PK BH 1980/377
PK BH 1980/377
1980.12.01.
I. A személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni, meghalt személy emlékének a megsértése címén a hozzátartozó léphet fel. A meghaltak emlékének a sérelme a hozzátartozók kegyeleti jogainak a sérelmét jelenti [Ptk. 85. § (1) (3) bek., 22. §].
II. Az író az általa kifejezett művészi cél, az egyetemesebb valóság ábrázolása érdekében jogosult alkotásához felhasználni, átformálni, átalakítani a saját emlékeit, élményeit a társadalmi érdekek és mások jogos érdekeinek a korlátai között. Más személyhez fűződő jogainak a megsértésére azonban nem jogosult. Valamely sajtótermék általánosságban helyes célkitűzései sem engedik meg azt, hogy részleteiben másnak a személyhez fűződő jogait megsértse. – Ha az alkotó a művében olyan személyt ábrázol, aki valamilyen módon felismerhető, köteles az ábrázolt szereplőnek a személyhez fűződő jogait tiszteletben tartani. A szépirodalmi alkotás tartalma, utalásai alapján felismerhető személy orvoslást kérhet, ha az ábrázolás a személyhez fűződő jogait sérti. Az igény érvényesítésének a feltétele azonban, hogy a valóságban élő személy és az irodalmi műben szereplő személy felismerhető és azonosítható legyen [Ptk. 75. §, 78. §, 84. § ].
I. H. J. I. r. alperes írta és 1978-ban a Szépirodalmi Könyvkiadó II. r. alperes adta ki a „Kányák” című regényt. A könyv borítólapján levő ún. „fülszövegben” az író elmondja önmagáról, hogy dédöregapja zenész (cigányzenész), dédöreganyja paraszt volt, nagyapja – a harmadik gyermek – fuvarozik, gyári munkás, éjjelliőr, „önfejű nagy nőcsábász”. Házasságából hét gyermek születik, az író anyja a legidősebb. V.-n talál egymásra az író apja, H. J. segédmunkás és az anyja, K. M. betanított munkás. Apja harmincévesen meghalt. A fülszöveg folytatása szerint az író családjának a „sorsát” írta meg. Regénye „a Kányáknak – a parasztlány nagyanya, a cigányzenész nagyapa, gyermekeik és unokáik – története. Kiemeli a fülrész azt is, hogy „H. J. családregényének gazdag meseszövésében a realizmus vegyül irracionális elemekkel”.
Az I. r. alperes nagyapja, K. J. I. r. felperes keresetében előadta, hogy az I. r. alperes által írt és a II. r. alperes által kiadott „Kányák” című regény tartalmából és a fülszöveg utalásaiból reá lehet ismerni az I. r. felperes és egyes elhunyt hozzátartozóinak személyére. Az I. r. felperes és elhalt hozzátartozói személyére vonatkozó leírások, megállapítások, kifejezések az I. r. felperes személyéhez fűződő jogait, illetve kegyeleti jogait sértik. Keresetlevelében, illetve a keresetlevelet kiegészítő beadványában pontosan felsorolta, hogy a könyv mely részeit tartja sérelmesnek. Kérte a jogsértés megállapítását, a sérelmes helyzet megszüntetését, a könyv további kiadásának a megtiltását és az okozott sérelemért elégtétel nyújtását a megyei időszaki lapban közzéteendő nyilatkozattal.
K. J.-né II. r. felperes az I. r. felperes a második felesége, nincs vérrokoni kapcsolatban az I. r. alperessel.
A II. r. felperes csatlakozott az I. r. felperes nyilatkozatához. Nem jelölte meg, hogy a saját személyében miért tartja sérelmesnek a regényt.
Az alperesek védekezése szerint a regény a képzelet szülötte, megalkotásánál az író jogosan használta fel – megfelelően átalakítva – saját élményeit. A könyv nem egy meghatározott valóságos család, hanem egy családtípus életét ábrázolja, amelyre bármelyik cigánycsalád ráismerhet. Ezért kérték a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság személyesen meghallgatta a I. r. felperest és az I. r. alperest. Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson ismertette H. G.-né írásbeli nyilatkozatát arról, hogy a könyvből nem ismert rá sem saját magára, sem rokonaira. A felperesek tanukat jelöltek meg annak a bizonyítására, hogy a regényből rá lehet ismerni az I. r. felperesre, illetve elhalt hozzátartozóira. Kérték az alperesek által csatolt nyilatkozatot kiállító H. G.-né tanú kihallgatását.
Az elsőfokú bíróság a kért bizonyítást mellőzte. Ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az indokolás szerint a regény egy egész népréteg, a cigányság sorsát ábrázolja, ezért nem a K.-i család története akkor sem, ha vannak benne azonosítható történések. A regény címét az író Miguel Angel Asturias külföldi írónak „A kincses úrfi” című regényéből vette, amelyben szintén szerepel „Kánya” nevű család.
Az első fokú ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, 13 tanú kihallgatását kérték az azonosításra.
Az alperesek ellenkérelmükben kérték az első fokú ítélet helyben hagyását. Arra hivatkoztak, hogy a felperesek nem tudták bizonyítani állításukat, a regény sok irracionális elemet tartalmaz, meseszerű, mítoszokkal átszőtt részletei vannak, ezért az olvasóban fel sem merülhet a valóssággal való azonosíthatóság gondolata.
A megyei bíróság ismételten meghallgatta személyesen az I. r. felperest és az I. r. alperest és ítéletet hozott. Ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. Megállapította, hogy az I. r. alperes a „Kányák” című irodalmi művével, a II. r. alperes pedig ennek a kiadásával megsértette a felperesek, valamint az I. r. felperes szülei és nagyanyja személyhez fűződő jogait részben a regény füllapján levő szöveggel, részben a regény egyes – az ítélet rendelkező részében pontosan felsorolt – tartalmi leírásával, illetve megjelölésével (pl. „az utca bikája” megjelölés, tyúklopási történet, szerelmi kapcsolat, szeretkezés leírása, vérrokonok közötti szerelmi kapcsolat stb.). Megtiltotta a mű újabb kiadását és kötelezte a II. r. alperest, hogy a mű eladatlan példányait vonja be. Ezenkívül az I. r. alperest kötelezte a megyei hetilapban közzéteendő nyilvános elégtételadásra az ítélet rendelkező részében megjelölt szöveggel.
A jogerős ítélet indokolása szerint az I. r. felperes családja és a regényben leírt család azonosságát igazolja a könyv fülszövege, regényben használt nevek azonossága a valóságban is szereplő nevekkel („Séta Fáni”, „Gyura Rozi”, K. „Jenő”), valamint a regényben szereplő személyek – különösen a főhős – életútja mozzanatainak és a rokonság foglalkozásának az azonossága. A megyei bíróság ebből következtetett arra, hogy a regényben megírt személyek azonosak a felperesekkel és hozzátartozóikkal. Megállapította, hogy a regény sérti – a rendelkező részben megjelölt részeiben – a felperesek és elhalt közeli hozzátartozóik jóhírnevét, becsületét és emberi méltóságát. Ezért a megyei bíróság a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazta. Ítéletének az indokolásában kiemelte, hogy az ítélet nem érinti az irodalmi mű értékét. A művészi munka szabadsága nem lehet kivétel a törvény rendelkezései alól, a művészi szabadság senkit sem ment fel a törvény és az abban megnyilvánuló erkölcsi kötelezettségek alól, mert nincs külön művészi és állampolgári erkölcs, csak egységes szocialista erkölcs van.
II. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
1. A perben két felperes szerepelt. Nem tűnik ki a per adataiból, hogy a II. r. felperes saját személyében miért tekinti sérelmesnek a könyv megírását, illetve kiadását. Nem tűnik ki a jogerős ítélet indokolásából, hogy a regény mely tartalmi leírása, illetve megjelölése sérti a II. r. felperes személyhez fűződő jogát. A Ptk. 85. §-ának (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. Ezért az I. r. felperest ért sérelem miatt a felesége a perben felperesként nem léphet fel. Meghalt személy emlékének a megsértése címén a Ptk. 85. §-ának (3) bekezdése értelmében hozzátartozó léphet fel. A hozzátartozó fogalmát a Ptk. 685. §-ának b) pontja határozza meg. A házastárs egyeneságbeli rokonát is hozzátartozónak kell tekinteni. Nincs megjelölve azonban az ítélet indokolásában, hogy a II. r. felperes ezen a címen jogosult érvényesíteni kegyeleti jogokat a férjének a szülei és nagyanyja emlékét ért sérelem miatt.
2. Tévesen állapította meg a jogerős ítélet elhalt személyek (I. r. felperes szülei és nagyanyja, személyiségi jogainak a megsértését. A Ptk. 22. §-a értelmében a halállal megszűnik a jogképesség. A halottnak jogai nincsenek, ezért az alperesek az ítéletben megjelölt elhalt személyeknek nem sérthették meg a személyhez fűződő jogait. Az elhaltak emlékének a sérelme a hozzátartozók kegyeleti jogainak a sérelmét jelenti, amelynek orvoslása végett a Ptk. 85. §-ának (3) bekezdése értelmében léphetnek fel a hozzátartozók.
3. Az I. r. alperes által írt és a II. r. alperes által kiadott könyv irodalmi alkotás. A művészet eszközeivel ábrázolja a valóságot. A szépirodalom képzeletbeli események leírásával, képzeletbeli szereplők ábrázolásával fejezi ki a valóságot, az általánosabb érvényű, a tipikus jelenséget. Az adott esetben az I. r. alperes regénye a cigányság életét, sorsát kívánja bemutatni sajátos egyéni művészi eszközökkel. A regényben keverednek a reális, naturalisztikus elemek a meseszerű, mitikus, irracionális elemekkel.
Az író az általa kifejezett művészi cél, az egyetemesebb valóság ábrázolása érdekében jogosult alkotásához felhasználni, átformálni, átalakítani a saját emlékeit, élményeit – a társadalmi érdekek és mások jogos egyéni érdekeinek a korlátai között. Más személyhez fűződő jogainak a megsértésére azonban nem jogosult. A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint valamely sajtótermék általánosságban helyes célkitűzései sem engedik meg azt, hogy részleteiben másnak a személyhez fűződő jogait megsértse (Pf. V. 21 086/1975.). Ez az elv a szépirodalmi alkotásokra is érvényes.
Ezért ha az alkotó művében olyan személyt ábrázol, aki valami módon felismerhető, köteles az ábrázolt szereplőnek a személyhez fűződő jogait tiszteletben tartani. A szépirodalmi alkotás tartalma, utalásai alapján felismerhető személy orvoslást kérhet, ha az ábrázolás személyhez fűződő jogait (hírnevét, becsületét, emberi méltóságát, magántitokhoz való jogát) sérti.
Az igény érvényesítésének a feltétele azonban, hogy a valóságban élő személy és a regénybeli szereplő felismerhető és azonosítható legyen.
Az ábrázolás módjából kétségtelen módon felismerhető és azonosítható elhalt személy emlékének a sérelme esetében pedig a hozzátartozó kérhet orvoslást.
4. A másodfokú bíróság az I. r. felperes, valamint az I. r. alperes személyes előadásából és a regény fülszövegének tartalmából helyesen következtetett arra, hogy az író regényének az anyagát saját családjának az életéből merítette. A valóságos család és a regénybeli család azonosíthatóságát valószínűsítik a szereplők nevei, a családi kapcsolatok hasonlósága (parasztlány nagyanya, cigányzenész nagyapa). Nem zárja ki az azonosítás lehetőségét, hogy a regényben nincs megjelölve a helyszín, mert a fülszövegből megállapítható, hogy az író családja V.-n lakott. Az eseményekre, a cselekményekre, a családi kapcsolatokra, a szereplőkre vonatkozó részletek eltérése, megváltoztatása sem zárja ki az azonosítást, ha vannak olyan támpontok, amelyből a valóságos szereplők felismerhetők, azonosíthatók.
A per addigi anyaga azonban olyan bizonyítékokat nem szolgáltatott.
Az I. r. felperes személyes előadása nem lehet elegendő a felperesek által előadottak valóságának a bizonyítására. A fülszöveg utalásai is csak valószínűsítésre alkalmasak, de az azonosságot egymagukban nem bizonyítják. A család sorsára történő utalás pl. nem feltétlenül azonosítható a család történetével. Különböző családok sorsa lehet hasonló, különösen vonatkozik ez a cigányság életére. Önmagában nem bizonyítja a felismerhetőséget az I. r. alperes nyilatkozata sem, mert a jogsértés feltétele, hogy az olvasók felismerhessék a felpereseket.
5. A másodfokú bíróság ezért akkor járt volna el helyesen, ha a tényállás felderítéséhez szükséges bizonyítás lefolytatása végett hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét.
a) A bizonyítás során – elsősorban a felek személyes meghallgatásával – tisztázni kell az I. r. felperes, valamint az általa megjelölt elhalt hozzátartozói életének a főbb mozzanatait, az általános cigánysorstól eltérő jellegzetességeit, a családi kapcsolatokat és más lényeges sajátosságokat, és ezeket kell összevetni a regénybeli szereplők életével, sorsának, családi kapcsolatainak alakulásával, egyéb jellegzetességeivel.
Ilyen bizonyítás nélkül nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a keresetlevélben megjelölt valóságos személyek a regényben felismerhetők-e, a regénybeli szereplőkkel azonosíthatók-e.
b) A felismerhetőség és azonosíthatóság megállapítása esetén szükséges megvizsgálni, hogy a regény egyes részletei mennyiben sértik a felperes személyhez fűződő jogait (jóhírét, becsületét), illetve elhalt hozzátartozóik emlékét.
6. A jogsértés megállapítása esetében is megalapozatlanul tiltotta el a megyei bíróság az alpereseket általánosságban a mű újabb kiadásától. A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján a személyhez fűződő jogaiban sértett fél a sérelmes helyzet megszüntetését kérheti, a b) pont szerint pedig a további jogsértéstől való eltiltásra kerülhet sor. Az újabb kiadás csak a mű jelenlegi alakjában jelent jogsértést. Lehetőség van azonban megfelelő átalakítással a mű jogsértő tartalmának a megszüntetésére.
Azt kellett volna tehát kimondani, hogy a mű újabb kiadására csak akkor kerülhet sor, ha az I. r. alperes a művét úgy alakította át, és a fülszöveget úgy módosították, hogy a regény szereplői nem azonosíthatók a felperesekkel és elhalt hozzátartozóikkal, ezért az új kiadás nem sérti a felperesek személyhez fűződő jogait.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján – az első fokú ítéletre is kiterjedően – hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet.
Az új eljárás során a fenti szempontoknak megfelelő bizonyítást kell lefolytatni és határozatot hozni. (P. törv. IV. 21 537/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás