BK BH 1980/369
BK BH 1980/369
1980.12.01.
A szemmel láthatóan ittas, bizonytalanul álló sértett arcára nagyobb erővel mért ökölcsapás, amelynek következtében a sértett elvágódik és a fejét a betonjárdába ütve életveszélyes koponyatörést és agyzúzódást szenved: életveszélyt okozó testi sértés bűntettét valósítja meg [1961. évi V. törvény 14. § II. fordulat, 170. § (5) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi szabadságvesztésre s a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
A tényállás lényege szerint a vádlott az ÁFÉSZ étteremben sörözött. Ugyanitt italozott a vádlott testvéröccse és anyja, valamint – egy másik társaságban – a már erősen ittas sértett, aki a vádlott anyjának közösülési ajánlatot tett. A vádlott anyja ezt drasztikus szavakkal elutasította, majd a történtekről fiát, a vádlott öccsét tájékoztatta, aki ezért záróra után az étterem előtt tartózkodó sértettet felelősségre vonta. A sértett és a vádlott öccse ezután taszigálni kezdték egymást, mire a közelben tartózkodó vádlott odament és szemközti helyzetből közepes erejű ökölcsapást mért a sértett bal arcfelére. Az ittassága miatt amúgy is bizonytalanul álló sértett az ütés folytán hanyatt vágódott. Fejét olyan erővel ütötte a betonjárdába, hogy nyílt koponyacsonttörés és agyzúzódás jött létre, s élete közvetlen veszélybe került. Eszméletlen állapotban szállították a kórházba, ahol életmentő műtétet hajtottak rajta végre.
A bekövetkezett sérülés kb. 6 hónap alatt gyógyult, nem kizárt azonban, hogy a későbbiek során epilepszia formájában maradandó károsodás következik be.
A vádlott testvérével együtt részt vett a sértettnek orvoshoz szállításában.
Az ítélet ellen a vádlott enyhítésért, védője a téves jogi minősítés miatt, valamint enyhítés végett fellebbezett.
A lefolytatott bizonyítás anyagának hiánytalan értékelése alapján megállapított tényállás magában foglalja a bűnösség, a minősítés és a büntetés kiszabása kérdésének eldöntése szempontjából jelentős tényeket. Így a kellően megalapozott – egyébként a védelem által sem kifogásolt – tényállást a Legfelsőbb Bíróság a Be. 239. §-ának (1) bekezdése értelmében ítélkezése alapjául elfogadta.
A tényállásban foglaltak alapján okszerű a bűnösségre vont következtetés, és a cselekmény jogi minősítése is törvényes.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a védelemnek azzal az álláspontjával, amely szerint a vádlottat a körülményekhez képest a bekövetkezett eredmény tekintetében gondatlanság sem terheli. A vádlottnak ugyanis az adott esetben a tőle elvárható figyelem és körültekintés mellett számítani kellett arra, hogy a szemmel láthatóan ittas sértett a nagyobb erejű ütés folytán a rendkívül ingatag egyensúlyhelyzetét elveszítve a földre eshet és életveszélyes sérülést is szenvedhet.
Ezért a szándékos bántalmazás következtében keletkezett életveszélyes sérülés tekintetében a gondatlanság enyhébb alakzata (1961. évi V. törvény 14. § II. fordulat) mindenképpen megállapítható.
Bár a sértettnek bizonyos mértékű közreható magatartását további enyhítő körülményként kell a vádlott javára figyelembe venni, a 1961. évi V. törvény 87. §-ának (2) bekezdésében foglalt enyhítő rendelkezés alkalmazására – a büntetést növelő tényezők nagyobb nyomatékára tekintettel – nincs törvényes alap. A fiatal felnőtt vádlottat az utóbbi két év során elkövetett erőszakos cselekmények miatt kétszer vonták szabálysértési eljárásban felelősségre. Az ezek miatt kiszabott pénzbírságok hatástalansága önmagában is a vádlott nehezebb átnevelhetőségére mutat. Következésképpen mind az egyéni, mind pedig az általános megelőzés szempontjai szükségessé teszik az első fokú ítéletben kiszabott büntetést.
A Legfelsőbb Bíróság mindezeknél fogva az első fokú ítéletet a Be. 259. §-ának (1) bekezdése értelmében helyben hagyta. (Legf. Bír. V. 181/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás