GK BH 1980/346
GK BH 1980/346
1980.12.01.
Közszolgáltatási szerződés megkötését nem a közműnek, hanem a fogyasztónak kell kezdeményeznie [4/1977. (XII. 29.) NIM sz. r.-tel módosított – a 4/1971. (VI. 5.) NIM sz. r.-tel közzétett – Villamosenergia Közszolgáltatási Szabályzat 5. § (1) bek., 7. § (7) bek., 9. § (2) bek., 20. § (1) bek., 22. § (2) bek.].
A felperes egy balatoni vitorlástelep kezelője, a sporttelep villamosenergia-szükségletét 1978. március 15-ét megelőzően a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete (a továbbiakban: KPVDSZ) üdülőjének fogyasztásmérőjén keresztül elégítette ki, amelyet a KPVDSZ az említett időpontban leválasztás útján megszüntetett. A felperes ettől kezdve mérés nélkül vételezett a vezetékről villamos energiát, amit az alperes 1978. március 20-án tartott helyszíni ellenőrzése során kifogásolt és felszólította ennek megszüntetésére. A szabálytalan áramvételezés ennek ellenére 1978. május 27-ig folytatódott, ezért az alperes 14 227 kWó után 4 Ft/kWó felemelt díjat számítva 56 908 Ft-ot számlázott a felperesnek. Az utóbbi a keresetében 53 574 Ft kifizetett villamosenergia-díj visszafizetésére azon a címen kérte az alperes kötelezését, hogy az előző évi azonos időszakra vonatkozó számla alapján csupán 3334 Ft terhelte, és a mérési idő alatt ehhez hasonló, minimális fogyasztás történt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Becsatolta a felperessel 1978. május 24-én közösen készített jegyzőkönyvet, amelyben a felperes a szabálytalan áramvételezést, ennek időtartamát és a 29,64 kW teljesítményű beépített villamos berendezés tényét, valamint havi 200 kihasználási óraszám alapján a felemelt 4 Ft/kWó tarifával számított 56 908 Ft villamosenergia-díj összegszerűségét nem vitatta. Ez a felperest a mérőberendezés nélkül történt, felszólítás ellenére is folytatott áramvételezés miatt terheli.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélete indokolásában hivatkozott a 4/1971. (VI. 5.) NIM sz. rendelettel közzétett Villamosenergiai Közszolgáltatási Szabályzat (a továbbiakban: VKSZ) 22. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint felemelt árat kell felszámítani – többek között – a VKSZ 19. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint fogyasztásmérő nélküli vételezés esetében. Ennek ténye a felperes terhére megállapítható volt. Ezért a felek által közösen felmért 29,64 kW beépített villamos teljesítmény, havi 200 kihasználási óraszám [VKSZ 22. § (2) bek.] és 4 Ft/kWó felemelt egységár alapulvételével az alperes által helyesen 56 908 Ft-ban számlázott villamosenergia-díj megfizetése a felperes kötelezettsége. Annak részbeni visszakövetelésére irányuló keresete tehát megalapozatlan.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben annak megváltoztatásával az alperest a kereset szerint kérte marasztalni. Szerinte az előző évi azonos időszak fogyasztása alapján rá eső arányos rész 4 Ft/kWó büntetődíjjal számított összege – méltányossági szempontok figyelembevételével is – alkalmas az igényének kielégítésére. Sérelmezte, hogy azt a tényt, amely szerint a felperes a jelen esetben nem minősült új fogyasztónak, az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe. A leválasztás után az alperesnek vele mint önállóvá vált fogyasztóval egyébként is új szerződést kellett volna kötnie [VKSZ 7. § (7) bek.] ezt azonban nem kezdeményezte, e mulasztásának következményeit tehát viselnie kell. Tévedett az elsőfokú bíróság abban is, hogy a havi 200 kihasználási óraszámot elfogadta, mert bizonyította, hogy fogyasztása minimális volt. Véleménye szerint az alperes tudtával – így közös hibából – történt az áramvételezés, ezért az alperest legfeljebb a fentiek szerint számított 12 000 Ft illetheti meg.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének rendelkezései szerint megállapított tényállás alapulvételével, a jogszabályok helyes alkalmazásával hozta meg ítéletét.
A 4/1977. (XII. 29.) NIM számú rendelettel módosított és kiegészített VKSZ 7. §-a (7) bekezdésének rendelkezései szerint az alperesnek az önálló fogyasztóvá vált felperessel új közműszolgáltatási szerződést kellett kötnie. Téves azonban az a fellebbezési érvelés, hogy ennek kezdeményezése az alperest terheli, mert előzetesen a fogyasztónak, tehát a felperesnek kellett a szerződéskötéshez szükséges adatokat (VKSZ 9. §-a) az áramszolgáltató alperesnek írásban bejelentenie, abban az esetben is, ha nem új fogyasztó [VKSZ 5. §-ának (1) bek.]. Az alperest azonban akkor sem terhelné a szabálytalan vételezés anyagi következményeinek részbeni viselése, ha a közműszolgáltatási szerződés megkötésének kezdeményezése terén mulasztást követett volna el, és annak ellenére sem, hogy tudomása volt a felperes szabálytalan cselekményéről. A mérőberendezés nélküli fogyasztás [VKSZ 19. § (2) bek. d) pontja] anyagi következményei ugyanis a jogszabály értelmében terhelik a fogyasztót [VKSZ 20. § (1) bek.], és a felperes saját felróható magatartására előnyök szerzése végett egyébként sem hivatkozhat [Ptk. 4. § (4) bek.]. Ezért a felperes erre vonatkozó érvelése téves, a fellebbezés e része megalapozatlan.
A szabálytalanul vételezett villamos energia mennyiségének havi 200 kihasználási óraszám figyelembevételével történt meghatározása szintén kötelező jogszabályi rendelkezésen alapszik [VKSZ 22. § (2) bek.], így az a fellebbezési érvelés is megalapozatlan, hogy ezzel szemben helye van a tényleges igénybevétel bizonyításának.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 31 080/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás