MK BH 1980/356
MK BH 1980/356
1980.12.01.
I. Az 1975. évi II. törvény 108. §-án alapuló munkáltatói felelősség megállapításának az is feltétele, hogy az óvórendszabály vagy óvóintézkedés megszegése és a baleset bekövetkezése között okozati összefüggés legyen [1975. évi II. tv. 108. §].
II. Az ötvenedik életévét betöltött dolgozót bármely fizikai munkakörben történő foglalkoztatás esetén előzetes orvosi vizsgálatban kell részesíteni. Ha a munkáltató ezt elmulasztotta, és a dolgozó üzemi balesete adott munkakörre egészségi szempontból való alkalmatlansága miatt következett be, a munkáltatót a társadalombiztosítás szervével szemben megtérítési kötelezettség terheli [Mt. 52. § (2) bek; 1975. évi II. tv. 108. §; 12/1972. (VII. 11.) EüM sz. r. 2. § (2) bek.].
M. T. 1964. április 1. óta gépkocsivezetőként áll a felperes alkalmazásában. Esetenként rakodási munkát is végzett. 1976. február 12-én kistehergépkocsit vezetett az I. kórházba, ahol húst raktak a gépkocsira. Egy 60 kg súlyú húsos tepsinek a munkatársával együtt történő megemelésekor a dereka megroppant, összeesett. Ebből folyóan 1976. február 12-től augusztus 15-ig táppénzes állományban volt.
Az alperes az 1975. évi II. törvény 108. §-alapján fizetési meghagyást bocsátott ki a felperes ellen, amelyben a baleseti sérültnek folyósított táppénz, valamint a gyógykezelésével kapcsolatban felmerült költségek megtérítésére kötelezte. Követelését arra alapította, hogy a sérült balesetét a felperes óvórendszabály-szegése okozta.
A felperes a keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy a sérült balesete véletlen folytán következett be, azt nem lehetett előre látni és elhárítani.
Az alperes elsősorban azért kérte a kereset elutasítását, mert a felperes nem gondoskodott róla, hogy a rakodási és szállítási munkák végzésével is megbízott sérült az előzetes orvosi vizsgálaton részt vegyen.
Az első fokon eljárt kerületi bíróság az ítéletével a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte.
A bíróságnak az ítéletében kifejtett álláspontja szerint a sérült gépkocsivezetői munkakörben dolgozott, a rakodásban való részvétele csak járulékos tevékenysége volt. Nem volt kötelessége tehát a felperesnek a sérültet az alperes által megjelölt orvosi vizsgálatra küldeni.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a bizonyítás adatai alapján tényként állapította meg, hogy a felperes rendszeresen foglalkoztatta a sérültet rakodási munkával. Ebben az esetben pedig a felperesnek kötelessége volt, hogy a sérültet elküldje az előírt alkalmassági orvosi vizsgálatra. Minthogy a felperes erről nem gondoskodott, e mulasztásával óvórendszabályt szegett, következésképpen az alperessel szemben megtérítési kötelezettség terheli.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 52. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a munka végzése a dolgozó egészségére vagy testi épségére károsodással járhat, alkalmazását, illetőleg foglalkoztatását előzetes orvosi vizsgálat eredményétől kell függővé tenni. A 12/1972. (VII. 11.) EüM számú rendelet 2. §-ának (2) bekezdése határozza meg, hogy a dolgozót milyen személyi körülmények fennállása, illetőleg mely munkakörben történő foglalkoztatása esetén kell előzetes orvosi vizsgálatban részesíteni. Az 1. pont szerint előzetes orvosi vizsgálatban kell részesíteni az ötvenedik életévüket betöltött dolgozókat bármely fizikai munkakörben történő foglalkoztatás esetén.
A baleseti sérült 1925-ben született, a baleset időpontjában – 1976. február 12-én – az ötvenedik életévét tehát már betöltötte. Mivel a felperes a sérültet fizikai munkával is foglalkoztatta – függetlenül attól, hogy mennyire rendszeresen –, köteles lett volna őt alkalmassági orvosi vizsgálatra küldeni. Ezt a felperes elmulasztotta, tehát a sérülés foglalkoztatásával kapcsolatban egészségvédő szabályt szegett meg.
Az 1975. évi II. törvény (T.) 108. §-a szerint a munkáltató abban az esetben köteles megtéríteni a baleseti ellátás, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve balesetelháritó és egészségvédő óvórendszabálynak vagy óvintézkedésnek nem tett eleget.
A munkáltatót a társadalombiztosítási szervével szemben tehát két feltétel együttes fennállása esetén terheli a T. 108. §-a alapján megtérítési kötelezettség. Akkor, ha a sérült foglalkoztatása során valamely óvórendszabálynak vagy kötelezően előírt óvóintézkedésnek nem tett eleget, és ha a sérült balesete ezzel összefüggésben következett be. A felelősség megállapításának tehát az is feltétele, hogy az óvórendszabály-szegés és a baleset között az okozati összefüggés fennálljon.
Az eljárt bíróságok e szempontból a tényállás tisztázási kötelezettségüknek nem tettek eleget, mert nem vizsgálták, hogy a sérült egészségileg alkalmas volt-e arra, hogy a gépkocsivezetésen kívül rakodási munkát is végezzen. Ennek tisztázására orvos szakértői véleményt kellett volna beszerezni. Amennyiben a sérült orvosi szempontból alkalmas volt a rakodási munkában való részvételre, a felperest a T. 108. §-a alapján megtérítési kötelezettség nem terheli, ha azonban az előzetes orvosi vizsgálat során az alkalmatlanságát kellett volna megállapítani, a balesete és az óvórendszabály-szegés közötti okozati összefüggés fennáll, és ekként a felperes felelőssége megállapítható.
Minthogy a bíróságok a felek jogvitáját eldöntő ténykérdést nem tisztázták az ítéleteik megalapozatlanok. (M. törv. I. 10 345/1977/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás