GK BH 1980/348
GK BH 1980/348
1980.12.01.
A fuvarozónak arról, hogy a rakomány a fuvareszközön milyen állapotban van – az elvárható gondosság mellett –, különösen a fuvarozást nehezítő körülmények között, fuvarozás közben is meg kell győződnie, és a kár bekövetkezésének megakadályozására megfelelő intézkedéseket kell tennie [26/1960. (V. 21.) Korm. sz. r.-tel kiadott Gépjármű Fuvarozási Szabályzat (GFSZ) 67. § (2) bek. a) pont, 80. § (4) bek; 1/1975. (II. 5.) KPM–BM sz. r. 47. § (2) bek. d) pont].
A felperes megrendelő és a II. r. alperes szállító létrejött szerződés értelmében az utóbbi 1977. szeptember 30-i határidőre a megrendelő részére 19 db alumíniumból előállított ún. „autóbusz-váró” szállítását vállalta. A terméknek a II. r. alperestől való elfuvarozására a felperes volt köteles, miután a termék átvétele a II. r. alperes telepén – a készrejelentést követő 3 napon belül – megtörtént. A felperes ezért úgy állapodott meg az I. r. alperes fuvarozóval, hogy a szóban levő terméket a II. r. alperes székesfehérvári telepéről Debrecenbe fuvarozza. Az I. r. alperes az árukísérői feladatok ellátását is vállalta. A II. r. alperes 1977. augusztus 24. és 1977. augusztus 25. napján az I. r. alperes egy-egy tehergépkocsijára két-két db autóbuszvárót rakott fel, amelyek a feladás napjának délutánján – fuvarozás közben – a közútnak Fegyvernek és Kenderes, illetve Szajol és Törökszentmiklós közötti szakaszán a gépkocsiról leestek és ennek következtében olyan súlyosan megrongálódtak, hogy rendeltetésszerű célra használhatatlanokká váltak.
A felperes a fuvarozás során az előbbiek miatt keletkezett 49 452 Ft kárának megtérítésére irányuló keresetében az I. r. vagy a II. r. alperes marasztalását kérte. Előadta, hogy az I. r. alperes a II. r. alperestől fuvarozott négy darab alumínium autóbusz-várót – fuvarozás közbeni sérülések miatt – használhatatlan állapotban szolgáltatta ki. Az I. r. alperes kárfelelősségének megállapításához elsősorban a KRESZ 47. §-a (2) bekezdésének d) pontjában, valamint a GFSZ 80. §-ának (4) bekezdésében előírtakra hivatkozott, továbbá előadta, hogy az I. r. alperes a fuvarozással összefüggő rakodási és árukísérői feladatok ellátását is vállalta, a számlájában ilyen címen a terhére 200 Ft, illetve 160 Ft rakodási, árukísérői pótdíjat számított fel.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a felperes az általa megjelölt jogszabályokat tévesen értelmezve következtet az ő felelősségére, mivel az alumíniumlemezből készült könnyűsúlyú (egy-egy q) és nagy terjedelmű (208 × 200 × 220 cm) küldemény felrakását és rögzítését a II. r. alperes feladó végezte. A nem megfelelő rögzítés miatt bekövetkezett kárért annál kevésbé felelős, minthogy azok előidézésénél az időjárási viszonyok (széllökés) is közrehatottak. Ezért kártérítési felelőssége alóli kimentése végett a GFSZ 67. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakra is hivatkozott. Indítványozta a káreseményeknél jelen volt gépkocsivezetők tanúkénti kihallgatását.
A II. r. alperes a védekezésében azt állította, hogy a fuvarozási szerződés nem volt az alanya, így reá nézve a feladóra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. Kérte tanúként kihallgatni a termékek gyártásában részt vett munkavállalóit, továbbá szakértő kirendelését és indítványozta a Központi Meteorológiai Intézet megkeresését.
Az elsőfokú bíróság – járásbíróság megkeresése útján – tanúkat hallgatott ki, a széljárásnak és a szélerősségnek az említett napokra vonatkozó adatai közlése céljából pedig a Központi Meteorológiai Intézetet kereste meg.
Mindezeket követően az elsőfokú bíróság az I. r. alperest marasztalta, a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes a szerződés értelmében a telepén teljesített. A teljesítés időpontjától a kárveszély a felperest terhelte, így a bekövetkezett kárért a II. r. alperes nem felelős, ezért vele szemben a keresetet el kellett utasítani. A felperes az átvétel céljából fuvarozási szerződést kötött az I. r. alperessel, így ezzel a tevékenységgel a felrakásra is az I. r. alperes volt köteles. Eszerint tehát a GFSZ 80. §-ának (1) bekezdése értelmében az I. r. alperest terhelték – az általa is említett jogszabályok előírásai folytán – a feladóra háruló kötelezettségek. Mivel pedig a Központi Meteorológiai Intézet által közölt adatok szerint azokban a térségekben, ahol a káresemények bekövetkeztek, nem volt viharos mértékű szélerősség, ezért az I. r. alperes kártérítési felelőssége alóli kimentésére a GFSZ 67. §-a (2) bekezdésének a) pontjára – ellenállhatatlan erőre – megalapozatlanul hivatkozott.
Az I. r. alperes fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a döntés meghozatalánál a felperes nem bizonyított állítását tényként fogadta el és megállapította, hogy ő köteles volt a küldemény felrakására is. Azt állította, hogy a felperesnek a fuvarköltségen felül rakodási díjat nem számított fel. A rakodást a II. r. alperes dolgozói végezték, a tanúkénti kihallgatásuk során is ezt vallották. Az adott esetben azonban közömbös, hogy ő vagy a II. r. alperes végezte a rakodást, mivel nem rögzítési hiányosság, hanem a tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt következett be a kár. A Meteorológiai Intézet adatai szerint – az első fokú ítélet indokolásában foglaltakkal ellentétben – a káresetek bekövetkezésének térségében a szélerősség viharos mértékű volt (Szolnokon 20 km/ó, Túrkevén 17 km/ó széllökést regisztráltak). Ez a szélerősség a viharosnak minősülő 15 m/sec értéket meghaladta.
A fellebbezés nem alapos.
Az I. r. alperes sem az első fokú, sem a fellebbezési eljárás során nem cáfolta, hogy 1977. augusztus 24. napján és a következő napon általa a felperesnek fuvarozott négy darab „autóbusz-váró” a felvételtől a kiszolgáltatásig, vagyis fuvarozás közben rongálódott meg. Ellenkezőleg az I. r. alperes gépkocsivezetői a felperesnél a küldemények kiszolgáltatásakor készült jegyzőkönyvekben elismerték, hogy a rakományok a közútnak Fegyvernek és Kenderes, illetve Szajol és Törökszentmiklós közötti szakaszán a fuvareszközökről az említett napokon történt leesésük következtében olyan súlyosan megrongálódtak, hogy azok rendeltetésszerű célra használhatatlanokká váltak. Mindebből következik, hogy a felperes kártérítésre irányuló keresetével szemben, a 26/1960. (V. 21.) Korm. számú rendelettel kiadott Gépjármű Fuvarozási Szabályzat (GFSZ) 67. §-ának (2) bekezdése értelmében, a kártérítési felelősség alóli kimentési kötelezettség az I. r. alperest terhelte. E tekintetben az I. r. alperes a fellebbezésében – a védekezését részben módosítva – csupán arra hivatkozott, hogy a kár a viharos erősségűnek minősülő széllökések, vagyis a tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt következett be. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a Központi Meteorológiai Intézet által közölt adatokat helyesen értékelve helytállóan állapította meg, hogy az I. r. alperes kimentését eredményező viharos mértékű szélerősség az adott térségben nem volt. A Központi Meteorológiai Intézet a szélerősséget óránként és a legerősebb széllökéseket tartalmazó, az elsőfokú bíróság megkeresésére megküldött nyilvántartásának adatai szerint, a káresemények térségében és időpontjában a széllökések sebessége a tájékoztatásul ugyancsak közölt viharosnak minősülő 15 m/sec értékhatárnak a felét alig meghaladó mértékű volt (8,9-8,1 m/sec). Az I. r. alperes ezzel ellentétes érvelése azért téves, mivel azt az óránként regisztrált, az előbbivel nem azonos (km/ó) mértékegységben kimutatott adatokra alapította.
Az I. r. alperes által a felelősségének kimentésére felhozott, tevékenységi körén kívül eső ok az előbbiektől eltekintve sem volt elháríthatatlan. A tanúként kihallgatott gépkocsivezetők egyöntetűen azt vallották, hogy „nagy oldalszél fújt”, és a gépkocsi haladási irányának megtartásához „erősen rá kellett tartani a kormányra”, vagyis az előforduló széllökések mellett folyamatosan viszonylag nagyobb – nem viharos – erősséggel fújt a szél, amelyet a Központi Meteorológiai Intézet adatai is alátámasztanak. Eszerint pedig az adott esetben fennállott időjárási viszonyok miatt az I. r. alperesnek a nagy terjedelmű és könnyű súlyú küldemények jellege folytán elsősorban közlekedésbiztonsági okból az 1/1975. (II. 5.) KPM–BM számú rendelet 47. §-a (2) bekezdésének d) pontjában előírtak megtartása végett a rakománynak a fuvareszközön való állapotáról – a tőle elvárható gondosság mellett – a fuvarozás közben is meg kellett volna győződnie, valamint a gépkocsi sebességének és a szél erősségének a rakományra összegezett – a forgalom biztonságát veszélyeztető – hatását ki kellett volna küszöbölnie. A GFSZ 80. §-ának (4) bekezdése alapján ugyanis a rakományt már a felrakáskor az I. r. alperes utasítása szerint kellett a fuvareszközön elhelyezni, az (5) bekezdés szerint pedig mint fuvarozó a rakomány megigazítására útközben is köteles, amellett, hogy az I. r. alperes – a felperes helyett – az árukísérői feladatok ellátást is vállalta. Ezt viszont, amint utóbb bebizonyosodott, elmulasztotta. Mivel tehát az I. r. alperes a küldemény megrongálódását előidéző – valóban a tevékenységi körén kívül eső – okot az előbbiek megtartása esetén elháríthatta volna, a fellebbezésében megalapozatlanul sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az összegében általa nem kifogásolt kártérítés megfizetésére kötelezte.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében – az indokolásának a szükséges kiegészítésével – helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 32 026/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás