GK BH 1980/351
GK BH 1980/351
1980.12.01.
Ha a kereskedelmi vállalat az ő számláját terhelő göngyöleget visszaküldi, neki kell gondoskodnia azokról a bizonyítékokról, amelyek a göngyölegnek a „kibocsátó” vagy megbízottja által történt visszavételét tanúsítják [Pp. 164. § (1) bek; 9/1969. (III. 18.) MT sz. r.].
A felperes a keresetében 9450 Ft és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert az egyik számlájának 31 518 Ft összegébe 9450 Ft ellenkövetelését beszámította, és a számlát ezzel csökkentve egyenlítette ki. A felperes előadása szerint ez a beszámítás nemcsak azért volt jogalap nélküli, mert az alperes a 34/1967. (XII. 24.) PM számú rendelet 11. §-a szerinti bankengedélyt nem szerezte be, hanem azért is, mert az alperes csak állította, hogy 1977. július hó 21-én a felperes megbízottjának 60 db rekeszt és 1440 db üdítőitalos üveget visszafuvarozás céljából átadott. Ezt azonban nem tudta bizonyítani, mert a bizonylaton a megbízott fuvarozóvállalat bélyegzője nem szerepel, az aláírás pedig olvashatatlan, és az alperes az átvevőt személy szerint nem tudta megjelölni.
Az elsőfokú bíróság tanúként kihallgatta az alperes boltvezető-helyettesét, aki nem tudta megnevezni azt a személyt, akinek a visszáruzásra szánt göngyölegeket átadta.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint az alperesnek kellett volna bizonyítania azt, hogy a felperessel szemben beszámításra alkalmas követelése van, nem szolgáltatott azonban megfelelő bizonyítékot arra, hogy a felperesnek, illetőleg a megbízottjának az üres göngyölegeket visszafuvarozás céljából valóban átadta. A jogalap nélküli beszámítás folytán a felperest a levont összeg megilleti.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ítélet meghozatalakor az ügyben releváns tényeket figyelmen kívül hagyott, ezért az megalapozatlan. A bíróság nem vette figyelembe azt, hogy a visszáru-szállítólevelet a felperes megbízottja – a fuvarozóvállalat dolgozója – tölti ki, és azt sem, hogy az ügy érdemi eldöntése szempontjából jelentős bizonylatokat tartalmazó szállítólevéltömb eltűnt, erről azonban őt a felperes nem értesítette. Hivatkozott arra, hogy a fuvarozóvállalat dolgozói bélyegzővel általában nem rendelkeznek, az ő munkavállalóitól viszont nem várható el az, hogy ezeket az embereket név szerint ismerjék. Azt állította, hogy az üres göngyölegeket a felperes megbízottjának átadta, ezt korábban a felperes nem vitatta, a felperesnek kell tehát a megbízottjáért felelősséget vállalni.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes beszámította a felperes követelésébe az általa 1977. június 21-én a felperes megbízottjának állítólag átadott göngyölegek ellenértékét, bár erre a beszámításra nem volt joga. A beszámításhoz ugyanis az előzetes bankengedélyt nem szerezte meg. Ezenkívül a perben neki kellett volna bizonyítania, hogy a felperessel szemben beszámításra alkalmas ellenkövetelése volt [Pp. 164. § (1) bek.], ez azonban nem történt meg.
A 9/1969. (III. 18.) PM sz. rendelet szerint minden gazdasági műveletről, eseményről, amely a gazdálkodó szervezet eszközeinek, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. Azonban az esetekben tehát, amikor a kereskedelem az értékben őt terhelő üres göngyölegeket „visszárúzza”, neki kell gondoskodnia arról, hogy erről olyan bizonylat készüljön, amely a göngyöleg kibocsátójának vagy megbízottjának történt átadást megfelelően bizonyítja. Ehhez azonban az szükséges, hogy a visszárujegyzéket a kibocsátó vagy a megbízottja aláírja és lebélyegezze, vagy ha a megbízottnak nincs bélyegzője, akkor a visszáruzást végző gazdálkodó szerv vizsgálni köteles annak az átvételi jogosultságát és személyazonosságát. Ez következik a társadalmi tulajdon fokozott védelmének elvéből is [Ptk. 3. § (2) bek.]. Az adott esetben olvashatatlan aláírás szerepelt a visszárujegyzéken, az aláíró személyazonossága nem volt megállapítható. Bélyegző sem tanúsította, hogy az alperes a fuvarozóvállalatnak átadta a visszaszállítandó göngyölegeket, s ez volt az oka annak, hogy a nyomozó hatóságok sem tudták megállapítani a bűncselekmény elkövetőjének kilétét. Nyilvánvaló, hogy ezek a göngyölegek azért vesztek el, mert az alperes a visszáruzásnál gondatlanul járt el. Bizonyítási kötelezettségének is ezért nem tudott eleget tenni, s így a felperessel szemben – amely a göngyölegeket meg nem cáfolt előadása szerint nem kapta meg – nem volt levonható azok ellenértéke. Az elsőfokú bíróság tehát indokoltan és jogszabálysértés nélkül marasztalta az alperest, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 183/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás