PK BH 1980/341
PK BH 1980/341
1980.12.01.
A kereseti kérelemhez kötöttség nem jelenti egyúttal a jogcímhez való kötöttséget is. A bíróság feladata a kereseti kérelem alapjául szolgáló jogviszony elbírálása, és a döntést nem akadályozhatja az, hogy a felperes követelésének jogcímét helytelenül jelölte meg [Pp. 215. §].
A felperes keresetlevelében 20 000 forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Előadása szerint az alperesnek 1973. évben 20 000 forint kölcsönt adott házépítés céljára, ezt az alperes nehéz anyagi helyzete miatt nem tudta visszafizetni. Ezért 1976 év elején újabb 20 000 forintot adott az alperesnek. Ezzel lehetővé kívánta tenni az alperes részére, hogy baromfitenyésztésbe kezdjen s annak jövedelméből az akkor még 40 000 forint tartozást visszafizethesse. Az alperes 1977 év őszén a kölcsönzött összegből 20 000 forintot vissza is fizetett. A kereseti kérelem az alperesnek a hátralékos 20 000 forint megfizetésére kötelezésére irányult.
Az alperes előbb 10 000 forint erejéig elismerte a keresetben érvényesített követelést, utóbb azonban a kereset teljes elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes által rendelkezésére bocsátott második 20 000 forint nem kölcsön volt. Előadása szerint ezt az összeget valóban baromfinevelés költségeinek fedezésére bocsátotta a felperes az ő rendelkezésére, azzal, hogy ha a baromfinevelés veszteséges lesz, ebben az esetben a felperes a befektetett tőkét, az alperes (és felesége) pedig a baromfiállomány gondozása érdekében kifejtett munkájuk ellenértékét vesztik el. Minthogy pedig a baromfinevelés veszteséges volt, a felperes a befektetett 20 000 forintot nem követelheti vissza.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek között polgári jogi társasági szerződés jött létre. Ez a szerződés azonban semmis, mert a felperes – mint a társaság egyik tagja – személyes tevékenység alól mentesítve volt. Ezért a bíróság a szerződéses viszony felszámolása kapcsán azt vizsgálta, hogy a megállapodás alapján teljesített-e valamelyik fél olyan szolgáltatást, amelyik ellenszolgáltatás nélkül maradt. A bíróság úgy találta, hogy a felperes által rendelkezésre bocsátott összeg egyenértékű az alperes és felesége által teljesített munka, költekezés és beruházás értékével. Ennélfogva nem kellett rendelkeznie az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. Álláspontja szerint a felperes keresetét kizárólag arra alapította, hogy kölcsönt adott az alperesnek. A bizonyítási anyag alapján a megyei bíróság álláspontja szerint valóban azt lehetett megállapítani, hogy a felek között nem kölcsönszerződés, hanem a Ptk. 573. §-a szerinti polgári jogi társaság jött létre. Függetlenül a szerződés érvényességétől, a felperes a társaság felszámolásával kapcsolatban keresetet nem terjesztett elő, s nem támasztott ilyen irányú viszontkeresetet az alperes sem. Így a járásbíróság szükségtelenül bocsátkozott a felek közötti elszámolásba. Ennek ellenére az első fokú ítéletet azért hagyta helyben, mert a felperes 1976 januárjában nem adott kölcsönt az alperesnek, ezért azt az alperes visszafizetni sem köteles. Rámutatott azonban arra: nincs akadálya, hogy akármelyik peres fél a szerződés felszámolásával kapcsolatos igényét külön per keretében érvényesítse.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A felperes követelésének jogalapját úgy jelölte meg, hogy az alperes 20 000 forinttal a vele kötött kölcsönszerződés alapján neki tartozik. A felperesnek a felek közötti jogviszony minősítésére vonatkozó álláspontját azonban a bíróság nem fogadta el. Ám ez önmagában nem eredményezheti a kereset elutasítását s azt, hogy a felperes csak egy esetleges újabb perben érvényesíthesse – más jogcímen – az alperessel szemben fennálló igényét.
A másodfokú bíróság döntése – ha az indokolásából kifejezetten nem is tűnik ki – nyilvánvalóan azon alapul, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, amikor a kölcsön visszafizetése iránt előterjesztett kereseti kérelem alapján a felek közötti társasági szerződésből eredő igényeket bírálta el, s ezzel megsértette a Pp. 215. §-ában foglalt azt a szabályt, hogy a bíróság döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen. A megyei bíróságnak ez az állásfoglalása azonban téves és jogszabálysértő.
A kereseti kérelemhez kötöttség ugyanis nem jelenti egyúttal a jogcímhez való kötöttséget is. A felperes keresete annak a jogviszonynak az elbírálására irányult, amely azáltal keletkezett, hogy 20 000 forintot 1976 év elején az alperes rendelkezésére bocsátott. E jogviszony volt tehát a kereseti kérelem alapja, s annak elbírálását nem akadályozhatta az a körülmény, hogy a felperes a követelésének jogcímét helytelenül jelölte meg. A bíróságnak ezért az volt a feladata, hogy eldöntse: a felek közötti megállapodás tartalmához képest köteles-e az alperes a keresetbe vett összeget vagy annak egy részét a felperesnek visszafizetni.
Az e körben jelentős összes körülmény alapos felderítésével kell tehát állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperes követelése megalapozott-e. Ennek keretében vizsgálni kell, hogy a felek közötti szerződés valóban érvénytelen-e, amint azt az elsőfokú bíróság megállapította. A felperes ugyanis az eddig rendelkezésre álló adatok szerint különböző anyagok vásárlásával, a baromfiállomány értékesítésében való közreműködéssel személyesen is részt vett a közös cél megvalósításában. Abban a kérdésben kell tehát állást foglalni, hogy e tevékenység olyan csekély jelentőségűnek minősül-e, amely egyértelmű a személyes tevékenység alóli mentesítésével. E kérdés eldöntéséhez azonban pontosan meg kell állapítani, hogy a felperes milyen időlekötöttségét és milyen tevékenységet fordított a közös cél megvalósítására.
Tisztázásra szorul az is, hogy az alperes valóban tett-e a felperes irányában olyan nyilatkozatot, amely szerint a veszteséggel járó tevékenység lezárása után még 40 000 forintnak a felperes részére való megfizetését vállalta, amiből csak 20 000 forintot fizetett vissza. Ebben a vonatkozásban nem mellőzhető a felek anyjának tanúkénti kihallgatása sem. E tanú kihallgatását az eljárt bíróságok anélkül mellőzték, hogy annak indokát adták volna. Meg kell vizsgálni továbbá azt is, hogy milyen megfontolás, illetve mi volt az indoka e nyilatkozat utóbb történt visszavonásának.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan és egyben törvénysértő. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a fent említett körülmények tisztázása végett a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 21 283/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás