PK BH 1980/340
PK BH 1980/340
1980.12.01.
A hitelező károsító szerződés (Ptk. 203. §) jogosultja ellen vagy tűrésre vagy marasztalásra irányuló keresetet kell előterjeszteni. Az ilyen viszonylagosan hatálytalan szerződésben vevőként megjelölt személy ugyanis annak tűrésére kötelezhető, hogy a követelés behajthatatlanná vált részét a hitelező a szerződéssel átruházott vagyonból behajthassa, ha pedig ez a vagyontárgy már nincs meg, ennek értéke erejéig a vevő felelőssé tehető. Ha a perlés hiányos, erre a bíróságnak a felperest figyelmeztetnie kell [Pp. 146. § (3) bek., 247. § (1) bek. c) pont.].
A bíróság ítéletével az I. r. alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 194 000 forintot. Megállapította, hogy a felperes 1972. november 4. és 1973. december 11. között 205 000 forint kölcsönt adott az I. r. alperesnek, amelyből az csak 10 600 forintot fizetetett meg. A másodfokú bíróság 1977. március 4. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A büntetőbíróság megállapította: az I. r. alperes csalást követett el azzal, hogy a felperest a kölcsön hovafordítását illetően megtévesztette.
A felperes az 1977. augusztus 18. napján jegyzőkönyvbe foglalt keresetében előadta, hogy az I. r. alperes az általa kölcsönadott pénzből személygépkocsit vásárolt, amelyet az ellene indított polgári per és büntetőeljárás tartama alatt abból a célból, hogy a kielégítési alapot elvonja, 1974. szeptember 3. napján fiának, a II. r. alperesnek 25 000 forintért eladott. A felperes kérte annak megállapítását, hogy az adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, mert a szerződés nem volt ingyenes.
A II. r. alperes a kereset elutasítását azért kérte, mert a 25 000 forint vételárat az I. r. alperesnek kifizette. A gépkocsit egyébként 1976. őszén 19 000 forintért eladta és részben ebből a vételárból új gépkocsit vásárolt.
Később az alperesek azzal is védekeztek, hogy a gépkocsinak az I. r. alperes nem volt a tulajdonosa, mert őt a forgalmi engedélybe nem jegyezték be.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesek között 1974. szeptember 3-án létrejött adásvételi szerződés a felperes irányában hatálytalan. A bíróság az alpereseket perköltség megfizetésére is kötelezte. Megállapította, hogy a II. r. alperes az anyjától, az I. r. alperestől az ellene indított per tartama alatt vásárolta a gépkocsit. Rosszhiszeműségének a kimentésére nem alkalmas tehát az az előadása, hogy nem tudott a felperes által a gépkocsi vásárlására nyújtott kölcsönről. Az ingyenesség vélelmét sem sikerült megdöntenie, mert nem tudta bizonyítani, hogy a 25 000 forint vételárat az anyjának valóban át is adta. Nem fogadta el a bíróság az I. r. alperesnek azt a védekezését sem, hogy ő azért nem volt tulajdonosa a gépkocsinak, mert a forgalmi engedélybe a nevét nem jegyezték be. Ez a tulajdonjog megszerzésének nem érvényességi kelléke.
Az ítélet ellen az ügyész fellebbezett és a felperes keresetét a Pp. 247. §-a (1) bekezdése c) pontja alapján felemelve indítványozta, hogy a bíróság a II. r. alperest 19 000 forint megfizetésére kötelezze. Az I. és II. r. alperesek fellebbezésükben a kereset elutasítását, a felperes pedig fellebbezésében az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó részének akként történő megváltoztatását kérte, hogy az alperesek a perköltséget egyetemlegesen fizessék meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet azzal a módosítással hagyta helyben, hogy az alpereseket 1360 forint perköltség egyetemleges megfizetésére kötelezte, a felemelt keresetet azonban elutasította. Egyetértett a másodfokú bíróság az adásvételi szerződés létrejöttével kapcsolatban a rosszhiszeműség és ingyenesség körében az elsőfokú bíróság álláspontjával. Álláspontja szerint azonban a felperes teljesítést nem igényelhet, mert keresete kifejezetten megállapításra irányult. A Pp. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja másodfokú eljárásban a kereset megváltoztatására akkor ad módot, ha a körülményekben utóbb változás állott be; ilyen változás hiányában a felperes a megállapítás helyett teljesítést nem követelhet. A felperes mind az I. r. alperest a kölcsön megfizetésére marasztaló, mind pedig a kielégítési alap elvonására irányuló szerződés hatálytalanságát megállapító ítélet alapján végrehajtást kérhet a gépkocsi vételára, nem pedig a továbbeladásával elért vételár erejéig.
A jogerős ítéletnek a felemelt keresetet elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A törvényességi óvás nem érinti a jogerős ítéletnek azt a rendelkezését, amely azt állapította meg, hogy az alperesek által a gépkocsi tulajdonának átruházására létesített megállapodás a felperest mint hitelezőt károsító szerződés (Ptk. 203. §) és ezért az a felperes irányában hatálytalan.
Az ilyen viszonylagosan hatálytalan szerződésben vevőként megjelölt személy annak tűrésére kötelezhető, hogy a követelés behajthatatlanná vált részét a hitelező a szerződéssel átruházott vagyonból behajthassa, ha pedig ez a vagyontárgy már nincs meg, ennek értéke erejéig a vevő felelőssége megállapítható. A viszonylagosan hatálytalan szerződés jogosultja ellen tehát vagy tűrésre vagy marasztalásra irányuló keresetet kell előterjeszteni. Enélkül az átruházott vagyontárgy nem vonható végrehajtási eljárás alá, illetőleg ha a vagyontárgy nincs meg, marasztaló ítélet nélkül a viszonylagosan hatálytalan szerződés jogosultja ellen nem vezethető végrehajtás. A felperes tehát a perben az őt megillető jogokat nem merítette ki, erre őt a bíróságnak figyelmeztetnie kellett volna [Pp. 146. §-ának (3) bekezdése].
Egyébként az ügyész a fellebbezésében a felperes keresetét a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján felemelte, és miután a II. r. alperes a gépkocsit már eladta, azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a II. r. alperest az általa megjelölt 19 000 forint eladási ár megfizetésére. Helytállóan utal a törvényességi óvás arra, hogy a felperest megillető igény tekintetében nem ez az érték irányadó, hanem annak van jelentősége, hogy a viszonylagosan hatálytalan szerződés megkötésének időpontjában milyen értéket képviselt a gépkocsi, ehhez viszonyítottan van helye a II. r. alperes marasztalásának. Ellentétes jogi álláspontjuk folytán azonban az eljárt bíróságok ezt a kérdést nem vizsgálták, ezért a jogerős ítélet a marasztalásra irányuló igény elutasítása tekintetében megalapozatlan, de egyben törvénysértő is.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet a törvényességi óvással érintett körben hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot a fenti körülmények tisztázása végett új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 813/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás