BK BH 1980/373
BK BH 1980/373
1980.12.01.
Ha a terhelt annyiban tér el a járműtulajdonos által adott megbízástól, hogy a motorkerékpárt nem tolva, hanem azt vezetve viszi a tulajdonos lakására: ez a magatartás nem valósítja meg a jármű önkényes elvételének vétségét [1961. évi V. törvény 327. § (1) bek.].
A járásbíróság a terheltet jármű önkényes elvételének vétsége és ittas járművezetés vétsége miatt halmazati büntetésül 3 hónapi szabadságvesztésre, a gépjárművezetéstől 1 évi és 6 hónapi eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A közepes fokban ittas terheltet az ugyancsak ittas ismerőse arra kérte, hogy a motorkerékpárját tolja haza a szomszéd községbe. A terhelt e kérésnek eleget téve elindult, útközben azonban a motorkerékpárt üzembe helyezve arra felült és úgy folytatta útját a szomszéd helység felé, de ittassága miatt balesetet szenvedett és súlyosan megsérült.
A bűnösségnek a jármű önkényes elvétele vétségében történt megállapítása és a büntetés súlyossága miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A terhelt azzal a magatartásával, hogy a motorkerékpárt üzembe helyezve, azt közepes fokú ittas állapotban a közúton vezette, elkövette az ittas járművezetés vétségét.
A járásbíróság tévedett azonban, amikor a terhelt bűnösségét jármű önkényes elvételének vétségében is megállapította.
Az említett járművet a terheltre az ismerőse rábízta, mely rábízás tartalma abban állt, hogy a járművet a terhelt juttassa ismerősének a szomszéd helységben levő lakására. A terheltnek nem volt más szándéka, mint hogy ezt a megbízást teljesítse, tehát a tulajdonostól kapott megbízás keretei között maradt s attól csak annyiban tért el, hogy a motorkerékpárt nem tolta egész úton, hanem egy szakaszon vezette. Erre a megbízása már nem terjedt ki, mivel az ismerőse tudta, hogy a terhelt is ittas, éppen ezért kérte őt arra, hogy a motorkerékpárját tolja haza. A terhelt azonban azzal, hogy a motorkerékpárra felülve folytatta útját, eltért a megbízástól, de nem akadályozta a tulajdonost a jármű használatában, nem sértette a tulajdonos jogait, illetve a 1961. évi V. törvény 327. §-ában érintett vagyoni viszonyokat.
Mindezekre figyelemmel a terhelt cselekménye a jogvédte érdek sérelmének hiányában nem merítette ki az említett bűncselekmény törvényi tényállását.
A bűnhalmazat hiányában az eset összes körülményei sem teszik indokolttá a terhelttel szemben – még a végrehajtás felfüggesztése mellett sem – szabadságvesztés kiszabását, különös tekintettel arra, hogy a cselekmény kapcsán maga a terhelt is súlyos sérülést szenvedett.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság ítéletének a jármű önkényes elvétele vétségében bűnösséget kimondó rendelkezése és a szabadságvesztés kiszabására vonatkozó része törvénysértő. Ezért az említett rendelkezéseket hatályon kívül helyezte és a terhelt terhére fennmaradó ittas járművezetés vétsége miatt 40 napi tétel pénzbüntetést állapított meg, a napi tétel összegét pedig 100 forintban határozta meg, egyben az 1 évi és 6 hónapi tartamú gépjárművezetéstől eltiltást járművezetéstől eltiltásnak jelölte meg. (B. törv. III. 220/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás