredményre vezetne [12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 1. §, 2. § (2) bek; 8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 3. § (1) bek.].
A peres felek házastársak voltak, házasságukat a bíróság felbontotta. Ezt megelőzően a házasságukból 1971. október 6-án született Borbála utónevű gyermekük tartásával kapcsolatban egyezséget kötöttek, amelyben az alperes havi 400 forint gyermektartásdíj fizetésére vállalt kötelezettséget.
A felperes kereseti előadása szerint az alperes időközben munkahelyet változtatott és a jövedelme emelkedett. Ennek megfelelően kérte a bíróságtól a gyermektartásdíj felemelését. Kérelme százalékos marasztalásra, de legalább havi 1000 forint gyermektartásdíj megállapítására irányult.
Az alperes azt adta elő, hogy időközben újabb házasságot kötött és ebből a házasságból is van egy eltartásra szoruló gyermeke. Ezenkívül háztartásában tartja el a házastársa első házasságából származó két kiskorú gyermekét is, akik után a vér szerinti apa havi 600-600 forint gyermektartásdíjat fizet. Kérte, hogy a bíróság a gyermektartásdíj mértékének megállapításánál ezeket a körülményeket is vegye figyelembe.
A bíróság az alperes munkáltatójától beszerezte az alperes utolsó évi keresetkimutatását, majd a keresetnek helyt adott és az alperest arra kötelezte, hogy 1979. július 1. és 1979. szeptember 30. közötti időszakra fizessen meg a felperesnek havi 810 forint gyermektartásdíjat, ezt követően pedig a bérköltségek terhére a nyugdíjjárulék levonása után kifizetett minden díjazása 20%-át, de legalább havi 810 forintot. Kötelezte továbbá az alperest a részesedési alap terhére, valamint hűség- vagy céljutalomként fizetett és egyéb hasonló jellegű juttatásai 20%-ának gyermektartásdíj címén való megfizetésére.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A gyermektartásdíjról szóló 12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet 1. §-a szerint a tartásdíjat általában úgy kell megállapítani, hogy az gyermekenként elérje a kötelezett átlagos munkabérének és az őt megillető juttatásoknak 20%-át. A rendelet 2. §-ának (2) bekezdése értelmében indokolt esetben a tartásdíjat a százalékos megállapítás mellőzésével kizárólag határozott összegben vagy határozott összegben és bizonyos juttatások százalékában is megállapíthatja a bíróság.
A járásbíróság a munkáltató keresetigazolása alapján azt állapította meg, hogy az alperes átlagos havi keresete a nyugdíjjárulék levonása után 4048 forint, s ennek megfelelően számította ki a 20%-os gyermektartásdíj alapösszegét. Nem vette azonban figyelembe a bíróság, hogy az alperesi jövedelem rendkívül nagy ingadozást mutat.
A keresetkimutatásból kitűnően az alperes havi keresete az év nagy részében jelentősen alattá marad az alapösszeg kiszámításánál alapul vett jövedelemnek, az alperes a téli hónapokban 1651 és 2737 forint közötti keresetet ért el, ugyanakkor az alapösszeg levonása ezekben a hónapokban is megtörténik.
Azokban a hónapokban viszont, amikor az alperes keresete 4048 forint és 7700 forint között van, a százalékos marasztalás alapján az alperes e magasabb jövedelem 20%-át fizeti ki gyermektartásdíj címén. A százalékos marasztalás így az alperesre rendkívül méltánytalan [8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 3. § (1) bek.].
Az alperes kereseti viszonyaira tekintettel ezért a bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az alperest az átlagos keresete 20%-ának megfelelő határozott összegű gyermektartásdíj, valamint a részesedési alap terhére fizetendő juttatások és egyéb jövedelem 20%-ának megfelelő gyermektartásdíj fizetésére kötelezi.
Az alperes termelőszövetkezeti tagként dolgozik, ezért őt háztáji föld is megilleti. A háztáji föld jövedelme is beleszámít az átlagos jövedelmébe, így a gyermektartásdíj megállapításánál azt is figyelembe kell venni. A bíróságnak tehát tisztáznia kellett volna, hogy a háztáji jövedelem évente milyen összeget képvisel és a határozott összegű tartásdíj megállapításánál az éves átlagkeresethez azt is hozzá kellett volna számítania.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot – ideiglenes intézkedés alkalmazása mellett – új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 131/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás