MK BH 1980/353
MK BH 1980/353
1980.12.01.
A túlmunka ellenértékeként szabadidőre jogosult dolgozónak a munkaszüneti napon végzett munkáért is szabadnap jár, ha a kollektív szerződés így rendelkezik. Az éves egyenlőtlen munkaidő-beosztás nem járhat azzal a következménnyel, hogy a dolgozó a törvényes munkaidőnél kevesebb időt köteles munkában tölteni [6/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 10. § (4) bek. *].
A felperes az alperesnél a készenléti ügyeleti szolgálat vezetője. A szolgálatot a II. és III. műszak alatt, valamint szabadszombatokon, heti pihenőnapokon és a munkaszüneti napokon kell ellátnia. Ennek megfelelően a felperes a rendes munkanapokon váltakozva a II. vagy a III. műszakban napi 8, az egyéb esetekben napi 12 órát dolgozik. Kéthetes időszakot követően egy hétig nem kell dolgoznia. A szolgálatot a felperes vezetésével és egymást váltva összesen hárman látják el.
A korábbi években a felperesnek évi 2200 órát kellett dolgoznia. 1978-ban az alperes megállapította, hogy dolgozóinak a törvényes munkanapok alapján – tehát a szabadszombatokat, heti pihenőnapokat és a munkaszüneti napokat figyelmen kívül hagyva – évi 2240 órát kell teljesíteniük. Tekintettel arra, hogy a felperes éves munkaideje az említett ciklikusság miatt ezt nem érte el, kötelezték a 40 óra különbözet ledolgozására. A felperes utasításának eleget tett és 1978. júliusában a hiányzó órákat teljesítette.
A felperes azon az alapon, hogy a munkaszüneti napokon is munkát kell végeznie, ezek után azonban túlmunkadíjazást nem kap, munkaügyi vitát indított, kérelmét azonban a munkaügyi döntőbizottság elutasította.
A határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, amelyben 72 óra túlmunkájának megváltását kérte. Igényét utóbb 42 óra megváltására szállította le.
A munkaügyi bíróság a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és az alperest 42 óra szabadidő biztosítására kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe az alperes többi dolgozójával szemben, akik a munkaszüneti napon végzett munkáért pótlékot vagy pihenőidőt kapnak.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 10. §-ának (4) bekezdése szerint, ha a dolgozó a túlmunka ellenértékeként csak szabadidőre jogosult, a kollektív szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a dolgozó a munkaszüneti napon végzett munkája ellenértékeként is szabadidőt kap.
Az alperes kollektív szerződése szerint az alkalmazotti állományú dolgozóknak a munkaszüneti napon végzett munkáért azonos mértékű szabadidő jár. Az alperes által becsatolt kimutatásokból megállapítható, hogy a felperes a kétheti munkavégzést követően egyhetes szabadidőt kapott, ez pedig kiegyenlítette a munkaszüneti, valamint a heti pihenőnapi és a szabadszombati munkavégzésének idejét, sőt azt 40 órával még meg is haladta.
Ezt megvilágítják az alábbi számítások is.
A felperesnek az 1978. év folyamán az éves egyenlőtlen munkaidő-beosztásra tekintettel 2240 órát kellett ledolgoznia ahhoz, hogy a más munkaídő-beosztásban levő dolgozókkal azonos mértékű évi munkaidőt töltsön munkában.
Ezzel szemben a felperes a háromhetes ciklusokban egyenként 128 órát teljesített, ami egy év alatt – a kereken 17 háromhetes ciklus figyelembevételével – 2176 óra munkaidőnek felel meg.
A háromhetes ciklusok alapulvételével azonban a felperes munkaidejére esik az évben előforduló fizetett ünnepek mintegy 2/3-a, ami éves szinten 5 napot jelent. Mivel ezeken a napon a felperes nem 8, hanem 12 órákat dolgozott, éves viszonylatban 5×4 órát, vagyis 20 órát – az előzőeken túlmenően – a felperes javára kell írni. Így a felperes által teljesített munkaórák száma végeredményben kereken 2200 órát tesz ki.
Ezt viszonyítva a 2240 órás munkaidőkerethez, a felperes 40 órával kevesebbet teljesített.
Nem tévedett tehát az alperes, amikor a felperest az átlagszámítás mellett is kimutatható 40 órának a ledolgozására kötelezte, éspedig annál kevésbé, mivel a felperes a fizetett ünnepeken végzett munkája ellenértékeként járó szabadidőt az egyes ciklusokon belül biztosított szabadidőkeretben megkapta.
Az éves egyenlőtlen munkaídőbeosztás nem járhat azzal a következménnyel, hogy a felperes a vállalat dolgozóira megállapított törvényes munkaidőnél kevesebbet töltsön munkában.
Ennélfogva a felperesnek a további szabadidő kiadására irányuló igénye alaptalan. (M. törv. II. 10 301/1979/4. sz.)
*].
Ezt a rendelkezést a 17/1979. (XII. 1.) MüM sz. rendelet 39. §-ának (4) bekezdése tartalmazza.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás