PK BH 1980/378
PK BH 1980/378
1980.12.01.
A hatósági engedély alapján tevékenykedő üzemek, üzletek is kötelesek gondoskodni arról, hogy tevékenységükkel a szomszédos ingatlannak használatát szükség nélkül ne zavarják és a szomszédok nyugalmát ne háborítsák. Üdülőövezetnek nem minősülő lakóterületen sem kötelesek a szomszédok tűrni a nyugalmukat szükség nélkül zavaró tevékenységet és a környezetvédelem elemi szabályainak figyelmen kívül hagyását [Ptk. 100., 192. §; 1976. évi II. tv. 38. §].
A b.-i ún. régi településen az Sz. utca 1. szám alatt az alperes évek óta italboltot üzemeltet a hozzátartozó tekepályával együtt. A Sz. utca, valamint az Á. utca kiépülése után hat ingatlantulajdonos 1978 júniusában az államigazgatási hatósághoz fordult birtokháborítás miatt. A községi közös tanács vb szakigazgatási szerve 1978. július 14-én kelt „értesítésében” azt közölte, hogy a „nyitvatartási időben nem lehet korlátozni az emberek magatartását...”, egyébként is „az italbolt nem üdülőövezetben, hanem az őstelepülésen fekszik. Az italbolt évek óta üzemel és a bejelentők jelentős része az italbolt üzemelésének tudatában vásárolta meg az ingatlanát.” A községi tanács 1978. december 5-én kelt „határozat”-ával a birtokháborítás „bejelentését” azzal az indokkal utasította el, hogy az italbolt és tekepálya működése zajjal hangoskodással jár, de ez nem olyan mértékű, amely a szomszédokat a birtoklásban zavarná.
A felperes keresetében az államigazgatási határozat megváltoztatását és azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a tekepálya működésének megszüntetésére, egyben tiltsa meg „a vendéglő területén az alkoholfogyasztást”.
A járásbíróság a helyszíni szemle megtartása és tanúk kihallgatása után hozott ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes az ingatlanát 1977-ben akkor vásárolta, amikor az alperes az italboltot már évek óta üzemeltette. Az italbolt a nyitvatartási rendet megtartja. Tényként állapította meg, hogy nem a kuglizás, hanem „a tekézéssel kapcsolatos érzelemnyilvánítások” hangosabbak, s ezek vitathatatlanul zavarólag hatnak a felperes udvarán állókra, az ablak nyitvatartása esetén pedig a házban levőkre is. A keresetet azonban azért nem találta megalapozottnak, mert az 1976. évi II. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint települési környezetben csak olyan üzem, létesítmény építhető vagy tartható fenn, illetőleg olyan tevékenység folytatható, amely a lakosság életfeltételeit károsan nem befolyásolja. Márpedig a tekepálya üzemeltetése ilyen káros hatásúnak nem minősül. Végül rámutatott, hogy „a felperes ingatlanát annak tudatában vásárolta, hogy szomszédságában tekepálya üzemel és kocsma van. Mind a tekepálya, mind az italmérő, mind a felperesi ingatlan az üdülőövezeten kívül esik, az ún. b.-i régi ősi falu központjában”.
A megyei bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Rámutatott, hogy a perbeli esetben a Ptk. 100. §-a nem alkalmazható. Az alperesnek italmérési engedélye van, a helység rendeltetésszerű használatához tartozik, hogy ott italt mérnek, ez önmagában a felperest nem zavarhatja. Az pedig, hogy a vendégek rendszeresen olyan magatartást tanúsítanak, „amely a környék nyugalmát zavarja”, okul szolgálhat működési engedély megvonására, ez azonban nem tartozik bírói hatáskörbe.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 100. §-a szerint a tulajdonos a dolgok használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.
Ez a rendelkezés vonatkozik azokra a termelő üzemekre és üzletekre is, amelyek hatósági engedély alapján tevékenykednek. Az ilyen üzemek és üzletek kötelesek gondoskodni arról, hogy tevékenységükkel a szomszédos ingatlanok használatát szükség nélkül ne zavarják és a szomszédok nyugalmát ne háborítsák. Különösen vonatkozik ez az italméréssel is foglalkozó vendéglátó üzemekre. Az ilyenek fenntartója köteles a rendet az üzemben biztosítani, a rendzavarókat eltávolítani és az italos emberek kiszolgálását megtagadni. Ha ezt a kötelezettségét nem teljesíti és ezzel a szomszédok nyugalmát zavarja, birtokháborítást követ el, amely miatt a Ptk.-ban szabályozott államigazgatási, illetőleg hatósági eljárásnak van helye.
Tévedett tehát mindkét fokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a birtokháborítással kapcsolatos rendelkezések a perbeli esetben nem alkalmazhatók.
Nincs perdöntő jelentősége annak sem, hogy a kérdéses terület üdülőövezetnek tekinthető-e vagy sem, mert – bár üdülőterületen az italboltok működésének engedélyezése fokozottabb körültekintést kíván az államigazgatási hatóságoktól – üdülőövezetnek nem minősülő lakóterületen sem kötelesek a szomszédok tűrni a nyugalmukat szükség nélkül zavaró tevékenységet és a környezetvédelem elemi szabályainak figyelmen kívül hagyását. Közömbös az is, hogy a szomszédok ingatlanainak megvásárlása előtt működött-e már az italbolt, mert ez nem változtat a birtokháborító tevékenység jogellenességén.
Az új eljárásban azt kell megvizsgálni, hogy milyen módon szabályozható a tekepálya (kuglizó) működése olyan eredménnyel, hogy az a felperes terhére birtokháborítást ne okozzon, mert végső esetben a tekepálya üzemeltetésének – a birtokháborító magatartás forrásának – megszüntetése is elrendelhető. Ennek elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét – a járásbíróság ítéletére is kiterjedően – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 21 250/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás