MK BH 1980/354
MK BH 1980/354
1980.12.01.
I. A dolgozó a szabadságát az esedékességének évét követően is mindaddig kiveheti, amíg az erre vonatkozó igénye el nem évül. A munkaviszony megszűnése esetén a dolgozónak járó, ki nem vett szabadságot pénzben kell megváltani [1972. évi I. tv. 56. §, Mt. 42. §, Mt. 56. § (1) bek; 6/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 16. § (1) bek.].*
II. A szabadságmegváltás – ha annak feltételei fennállanak – abban az esetben is megilleti a dolgozót, ha a részére kifizethető személyi jövedelem legmagasabb összegét jogszabály határozza meg, és a személyi jövedelme ezt az összeget a szabadság esedékességének és a szabadságmegváltás kifizetésének évében is meghaladta [12/1971. (X. 13.) MÉM sz. r. mell. IV. fej. 4. pont, 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szab. 155. §].**
A felperes 1971. szeptember 16-tól 1977. május 31-ig – alkalmazottként – mint üzletkötő dolgozott az alperesnél.
Az alperes átszervezést hajtott végre, ezért a felperes munkaviszonyát felmondással megszüntette és 1977. május 15-től május 31-ig a munkavégzés alól is felmentette.
A felperes – egyebek között – a munkaviszony tartama alatt ki nem adott szabadsága megváltását kérte.
A szövetkezeti döntőbizottság elutasító határozata ellen a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a felperes a bérmaximumnak megfelelő időarányos járandóságát megkapta. A 12/1971. (X. 13.) MÉM számú rendelet melléklete IV. részének 6. pontja kimondja, hogy a nem teljes évben foglalkoztatott üzletszerzők személyi jövedelme a 4. pont szerinti 42 000 forint időarányos részéig terjedhet. Ezenfelül semmilyen címen sem lehet a felperes részére további járandóságot fizetni.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A termelőszövetkezettel munkaviszonyban álló üzletszerzők jutalékának összegét a 12/1971. (X. 13.) MÉM számú rendelet melléklete IV. fejezetének 4. pontja évi 42 000 forintban maximálta. E rendelkezés szerint az üzletszerzők személyi jövedelme – ideértve a jutalékot, prémiumot, kiegészítő munkabért, pótlékot, továbbá a fizetett szabadságra és a munkaszüneti napra járó díjazás címen kifizetett bért is – évi 42 000 forintnál nem lehet több.
Az üzletszerzők személyi jövedelmét korlátozó rendelkezések azonban nem érintik a szabadság pénzbeni megváltása iránti igényt, mert a szabadságmegváltás nem munkabér jellegű juttatás [3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat 155. §], s a 12/1971. (X. 13.) MÉM számú rendeletnek az előzőekben említett rendelkezése sem sorolja a személyi jövedelemnek minősülő juttatások körébe a szabadságmegváltás címén kifizetett összeget. A szabadságmegváltás tehát akkor is kifizethető, ha az üzletszerző személyi jövedelme a foglalkoztatásának egész ideje alatt elérte a maximálisan kifizethető összeget.
A fizetéses szabadságra való jog a dolgozóknak alapvető – nemcsak a Munka Törvénykönyvében (Mt. 42. §), hanem az Alkotmányban (1972. évi I. törvény 56. §) is biztosított – joga, ezt a jogot és az erre alapozott szabadságmegváltás iránti igényt bérszabályozó rendelkezések nem korlátozhatják és nem is korlátozzák.
A kifejtettekből következik, hogy a felperes szabadságmegváltás iránti igényének elbírálásánál nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy munkaviszonyának tartama alatt a részére maximálisan kifizethető munkabért megkapta az alperestől.
Az Mt. V. 56. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Munkatorlódás, betegség vagy más akadály esetén a szabadságot később, az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadni. A 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 16. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha a dolgozó munkaviszonya év közben megszűnt és abban az évben a vállalatnál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani.
E rendelkezések egybevetéséből következik, hogy akadályoztatás esetén a dolgozó a szabadságát az esedékességének évét követően is kiveheti mindaddig, amíg az erre vonatkozó igénye el nem évül [Mt. 5. § (1) bekezdés]. A munkaviszony megszűnése esetén pedig a dolgozót megilleti a még járó, de ki nem vett szabadság pénzbeni megváltása. (M. törv. II. 10 225/1979/2. sz.)
*
A korábbi Mt. V. 56. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályt a 48/1979. (XII. 1.) MT sz. rendelettel megalkotott új Mt. V. 53. §-ának (1) bekezdése, a 6/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 16. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályt pedig a 17/1979. (XII. 1.) MüM sz. rendelet 45. §-ának (1) bekezdése tartalmazza.
**
A 12/1971 (X. 13.) MéM sz. rendeletet a 19/1977. (V. 25.) MéM–MüM sz. együttes rendelet 22. §-a hatályon kivül helyezte. Az utóbbi rendelet 14. §-a értelmében irányadó 1/1973 (I. 14.) MüM sz. rendelet 2. §-ának (3) bekezdése értelmében az üzletszerzők díjazásának felső határát szövetkezetenként a munkaügyi szabályzatban kell meghatározni.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás